Meghatározás
A hipernatrémia a fizikai elektrolit zavara egyensúly. A hypernatremiát fokozott koncentráció kíséri nátrium a vér. A normál koncentrációja nátrium a vér literenként 135-145 millimól között van (molokat használunk a mennyiség meghatározására nátrium kémiai reakciókban).
Ha a szintet 145 millimól / liter érték fölé emelik, akkor ezt hipernatrémia-nak nevezik. Normális esetben még a kissé megnövekedett nátrium-koncentráció is szomjúságérzetet vált ki testünkben. A legtöbb esetben a hypernatremiát viszonylag gyorsan kompenzálja a folyadékbevitel.
Okok
A megnövekedett nátriumtartalom leggyakoribb oka vér egy úgynevezett hipovolémiás hipernatrémia. Ebben az esetben a nátriumkoncentráció a folyadékveszteség miatt nő. A test ezért túl sok vizet veszít.
Ismert okai a tartós hasmenés, hányás, erős izzadás vagy gyógyszeres kezelés, mint pl kiszáradás tabletek. A cukorbetegség, az úgynevezett cukorbetegség insipidus, rendkívül magas folyadékveszteség révén hypernatremiához is vezet. Ennek oka a agy or vese.
A test elveszíti azt a képességét, hogy a vizet kivonja az elsődleges vagy előső vizeletből vese. Következésképpen a test hatalmas mennyiségű vizeletet ürít, napi 5 és 25 liter között. Ha túl kevés folyadék kerül a testbe kívülről, akkor ez is véget ér kiszáradás hypernatremiával.
Ez elsősorban az idősebb embereket érinti, akik csökkent szomjúságuk miatt gyakran elfelejtenek inni. A hipovolémiás hipernatrémia ellentéte a hipervolémiás hipernatrémia. Ez kiváltható például sós tengervíz ivásával vagy sóoldattal végzett orvosi infúziós terápia részeként.
Egy másik lehetséges ok az ún Conn-szindróma, a mellékvese kéregének olyan betegsége, amely hypernatremiához vezet. Az mellékvese túl sok aldoszteront termel, ami a vese hogy kivonja a nátriumot az elsődleges vagy homloklebeny. Ez a diszreguláció tehát korlátozza a nátrium kiválasztását és hypernatremiához vezet.
