Mi az oxigénterápia?
Az oxigénterápia kifejezést általában a hosszú távú oxigénterápia (LTOT) leírására használják. Súlyos, krónikus oxigénhiány (hipoxémia) kezelésére alkalmazzák folyamatos vagy napi több órán át (több mint 15 órán át) tartó oxigénellátással. Az oxigénterápia hosszú távon javítja a súlyos tüdőbetegségben vagy szívelégtelenségben szenvedő betegek életminőségét. Súlyos esetekben akár létfontosságú is lehet.
A rövid távú oxigénterápia biztosíthatja a betegek túlélését balesetek vagy szén-monoxid-mérgezések esetén.
Különbséget kell tenni a klasszikus oxigénterápia (hosszú vagy rövid távú) és a többlépcsős oxigénterápia között. Ez egy olyan eljárás az alternatív gyógyászat területéről, amelynek hatékonysága eddig soha nem bizonyított, és amely nagyon ellentmondásos, ezért ebben a cikkben nem tárgyaljuk.
Hiperbarikus oxigénterápia
Az orvosi oxigénalkalmazás másik típusa a hiperbár oxigénterápia, például fülzúgás esetén. Erről bővebben a Hiperbár oxigénterápia című cikkben olvashat.
Az oxigénterápiát olyan betegségek esetén alkalmazzák, amelyekben a megfelelő oxigénellátás más módon nem biztosítható. Ezekben a betegségekben a vörösvérsejtek oxigénfelvétele nem elegendő a szervezet szerveinek megfelelő ellátásához.
Az ilyen krónikus oxigénhiányt krónikus hipoxémiás légzési elégtelenségnek nevezik. Meghatározása szerint a vérnyomás 55 Hgmm alá történő többszöri csökkenése három héten belül nyugalmi körülmények között és normál légköri oxigénkoncentráció mellett, a vérgázanalízis alapján. COPD-ben és egyidejűleg másodlagos poliglobuliában (a vörösvértestek számának növekedése) és/vagy „tüdőszívben” (cor pulmonale) szenvedő betegeknél az oxigénterápia már akkor indokolt, ha a vér oxigénnyomása 60 Hgmm alá esik.
A hipoxémiával járó leggyakoribb betegségek a következők:
- Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
- Tüdői tüdőtágulás
- Tüdőállvány-betegségek, például szarkoidózis
- Cisztás fibrózis (cisztás fibrózis)
- Pulmonális hipertónia (pulmonalis hypertonia)
- súlyos krónikus szívelégtelenség (pangásos szívelégtelenség)
Mit csinálsz oxigénterápia alatt?
Az oxigénhiány idejének, okainak és súlyosságának részletes diagnózisa az oxigénterápia felírásának előfeltétele. Ezután vérgáz-analízissel meghatározzák a páciens vérének oxigénnyomását és oxigéntelítettségét. Ezekkel a mérésekkel meg lehet határozni az egyén számára szükséges oxigén mennyiségét.
A legtöbb esetben az oxigént úgynevezett orrkanülön, orrmaszkon vagy orrszondán keresztül juttatják be. Nagyon ritkán speciális katétert használnak, amelyet a légcsőben a gége alatti bemetszésen keresztül juttatnak be a tüdőbe.
Oxigénterápiára gyakran elektromos működtetésű, stacioner rendszereket – úgynevezett oxigénkoncentrátorokat – alkalmaznak, amelyek éjszakai alvás közben is alkalmazhatók. Más esetekben mobil nyomáshengereket használnak, amelyek lehetővé teszik a betegek mozgását az oxigénterápia során. A kellően mozgékony betegek számára a hordozható oxigéntartállyal ellátott folyékony oxigénes rendszer hatékonynak bizonyult. A tartályt körülbelül kéthetente töltik fel vagy cserélik.
Az előírt módon végzett oxigénterápia mellékhatásai nagyon ritkák, de még helyes alkalmazás esetén is előfordulhatnak:
- A beáramló oxigén kiszáríthatja az orrnyálkahártyát. Egy párásító, valamint ápoló kenőcsök ellensúlyozhatják ezt.
- Az oxigénterápiás eszközök potenciális fertőzésforrást jelentenek a baktériumok és gombák számára.
- Ha a vér oxigénkoncentrációja meghaladja a normál szintet, ez gátolhatja a légzést és növelheti a vér szén-dioxid szintjét. Ez álmosságot vált ki, és akár életveszélyes, úgynevezett CO2 narkózishoz is vezethet.
- A készülékekből kiáramló tiszta oxigén könnyen meggyulladhat.
Mire kell figyelnem az oxigénterápia során?
Fontos a következetes és hosszú távú oxigénterápia az orvos által meghatározott áramlási sebességben. Krónikus hipoxémia esetén az alkalmazás időtartama nem lehet kevesebb 15 óránál, mivel a klinikai képre gyakorolt pozitív hatások a kezelés időtartamával tovább javulnak.
Soha ne szakítsa meg az orvosilag felírt oxigénterápiát saját hatáskörében.
Az alkalmazott berendezések és oxigénszondák rendszeres ellenőrzése és higiéniája biztosítja a komplikációmentes használatot.
Ha állapota az oxigénterápia ellenére is romlik, ne habozzon orvoshoz fordulni.
