Terápia
A gyulladás terápiája Achilles-ín a gyulladás okától és attól függ, hogy akut vagy krónikus folyamat-e. Akut gyulladás esetén a Achilles-ín, a legjobbnak bizonyult az érintett terület lehűlése, a láb felemelése és a megterhelés leállítása. Ezenkívül tanácsos csökkenteni a sportért felelős intenzitást. fájdalom vagy ideiglenesen teljesen szüneteltetni. Lehetőség van másikra váltani is kitartás sport, mint pl úszás amíg a megfelelő fájdalom alábbhagyott.
Lehetőség van a fájdalom gyógyszeres kezeléssel. Közismert fájdalomcsillapítók mint például ibuprofen, diclofenac és a paracetamol kezelésre rendelkezésre állnak. Ibuprofen és a diclofenac az úgynevezett nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába tartoznak, amelyek nemcsak enyhítik a fájdalmat, hanem gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek.
Ezeket a gyógyszereket nem csak tabletta formájában lehet bevenni, hanem helyileg kenőcsként is alkalmazni. A fájdalomkezelés további lehetősége az orvos helyi érzéstelenítő injekciója az ín területén. A hő alkalmazása hőpárnával kb. Egy nappal az akut gyulladás megjelenése után Achilles-ín hatékonynak is bizonyult.
elektroterápia, amivel iontoforézis és a ultrahang a terápiát itt meg kell említeni, az Achilles-ín gyulladásának kezelésében is megtalálta a helyét. Az akut fázisban szintén hasznos az érintett láb sarkának megemelése és puha ágynemű biztosítása a cipőben. Végül egy másik lehetőség a teljesítés nyújtás gyakorlatok az érintett oldalon.
Az Achilles-házasság krónikus gyulladásának terápiája eltér az akut terápiától. Krónikus gyulladás esetén a kezelés fókuszában elsősorban a fizioterápia és az ortopédiai terápia áll. Az akut gyulladás terápiájához hasonlóan a sarokmagasság növekedése a talpbetéttel, valamint masszázs és a nyújtás gyakorlatok hasznosak.
Az Achilles-ín gyulladásának hosszú távú kezelésére kötszerek ajánlottak, amelyek mindenekelőtt biztosítják a láb stabilitását. Különbséget tesznek a különböző fókuszpontokkal rendelkező kötések között, amelyeket külön-külön meg kell mérni, és az Achilles-ín megkönnyebbüléséhez kell vezetni. Ha az Achilles-ín krónikus gyulladásának oka a sarok sarkantyúja, akkor akár műtéti úton, akár úgynevezett extrakorporális úton megszüntethető sokk hullámterápia (ESWT).
Ebben az esetben az orvos több munkamenetben nyomáshullámokat alkalmaz az érintett területre. Ha a gyulladást nem lehet konzervatív módszerekkel gyógyítani, például gyógyszeres kezeléssel, fizioterápiával, talpbetéttel és sarokemelkedéssel, vagy ha a gyulladás túl kiterjedt, utolsó lehetőségként műtét végezhető. Egy ilyen művelet során eltávolítják az Achilles-ín gyulladt részét.
Gyakran egy új índarabot helyeznek be a testből az operált területre. Egy ilyen műtét után kiterjedt utógondozásra van szükség, amely fizioterápiából és a terhelés fokozatos növeléséből áll. A gyaloglás ezért csak több hét után megengedett.
Ha a Bekhterev-kórt a krónikus Achilles-íngyulladás okának tekintik, a fizioterápia, a torna és az ortopédiai kezelés mellett gyakran reumatológiai kezelésre is szükség van. A gyógyszeres kezelést itt olyan nem szteroid antireumatikus gyógyszerek, mint pl ibuprofen or diclofenac, kortikoszteroidok vagy speciális reumaellenes gyógyszerek, mint pl sulfasalazine vagy úgynevezett biológiai anyagokat. Az Achilles-ín gyulladásának diagnosztizálásában meghatározóak a kórtörténet és a klinikai vizsgálat.
Ezenkívül az orvos különféle radiológiai vizsgálatokkal áll rendelkezésére, mint pl ultrahang, Röntgen vagy mágneses rezonancia képalkotás, amelyek megerősíthetik az Achilles-ín gyulladásának feltételezett diagnózisát. Az anamnézis során fontos tudni, hol, hogyan és mióta jelentkezik a fájdalom, és mely helyzetekben jelentkezik a fájdalom. Fontos megtudni azt is, hogy a beteg milyen sportot és egyéb fizikai tevékenységeket folytat.
Hasznos tudni azt is, hogy a betegnek vannak-e korábbi reumás betegségei vagy anyagcsere-betegségei, mint pl köszvény or cukorbetegség mellitus. Közben fizikális vizsgálat, mindenekelőtt fontos kideríteni, hogy vannak-e olyan tévedések, mint az íj lábak vagy a kopogás-térd, a különbségek láb kimutatható a hossza vagy az izom rövidülése, és ez megfelelően magyarázhatja a panaszokat. Az Achilles-ín tapintása tipikusan nyomásfájdalmat vált ki a sarokcsont ha az inának gyulladásos elváltozásai vannak.
Ha a lábat aktívan és passzívan mozgatják, akkor fájdalom is kiváltható, ha az Achilles-ín gyulladt. Ezenkívül gyakran érezhető az Achilles-ín vagy az ín területén lévő csomók megvastagodása. Ha további diagnosztikát terveznek, an ultrahang az Achilles-ín első lépése. Ezen ultrahanghullámokon alapuló és szonográfiának is nevezett vizsgálat során az orvos észlelheti a kompressziót, a meszesedést, a részleges könnyeket, vagy a legrosszabb esetben a repedéseket is gyulladás esetén. az Achilles-ín.
Ha egy calcanealis sarkantyút vagy egy Achilles-ín gyulladás más csontos okát gyanítják, an Röntgen vizsgálat segíthet megválaszolni ezt a kérdést. Egy Röntgen kép, egy sarok sarkantyú általában jól látható. Az utolsó radiológiai eljárás az Achilles-ín MRI-je.
Ezzel a vizsgálati módszerrel még az Achilles-ín kisebb változásai is megbízhatóan diagnosztizálhatók. A módszer hátrányai a vizsgálat költségei és időtartama. Végül bizonyos alapbetegségek laboratóriumi vizsgálatokkal kimutathatók vagy kizárhatók. Különösen metabolikus betegségek, mint pl cukorbetegség mellitus vagy köszvény vagy reumatológiai betegségek, például reumatoid arthritis vagy a Bechterew-kór itt felismerhető, ha az Achilles-ín gyulladásának okaként tekintenek rájuk. Különösen a gyulladás értékei, például a C-reaktív fehérje vagy a vér ülepedési sebesség és fajlagos antitestek reumatológiai betegségek esetén meg kell említeni és ellenőrizni kell.
