Terápia | Pseudomembranosus vastagbélgyulladás

Terápia

Ha álmembrán vastagbélgyulladás antibiotikum terápiához kapcsolódik, azonnal fel kell függeszteni. Bizonyos esetekben ez már elegendő. A természetes bélflóra a terápia abbahagyása után újra kialakulhat, és megfékezi a terjedését Clostridium difficile.

Súlyos esetekben általában elengedhetetlen a folyadék- és elektrolitellátás. Ezt gyakran parenterálisan kell megtenni a ér, mivel a betegek nem képesek felszívni a folyadékot a masszív miatt hasmenés. A hasmenés elleni gyógyszereket lehetőség szerint kerülni kell.

A higiéniai intézkedések különösen fontosak annak érdekében, hogy a fertőzés kockázata a lehető legkisebb legyen. Mivel a baktérium spórákat képez, a szokásos fertőtlenítőszerek hatástalanok. Ezért az érintett betegeket el kell különíteni.

Az ápolószemélyzet nem nélkülözheti gondos kézmosás nélkül, mint a kéz fertőtlenítőszerek a spórákat sem támadhatja meg. Ha a fent említett pszeudomembranos terápia vastagbélgyulladás nem elegendő, a metronidazollal vagy a vankomicinnel történő kezelést 7 nap alatt végzik. Fontos, hogy az antibiotikum kezelés elegendő legyen a kezelés után legalább 3 napig hasmenés alábbhagyott.

Ily módon elkerülhetőek az ismétlődések vagy ellenállások. Az esetek 20% -ában azonban a terápia befejezése után visszaesés következik be. Ennek oka az, hogy az antibiotikum csak aktív patogéneket öl meg.

De nem a spórák, azaz alvó, inaktívak baktériumok. Ezek az antibiotikum-terápia után aktivizálódhatnak, és kiváló feltételeket találhatnak a még megtámadott bél növekedéséhez. Az ilyen visszaesés ismét viszonylag könnyen kezelhető metronidazollal vagy vankomicinnel.

A visszaesések megelőzésére élesztő készítményeket alkalmaznak a terápia befejezése után. Ezek elősegítik a belek gyorsabb regenerálódását és a normális állapotba való visszatérést. A székletátültetés a széklet vagy a baktériumok egészséges donor székletében a beteg belébe.

A cél a székletátültetés helyrehozni a helyrehozhatatlanul károsodottakat bélflóra fiziológiás, azaz egészséges mikrobiómát termelni vagy legalább elősegíteni. A székletátültetést a mai napig nem engedélyezték hivatalosan a terápia egyik formájaként, de „egyéni gyógyulási kísérletnek” tekintik, ha a javallat ennek megfelelően megalapozott. Az egyetlen gyakori alkalmazás azonban álmembrán vastagbélgyulladás.

Az előadás a székletátültetés az egészséges donor székletének elkészítésével kezdődik. Ebből a célból a donor székletet fiziológiás sóoldattal hígítjuk, majd szűrjük, amely megtisztítja a felesleges komponensektől, például az emészthetetlen rostoktól és az elhalt baktériumok. A legtöbb esetben az így előállított szuszpenziót a páciensbe visszük be patkóbél szondán keresztül, amelyet korábban a endoszkópia (tükrözés). Egy másik lehetőség a baktériumok bejutása a vastagbélbe kolonoszkópia.