A víz-elektrolit egyensúly a biokémiai folyamatok normális működéséhez elengedhetetlen. Az élethez szükséges kémiai reakciók csak vizes környezetben fordulnak elő. Ebben az összefüggésben a terjesztés a testben lévő folyadékok mennyiségét szabályozza elektrolitok Az víz-elektrolit egyensúly magában foglalja a víz és a elektrolitok feloldódott benne.
Mi a víz-elektrolit egyensúly?
A víz-elektrolit egyensúly magában foglalja a vizet és a elektrolitok feloldódott benne. Az élet a tengerből fakadt, amelynek volt bizonyos koncentráció és az elektrolitok összetétele a kezdetektől fogva. Még azután is, hogy az organizmusok az evolúció során elhagyták az óceánt, a víz és az oldott anyag sók továbbra is alapvető szerepet játszik a biokémiai folyamatokban. Például az emberi szervezet körülbelül 60 százalék vízből áll. Vízben oldva különféle sók, amelyeket elektrolitoknak nevezünk. A test sejtekből áll. Ezért az egész szervezet különböző terekre oszlik. A legismertebb az intracelluláris és az extracelluláris térbe történő felosztás. Mindkét teret sejtmembránok választják el egymástól. Az intracelluláris tér (intracelluláris tér) és az extracelluláris tér (extracelluláris tér) között fontos különbségek vannak az elektrolitok összetételében. Ezeket a különbségeket a sejtmembránokon keresztül történő aktív transzportfolyamatok tartósan fenntartják. Mivel a víz diffundálhat a sejtmembránokon, de az elektrolitok ionjai csak aktív szivattyúzással tudnak átjutni a membránokon, úgynevezett ozmotikus nyomás jön létre. Annak ellenére, hogy a különböző terekben (rekeszekben) a folyadék összetétele eltér, az ozmotikus nyomás kiegyenlítődik.
Funkció és feladat
A különböző rekeszek között állandó a csere. Kiegyensúlyozott víz-elektrolit egyensúlyban állandó potenciálkülönbségek vannak az intracelluláris tér és az extracelluláris tér között, mivel az elektrolit-összetétel ebben a két térben eltérő. Az elektrolitok közé tartoznak a pozitív töltésű kationok nátrium, kálium, kalcium or magnézium és a negatív töltésű anionok foszfát, hidrogén-karbonát vagy klorid. Szerves vegyületek egyéb negatív töltésű ionjai, mint pl fehérjék is léteznek. A sejteken belüli és kívüli folyadék eltérő összetétele biztosítja a fontos reakciók zavartalan lefolyását, amelyek csak bizonyos körülmények között valósulhatnak meg. Keresztül az ún nátrium csatorna a membránokon belül, nátrium, valamint klorid az ionok főleg az extracelluláris térbe kerülnek és kálium szintén foszfát ionok vagy negatív töltésűek fehérjék az intracelluláris térbe. Csak így mehetnek végbe a legfontosabb biokémiai folyamatok a sejten belül. A sejtben sejtorganellák találhatók, amelyek viszont saját tereket alkotnak, és membránok választják el őket a citoplazmától. Összességében potenciálkülönbség alakul ki az intracelluláris tér és az extracelluláris tér között az eltérő miatt koncentráció terjesztés. Változások koncentráció gondoskodjon a cellák közötti információcseréről. Ily módon tovább lehet továbbítani az információkat, ami fontos a sejtek interakciója szempontjából. Ezen túlmenően, az elektrolitokon keresztül, mind a folyadék terjesztés a testben és a biokémiai folyamatok zavartalan lefolyása sejtszinten biztosított. Ezenkívül fontos szerepet játszanak az ingerek továbbadásában az idegsejtekben. Az extracelluláris tér fel van osztva az intersticiális térre és az intravaszkuláris térre. Az intravaszkuláris tér magában foglalja a vér és a nyirok hajók. Az intersticiális tér az egyes sejtek közötti tér. A teljes testfolyadék kétharmada a sejtekben van, így egyharmada a sejteken kívül. Ebből a harmadból az intersticiális tér viszont háromnegyed folyadékot tartalmaz, míg az intravaszkuláris tér az extracelluláris térben található víz egynegyedét tartalmazza. A víz-elektrolit egyensúlyt az élelmiszer és italok napi víz- és elektrolit-bevitele tartja fenn. Ugyanakkor a testet hozzávetőlegesen 2.5 liter folyadékkal kell ellátni. A folyadék és az elektrolitok kiválasztása főleg a vesén keresztül történik. Ugyanakkor a verejtékezés és a légzés nagy része elvész. A tápanyagok személyes összetételének biztosítania kell, hogy a szükséges mennyiségű elektrolit felszívódjon az élelmiszeren keresztül.
Betegségek és betegségek
A víz-elektrolit egyensúly megzavarása lehet vezet súlyos betegségekre. Vesebetegségekben vagy bizonyos szélsőséges helyzetekben a szervezet saját szabályozhatja a víz-elektrolit egyensúlyt. Továbbá vese betegségek, ez a helyzet például a súlyos hasmenés, hányás, vér veszteség, erős izzadás or kiszáradás szomjúság miatt. A különféle betegségek vezet nak nek kiszáradás, hanem hiperhidrációra, hipo- vagy hipervolémiára, hipo- vagy hipernatrémia, hipo- vagy hyperkalaemia és hipo- vagy hiperkalcémia. Mindezek a körülmények a normál potenciál lebontását okozzák az intracelluláris tér és az extracelluláris tér között. Életveszélyes helyzet állhat elő, amelyet megfelelő elektrolit infúzióval kell kezelni. A víz-elektrolit egyensúly rendszerét több mechanizmus vezérli. Ide tartozik a szomjúság mechanizmusa, az renin-angiotenzin-aldoszteron antidiuretikus hormon vagy vesepeptidek. Ezen mechanizmusok megzavarása súlyos zavarokat okozhat a víz-elektrolit egyensúlyban. Például, nátrium Az ion a legfontosabb ionok közé tartozik, amelyek az általános elektrolit- és folyadékegyensúly fenntartását szolgálják. Hyponatremia (elégtelen nátriumkoncentráció) esetén például izom görcsökdezorientáció, letargia vagy akár eszik előfordul. A konkrét októl függően ezekben az esetekben nátriumot kell helyettesíteni. A tünetek hipernatrémia (a túlzott nátriumion-koncentráció) gyakran nem specifikus, és gyengeségként és neurológiai hiányként jelentkezik. A kezelés magában foglalja az alacsony nátriumtartalmú folyadékpótlást.
