Rotátor mandzsetta szakadásának diagnosztizálása
Különböző vizsgálati lehetőségek állnak rendelkezésre a rotátorköpeny szakadás.Általában funkcionális vállízület megkezdődik a vizsgálat. Többek között ez a vizsgálat magában foglalja a rotátorköpeny a kar oldalra emelésével (emberrablás) az ellenállás ellen, az külső forgás (forgás) az ellenállás ellen lógó karral és hajlított könyökkel, valamint a kar belső ellenállásával szemben az ellenállás ellen. Amíg a emberrablás tükrözi a supraspinatus izom funkcionalitását, a funkcionális tesztet, amely ellenőrzi a külső forgás az ellenállás ellen, a teres minor és az infraspinatus izmokra utal.
A kar erőteljes belső forgatásának tesztje kontrollálja a szubcapularis izom működését. A funkcionális mellett vállízület vizsgálat, képalkotó technikák, például: állnak rendelkezésre. A röntgensugarak nem képesek közvetlenül kimutatni a szakadást rotátorköpeny mert inak és az izmok a test lágy szöveteinek részét képezik, és radiolucensek a röntgensugarakra, azaz nem képezik le őket.
Mivel azonban a rotációs mandzsetta hiánya okozza a humerát fej hogy alá emelkedjen acromion, ennek a jelenségnek a megfigyelése közvetett jelzés a súlyos jelenlétére rotátor mandzsetta könny. A kisebb könnyek azonban nem okozják ezt a jelenséget. Ennél is fontosabb azonban, hogy egy röntgen egyidejű betegségeket tárhat fel (pl. omarthrosis = arthrosis a glenohumeralis ízület, tendinosis calcarea) és adjon információt a rotátor mandzsetta könny.
Példa lehet egy csontos sarkantyú a acromion (subacromialis sarkantyú = impingement szindróma), amely lyukat szakíthatott a forgórész mandzsettáján. A szonográfia nagy előnye a könnyű hozzáférhetőség és alkalmazhatóság, valamint a dinamikus vállvizsgálat lehetősége, mivel a kar mozgatható a vizsgálat során. Ezért lehetséges a forgó mandzsetta „munkahelyi” vizsgálata.
Még a forgatóköpenyben lévő kis lyukakat is felismerheti tapasztalt vizsgabiztos. A váll MRI-jét egyre inkább használják, amikor a rotátor mandzsetta könny gyanúsítják. A forgó mandzsetta könnyei megbízhatóan kimutathatók.
Ezenkívül az ín minőségét és visszahúzódását (az ín könnyhúzása a könny után) az MRI is jól értékelheti, amelynek közvetlen következményei lehetnek az orvos terápiás ajánlására. A feltételezett diagnózis megerősíthető a vállízület endoszkópia (arthroscopy). Itt a rotátor mandzsetta elváltozásának mértéke is felmérhető (részleges vagy teljes repedés), és szükség esetén a terápia egyidejűleg végezhető (rotátor mandzsetta varrat = a szakadt ín).
- Röntgenkép
- Szonográfia (ultrahang)
- A váll mágneses rezonancia képalkotása (MRT, NMR)
Az MRI-ben olyan lágyrész-struktúrák, mint pl inak és az izmok jobban láthatóvá válnak a CT-vel és a röntgennel összehasonlítva. A szakadt rotációs mandzsetta az MRI-n látható azon a ponton, ahol az ínszálak folyamatos szerkezete hirtelen véget ér. A radiológus látja az ödémát (folyadékot) a megfelelő helyen és az izom többi részén is, amely világos vagy sötét lehet, az MRI beállításától függően.
A forgórész mandzsetta szakadásának mértékét és helyét részletesebben leírhatjuk az MRI-n, és máris kijelentéseket tehetünk a műtéti beavatkozás módjáról - például arról, hogy ínplasztikát kell-e behelyezni. Ezenkívül kísérő problémák, például ütés (vállszűkület) vagy arthrosis itt is rögzíthető. Más vizsgálatokhoz képest azonban a váll MRI-je lényegesen drágább és időigényesebb is.
Rotációs mandzsetta szakadása esetén a szakadás fájdalmasá teszi az érintett izom működését, vagy csak korlátozott mértékben hajtható végre. A legtöbb esetben a supraspinatus izom érintett. Ez az izom felelős az emelésért (emberrablás) a váll.
Ha ez az izom szakad vagy szakad, akkor a váll megemelése csak akkor lehetséges fájdalom. A gyakran nehéz mozdulatok a fej fölötti mozgások vagy a kabátok felvétele. Teljes és friss könnyek esetén előfordulhat, hogy a váll kezdeti megemelése már nem lehetséges.
Hosszú ideje fennálló forgó mandzsetta szakadása esetén egyes betegek panaszkodnak arra, hogy az egész váll idővel megmerevedik. A forgó mandzsetta szakadásának két gyakori oka van. Az egyik a trauma által okozott szakadás, a másik a kopás. Azok a betegek, akiknél a rotátor mandzsetta szakadásának kopása az oka, idősebb betegek (55 évesek és idősebbek).
Ha a betegek azt jelzik, hogy nem történt megfelelő trauma, például leesés vagy nagy terhelés, akkor nagyon valószínű, hogy a rotátor mandzsetta szakadása kopásnak köszönhető. An ultrahang vagy az MRI vizsgálat, amelyet gyakran végeznek a diagnosztikai folyamat részeként, jó értékelést adhat a betegségről feltétel az ín. Ha a látható részek, a szakadt ín, a elvékonyodás és a meszesedés jeleit mutatja, ez kopási folyamatot jelez.
Ezenkívül a beteg kórelőzményében a kopás okozta forgó mandzsetta szakadása gyakran feltűnő. Az a tény, hogy a beteg fiatalabb (50 és lényegesen fiatalabb), a sérülés által okozott könny mellett szól. Ebben a korban a lezárás már előfordulhat - de nem annyira hangsúlyos, hogy könny szakadna.
Ha a betegek a vállával kapcsolatos balesetről számolnak be, és ezt követően a vállnak megfelelő panaszai jelentkeztek, akkor valószínűleg a sérülés okozza a forgórész mandzsetta szakadását. Ha arthroscopy, ultrahang és az MRI azt mutatja, hogy az ín meglehetősen figyelemre méltónak és egészségesnek tűnik, kivéve a szakadást, a kopás kizárható okként. Idős embereknél, akiknek kopása van és balesetet szenvednek, valószínűleg mindkettő kombinációja okozza a forgórész mandzsetta szakadását.
A különféle diagnosztikai lehetőségek tekintetében néhány funkcionális tesztet már leírtak a vállízület működőképességének ellenőrzésére. Ezen felül vannak további vizsgálati lehetőségek, amelyekkel egy fizikai (klinikai) vizsgálat részeként konzultálni kell. Ez a vizsgálat általában két klinikai kép, a impingement szindróma és a forgó mandzsetta repedése.
- Az úgynevezett fájdalmas ív (= fájdalmas íj) kiváltása. Erre a célra a kar passzívan fel van emelve az oldalon. 60 és 120 ° között az ív szűkületen halad át impingement szindróma, ami okozza fájdalom amikor impingement szindróma van jelen.
Ez a vizsgálat így felhasználható a acromion.
- Ha a fájdalom olyan súlyos, hogy a kar önálló mozgása nem lehetséges, érzéstelenítőt injektálnak a bursa-ba. Ha a beteg a nyugtató ellenére sem képes aktívan mozgatni a karját, akkor feltételezhető, hogy a forgórész mandzsetta szakad. Pszeudoparalysis az, amikor a tünetek nemcsak a funkció elvesztésével függenek össze, hanem bénulásra is hasonlítanak.
