Tachycardia a menopauzában
A menopauza az az idő közvetlenül a nőknél az utolsó menstruáció előtt és után, amikor hormonális változások lépnek fel. Néhány nő esetében ez az időszak 40 éves korban kezdődik, és szinte mindegyikük számára elmúlt, legkésőbb 58. évnél. A legjelentősebb változás az ösztrogéntermelés csökkenése a petefészkek, amely megmagyarázza a különféle panaszokat az úgynevezett klimaktériumban is (orvosi kifejezés a klimax).
Az ösztrogén szabályozza a menstruációs ciklust, és más fontos hatással van, például a csontanyagcserére. Ennek a változásnak az eredményeként a menopauza éveit különféle panaszok jellemzik, amelyeket orvosilag klimaktériás szindrómának neveznek. Ide tartoznak a hőhullámok, a szívdobogás, az izzadás, az alvászavarok, a depressziós hangulatok, a hüvely szárazsága és fertőzései, idegesség, ingerlékenység és a fokozott csontritkulás.
A hőhullámok viszonylag gyakori és ezért jól ismert tünetek, amelyek kellemetlenséggel kezdődnek és hőhullámként jelentkeznek az arc felett, nyak és a felsőtest. Ezt gyakran erős szívdobogás és gyors szívverés kíséri. Ezt izzadás, néha hidegrázás követi. A szívdobogás általában enyhül e hőfázis után.
A tachycardia oka a terhesség alatt
Terhesség számos fizikai változást okoz. Többek között akár 50 százalékkal többet vér a növekvő gyermek megfelelő ellátásának biztosítása érdekében állítják elő. Ez a megnövekedett mennyiség vér most a testben kell szállítani, ezért a szív növelnie kell a teljesítményét, vagyis erősebben és gyorsabban kell verni, ami szívdobogásként nyilvánul meg. Tovább a terhesség megváltozott nyomásviszonyok a szerveken és nagy hajók jelen vannak. Például az alsóbbrendű benyomása vena cava csökkenést eredményez vér térjen vissza a szív, ezért a szívnek viszont nagyobb pumpálóerőt kell biztosítania, ami egy fokozott pulzus arány.
Tachycardia pszichoszomatikusan kiváltott
Egyre gyakrabban lehet hallani arról, hogy a panaszokat pszichoszomatikusan okozottnak tekintik, különösen akkor, ha a megfelelő tünetek szerves okát nem lehet megtalálni, azaz ha a szerv funkciói nincsenek kórosan megváltozva, vagy fiziológiailag tökéletesen működnek. A pszichoszomatikus úgyszólván fizikai tünetek kiváltását jelenti, amelyek oka a pszichében rejlik. A legtöbb esetben pszichológiai konfliktus van a tudatalattiban, amelyet nem érzelmi szinten dolgoznak fel, hanem különböző szervrendszerekre és funkciókra vetítenek.
Ez aztán különféle fizikai panaszokhoz vezethet, mint pl fejfájás, szédülés, fájdalom állandóan változó lokalizációval, viszketéssel, hasi görcsök, nyugtalanság, remegés, hányinger, pánikrohamok, légszomj, szorító érzés a mellkas vagy akár versenyzés szív. Gyakran a szenvedőnek több ilyen tünete van egyszerre vagy felváltva egymás után. Például az érintett érzi a hirtelen megjelenő szívdobogást, és nem kapcsolja össze őket a pszichével, hanem ezt a tünetet szerves oknak tulajdonítja.
Félve a lehetséges kiváltóktól, mint pl szívelégtelenség, ebben a helyzetben a tünetek még rosszabbak lesznek, és hasonló tünetek a jövőben gyakrabban fordulhatnak elő. Mivel a beteg nagyon szenved ettől, fontos annak átgondolása, hogy a pszichológiai komponens lehetséges ok-e. Az érintett nem félhet attól, hogy kompetens segítséget és tanácsot kérjen például egy pszichoterapeutától, még akkor is, ha az ember pszichés terhet nem érez.
Gyakran a banálisnak tűnő problémák is ilyen panaszokhoz vezethetnek a szervezetben. Természetesen minden egyéb okot, különösen a szerveseket, előzetesen ki kell zárni, és akut, súlyos helyzetekben orvoshoz kell fordulni, hogy biztos legyen, mivel a pszichoszomatikus panaszokat nem szabad eljátszani.
A sorozat összes cikke:
