Endocarditis profilaxis – kinek?
A legtöbb esetben a fertőző endocarditis akkor alakul ki, amikor a szív belső nyálkahártyáját egy korábbi betegség megtámadta. Ez lehet például veleszületett szív- vagy szívbillentyű-rendellenesség, de akkor is, ha például idősebb korban érelmeszesedés (artériák megkeményedése) miatt megváltozott az aortabillentyű. A szívbillentyűket is alkotó endocardium (a szív belső bélése) bármilyen hibája célpontot jelent a kórokozóknak. Ezért bizonyos szívműtétek után fennáll az endocarditis kockázata is.
Az endocarditis tehát legjobban megelőzhető, ha az alapbetegségeket korai stádiumban kezelik vagy operálják. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy nagy mennyiségű baktérium kerüljön a véráramba és ezáltal a szívbe – vagy legalábbis a lehető leggyorsabban ártalmatlanná kell tenni. Itt jön be az endocarditis profilaxisa.
A jelenlegi állapot szerint az alábbi betegek tartoznak az endocarditis vagy a betegség súlyos lefolyása miatt magas kockázatú csoportba, ezért endocarditis profilaxisban részesülnek:
- Mesterséges (mechanikus vagy állati anyagból készült) szívbillentyűvel rendelkező betegek
- Mesterséges anyaggal rekonstruált szívbillentyűvel rendelkező betegek (a műtét utáni első hat hónapban)
- Bizonyos veleszületett szívelégtelenségben („cianotikus” szívhibák) szenvedő betegek.
- Minden protézissel kezelt szívelégtelenség (a műtét utáni első hat hónapban, egész életen át, ha a kóros elváltozások egy része megmarad, pl. reziduális sönt vagy billentyűgyengeség)
- Szívátültetésen átesett és szívbillentyű-problémákkal küzdő betegek (az európai irányelvek szerint 2009 óta ilyenkor már nem kell profilaxist végezni, de a klinikai gyakorlatban egyes orvosok a biztonság kedvéért továbbra is alkalmazzák)
Endocarditis megelőzése – íme, hogyan történik
Az, hogy az orvos műtét vagy beavatkozás előtt kezdeményezi-e az endocarditis profilaxisát, a pácienstől, a beavatkozás helyétől és a kérdéses eljárástól függ. Az endocarditis profilaxisa fontos, ha például a nyálkahártya-sérülések (bakteremia) során a baktériumok közvetlenül a véráramba kerülnek a műtét során. Ennek ellenére a jelenleg érvényes irányelvek csak nagyon kevés esetben javasolják az endocarditis profilaxisát.
Ennek egyrészt az az oka, hogy a hasznát a mai napig nem bizonyították egyértelműen. Másrészt az antibiotikumok gyakori használata elősegíti a rezisztens baktériumok kialakulását. Az Európai Szív Társaság (ESC) szakértői a fent említetteknek megfelelően ma már csak a magas kockázatú betegeknek ajánlják az endocarditis profilaxisát.
Az endocarditis profilaxisát egyébként csak akkor alkalmazzák, ha a műtéti vagy vizsgálati terület fertőzött. Ez magában foglalja azokat a különféle vizsgálatokat vagy eljárásokat, amelyek során a nyálkahártya megsérülhet, például a gyomor-bélrendszerben, a húgyúti és a nemi szervekben, vagy a bőrben vagy a lágyszövetekben (pl. izomzatban). Egy másik terület a légúti beavatkozások, mint például a mandulaeltávolítás vagy a tüdő endoszkópia.
Az endocarditis profilaxisára ma már csak bizonyos szájüregi kezeléseknél és csak fokozottan veszélyeztetett betegeknél van általános ajánlás!
A beteg 30-60 perccel az eljárás előtt tabletta formájában szed be egy antibiotikumot, például amoxicillint. Meglévő fertőzések esetén az endocarditis megelőzésére szolgáló antibiotikumot az adott kórokozóhoz igazítják, például enterococcus fertőzés esetén a bélben ampicillint vagy vankomicint. Egyes esetekben tablettaként nem bevehető gyógyszerre is szükség van; ebben az esetben az orvos infúzió formájában adja be.
Endocarditis profilaxis otthon: szájhigiénés faktor
Orvosi beavatkozás nélkül is átmeneti bakterémia (a vérben lévő baktériumok) endocarditist okozhat. Például rágáskor vagy fogmosáskor a baktériumok a szájnyálkahártyán lévő apró sérüléseken keresztül a véráramba kerülhetnek.
