elektroterápia

Szinonimák: elektroterápia, elektro gyógyszer, stimulációs áram terápia

Meghatározás

Az elektrokezelés különböző elektromos áramokkal működik, amelyek különböző biológiai hatásokkal bírnak a testben. Gyógyászati ​​és fizikoterápiás terápiás célokra használják. Minden eljárásban közös, hogy az alkalmazás során közvetlen vagy váltakozó áram áramlik a testen vagy a testrészeken.

A megfelelő feszültségeket vagy a bőrfelületre erősített elektródák, vagy vízfürdőben lévő elektródák adják át. Speciális alkalmazásokban a funkcionális elektrostimulációhoz szükséges implantátumokat ültetik be a szövetbe. Az áram különböző típusainak és frekvenciáinak eltérő hatása van a testre.

Egyrészt az ionok egyre inkább szállítják a testet. Az egyenáram az ionok irányított transzportját okozza, a váltakozó áram inga mozgáshoz vezet. Ezenkívül az áram depolarizálja a sejt membrán és így kivált egy akciós potenciál.

Ez egy izomsejt összehúzódásához vagy gerjesztéshez vezet idegsejt. Az áram másik hatása a hő képződése a szövetben. Ezt a töltéshordozók és a kezelt szövet közötti súrlódás okozza.

Az egyenáramú kezelést főleg hidroelektromos fürdők formájában alkalmazzák. Itt az irányított áram a teljes testen keresztül vezethető egy teljes fürdés alatt (Stanger fürdő). A Stanger fürdő kádjainak lábai végén és oldalán fémlemezek találhatók.

Ezek a lemezek pozitív pólusként (anód) és negatív pólusként (katód) szolgálnak, és különböző hatással vannak a testre. Néhány fürdő fémlemezzel rendelkezik a kád alján és a kádban is fej vége. Ezeknek azonban perforált műanyag fedéllel kell rendelkezniük, hogy megfeleljenek a biztonsági előírásoknak.

A víz hőmérsékletét és áramát a beteg jólétéhez igazítják. Az izomfeszültség hőmérséklete és fájdalom általában 34 ° C-on és ennél magasabbra állítják, petyhüdt izmok vagy bénulás esetén valószínűbb, hogy 34 ° C alatt van. Az áramnak kissé bizsergnie kell a bőrön, de nem okozhat fájdalom vagy kényelmetlenség.

Rendszerint 200 és 600 mA közötti áramokat használnak. Az úgynevezett sejtfürdőkben az irányított áram csak bizonyos testrégiókra irányul, például a karra vagy láb. Inonizáló anyagok hozzáadásával a gyógyszerek felszívódása a bőrön keresztül (perkután) érhető el.

In iontoforézis, Például a fájdalom- enyhítő, gyulladáscsökkentő vagy keringést elősegítő szerek lokálisan felszívódhatnak a beteg testrégiókban. A víz és az áram kombinálásával kapcsolatos szigorú törvények és óvintézkedések miatt nagyon szigorú előírások érvényesek. Stangerbadnak meg kell felelnie az orvostechnikai eszközökről szóló törvénynek és az orvostechnikai eszközök üzemeltetőinek rendeletének, valamint a DIN szabványoknak.

A stimulációs áramterápiát alacsony frekvenciájú áramokkal hajtják végre, amelyek az izmok stimulálását szolgálják. Ily módon ellensúlyozható a sérülések vagy a hosszú betegség után bekövetkező izomlebontás (izomsorvadás). A stimulációs áramterápia során az elektródákat közvetlenül a bőrre viszik fel.

A bőr és az elektróda közötti érintkezési ellenállást általában gél csökkenti. Az aktuális impulzusok tipikus mérhető változásokhoz vezetnek az izmokban, és szelektíven stimulálják őket. Általános szabály, hogy az impulzusok ereje és időtartama egyedileg beállítható, hogy az áramot ne lehessen kellemetlennek érzékelni.

Mivel a hirtelen fellépő erős impulzusokat gyakran zavarónak tartják, a stimulációs áramú eszközök másodpercenként több átlagos impulzussal működnek. A speciálisan beállított képzési programok lehetővé teszik az eszközök használatát erősítő edzés és az erő növelésére kitartás. Ennek a módszernek az izomépítésre vonatkozó hatékonysága azonban ellentmondásos.

A vizsgálati helyzet még nem szolgált meggyőző eredménnyel az izomedzéshez. Mindazonáltal vitathatatlannak tűnik, hogy a stimulációs jelenlegi terápia hatékonyan megállíthatja vagy lelassíthatja a sérülések vagy a hosszú távú mozdulatlanság miatti izomvesztést. A stimulációs jelenlegi terápia ellenjavallt minden betegnél szív problémák vagy a pacemaker, mivel az áram veszélyes kölcsönhatásokat válthat ki a pacemakerrel.

A diadinamikus áramok két különböző áramkomponensből állnak: egy alacsony frekvenciájú és egy egyenáramú komponensből. A diadinamikus áramoknak nagyon erős fájdalomcsillapító hatása van, amely az egyenáramú komponenssel együtt növekszik. Emiatt a diadinamikus áramokat a tartó- és mozgásszervek minden fájdalmas betegségére jelzik. Transzkután idegi stimulációt alkalmaznak a idegek hogy futnak a gerincvelő és az ott jelentkező fájdalomérzetek.

A terápiát egy- vagy kétfázisú téglalap alakú impulzusokkal (váltakozó áram) végezzük alacsony frekvenciájú (2-4 Hz) vagy nagy frekvenciájú (80-100 Hz). Az aktuális szekvenciák alkalmazhatók állandó vagy megszakított impulzusszekvenciák formájában. Az elektromos impulzusokat különféle elektródák továbbítják a bőrfelületre.

Az elektródákat a fájdalmas terület közelében helyezzük el. Maga az inger nem okozhat fájdalmat, csak enyhe bizsergést hagy a bőrön. A magas frekvenciájú ingerlést közvetlenül a fájdalom felett alkalmazzák dermatoma, míg az alacsony frekvenciákat csak akkor alkalmazzák, ha a magas frekvenciák utóhatása nem tart elég hosszú ideig.

A kezelés célja a fájdalmat vezető érzékeny idegpályák befolyásolása annak érdekében, hogy csökkentse vagy megakadályozza a fájdalom átjutását az agy. A TENS mögött álló elmélet szerint egyrészt a test saját gátlási mechanizmusai aktiválódnak, amikor a fájdalom rostosodik a gerincvelő ingerültek. Másrészt a stimulációnak stimulálnia kell az egyéb rostokat, amelyek leereszkednek a gerincvelő és fokozza az endorfin szekrécióját a agy.

Mindkét mechanizmus csökkent fájdalomérzethez vezet. A TENS-t elsősorban bármilyen típusú krónikus fájdalom esetén alkalmazzák. A kezelés azonban ellenjavallt pacemaker hordozók, pszichogén vagy központi szindrómák.

Bár vannak olyan vizsgálatok, amelyek nem erősítik meg a TENS hatékonyságát, Németországban az eredményességet elfogadják, és egyes kezeléseket fizet Egészség biztosító társaságok. Mivel a frekvencia közepes frekvenciájú áramoknál túl magas, az izomsejt már nem képes külön-külön reagálni az egyes impulzusokra. Ez az izomsejt reaktív depolarizációját és ebből eredő helyi izom-összehúzódást eredményez érzékeny bosszúság nélkül.

Mivel a közepes frekvenciájú áramok képesek hatékonyan edzeni az izomösszehúzódást, ezeket súlyos sérülések vagy hosszú immobilizáció után gyakran használják izom atrófiákra (izomleépítésekre). A klasszikus elektroterápiával ellentétben a nagyfrekvenciás terápia váltakozó elektromos mezőket használ a 4 és 30 kHz közötti frekvenciatartományban. A nagyfrekvenciás terápia elektromos vagy mágneses (rövid hullámú) vagy elektromágneses (deciméteres, mikrohullámú) hullámokat generál.

Energiájuk hőt generál a testben, és így ellazítja a kezelt izmokat. A frekvencia növekedésével az áramok behatolási mélysége csökken. Emiatt a rövid hullámnak van a legjobb behatolási mélysége.

Ezzel szemben a mikrohullámok behatolási mélysége csak néhány centiméter. Bár a módszer vitatott, és hatékonyságát még nem igazolták tanulmányok, nagyfrekvenciás terápiát számos orvos ajánl Németországban. A vizsgálati helyzet miatt azonban a kezelés költségeit nem fedezik Egészség biztosítás.

A terápia szószólói kijelentik, hogy a kezelést hetente háromszor, tartósan, 30 percig kell alkalmazni. Csak ezután van lehetőség tartós fájdalomcsillapításra. A rádiófrekvenciás terápia javallata nagyon tág, és főként arra használják hátfájás, degeneratív ízületi betegségek, cukorbeteg polyneuropathia, migrén és a fejfájás.