A mohó éhség azt a hirtelen, pótolhatatlan vágyat írja le, hogy gyorsan elfogyasszon nagy mennyiségű ételt. Ez a vágy válogatás nélküli lehet, de sok esetben édes, sós vagy zsíros ételek fogyasztására irányul. A mohó étvágy a tápanyaghiánynak köszönhető, de a fizikai vagy mentális betegségek vagy hormonális változások okozhatják.
Tünetek
Fontos, hogy húzzunk egy határt a normális éhség és a fergeteges éhségtámadások között, hogy meg lehessen különböztetni az egészséges és a kóros éhséget. Az anyagcserét befolyásolja fizikai és az egyéni beállítottság, de a személyes táplálkozási és étkezési szokások, valamint a jelenlegi hangulat és stressz is szerepet játszik. Ezért nem mindig ugyanúgy működik, és személyenként eltér.
Ez hatással van az éhségérzetre vagy a tomboló étvágyra is. A mohó étvágy egy hirtelen jelentkező, erős éhségérzet, amelyet csak a gyorsan követett ételbevitel képes kielégíteni. A vágy legtöbbször bizonyos, a legtöbb esetben édes, sós vagy zsíros ételekre vágyik.
A tomboló éhségrohamok gyakran a szokásos étkezési időn kívül következnek be, és általában a támadás, az ételválasztás és a támadás során elfogyasztott étel mennyisége felett gyakorolt kontroll elvesztése jellemzi. A legtöbb esetben változás diéta a friss, feldolgozatlan ételekhez előnyös. Különösen a teljes kiőrlésű termékek és a zabpehely tartják teltebbé az egészet, így ritka támadások fordulnak elő.
Ravasz étvágy okai
A sóvárgásnak különféle okai lehetnek, de mindegyikben közös az az igény, hogy gyorsan energiával látják el a testet, hogy ellensúlyozzák a test energiahiányát. Ha a testnek nincsenek fontos táplálkozási összetevői, például ha hosszú ideig nem evett semmit, vagy nem volt elegendő étel, vagy ha szellemileg vagy fizikailag nagyon aktív voltál, akkor hiányellátás jelentkezhet. A veszélyes energiahiány elkerülése érdekében a test igyekszik rövid időn belül és mindenekelőtt gyorsan ellátni energiát hirtelen falánkságokkal.
Ha a mohó éhségrohamok csak ritkán fordulnak elő, normális fizikai jel feltételezhető. Végül, de nem utolsósorban, a testnek az átlagosnál több energiára van szüksége bizonyos élethelyzetekben, például közben terhesség vagy laktáció alatt vagy növekedési fázisban van, és ezt a további igényt fergeteges éhségtámadásokkal próbálja fedezni. A tomboló étvágy esetén azonban a megszokást és a pszichológiai tényezőket is figyelembe kell venni.
Ha gyakran jutalmazza magát egy darab csokoládéval jutalomként, akkor agy és a test egyesíti ezt a folyamatot kellemes érzésekkel, mivel az agy jutalmazási rendszereivel foglalkozik, amelyek boldogságként ismert messenger anyagokat szabadítanak fel hormonok (dopamin), valamint az energiaellátás. A következőkben a test megismétlést követel, mivel ezt az ingert (a csokoládéfogyasztást) ötvözi azzal a jó érzéssel, hogy megjutalmazzák (a agy). Ha ez nem történik meg, mert például nincs készleten fogyasztható csokoládé, a test a lemondásra a mohó édességéhség támadásával reagál.
Egy bizonyos ételkomponens hiánya is fergeteges étvágyat okozhat. Például a hiánya magnézium mohó étvágyhoz vezethet a csokoládé iránt, mivel a benne lévő kakaó kiváló magnéziumforrás. Ezen energiamegtakarítási természetes folyamatok mellett a sóvárgás a fizikai vagy mentális betegségek.
Ha az étvágygerjesztő rohamok növekvő rendszerességgel fordulnak elő, akkor olyan betegségek, mint a diabtes mellitus (cukorbetegség), Vagy pajzsmirigy-túlműködés (mivel az étvágyat fokozza a pajzsmirigy hormonok, ami tomboló étvágy támadásához vezethet), máj betegségek vagy anyagcsere-betegségek lehetnek, amelyek a jóllakottságért felelős hírvivő anyagok megzavarásával járnak. De mohó étvágyrohamok is előfordulhatnak a mentális betegségek. A hangsúly általában az érzelmi szükségletek kielégítésére vagy kifejezésére irányul a túlevéses rohamok révén.
Stresszes helyzetekben, súlyos unalomban vagy erősen érzelmi események során (például egy kapcsolat felmondása esetén) valószínűleg mindenki valamikor elfogyasztott ételt azért, hogy jobban érezze magát, vagy legalább röviden elterelje a figyelmét. Ez szintén teljesen normális, de ennek ellenére iszonyatos étvágyrohamokhoz vezethet. Csak akkor kell szakember tanácsát kérni, ha ezeket a kényelmi mechanizmusokat túlzott mértékben használják, mivel ennek oka egy mentális betegség lehet. Abban az esetben bulimia nervosa (bulimia nervosa vagy bulimia), rendszeres mértékű evéses rohamok fordulnak elő legalább hetente egyszer a hányás és egyéb olyan intézkedések, amelyek súlycsökkenéshez vezetnek (például tapintás alkalmazása AIDS).
Fárasztóan-evészavar, a túlevéses rohamok legalább hetente fordulnak elő, de önmagukban, további súlycsökkentő intézkedések nélkül. A mértéktelen evés egyéb kevésbé súlyos okai lehetnek a migrén, az alváshiány, a helytelen étkezési szokások és diéták, a premenstruációs szindróma, a féregfertőzések, a kannabisz-fogyasztás, alkoholfüggőség és bizonyos gyógyszerek (például azok, amelyeket mentális betegségekre használnak, mint pl depresszió). A táplálékbevitel állandó növekedése, például az elhízottság, a túlevéses támadásokhoz is társulhat.
Az egészséges és a beteg közötti különbség helyes megértése érdekében ezért fontos megérteni az éhség és a tomboló étvágy közötti különbséget. Az éhség a túlélés mélyen fontos jele. Ez azt jelzi, hogy egyensúlyhiány van az energiafogyasztás és a fogyasztás között a testben, és megkísérli egyensúly azt.
Az éhségérzet nagyon kellemetlenné válhat, ha hosszabb ideig figyelmen kívül hagyják őket, és nem táplálják be a testet. Az éhségérzetet a különböző hírvivő anyagok, receptorok és a test információinak bonyolult kölcsönhatása okozza. A vegetatív idegrendszerKülönböző hormonok és a máj és az emésztőrendszer különösen részt vesz ebben a folyamatban.
A hangulatért, érzelmi állapotokért vagy stresszért felelős hormonok, mint például a noradrenalin, szerotonin, dopamin or kortizon, befolyásos szerepet játszanak. A jutalomközpont a agy szintén be van kapcsolva. Ezért nem csoda, hogy a fizikai és szellemi érzések átfedik egymást az éhségről és az étvágyról.
Ez különösen olyan összefüggésekben mutatkozott meg, ahol a táplálékfelvétel önmagában már nem elegendő a túlélés biztosításához. A megtanult viselkedés és az érzékszervi észlelések is befolyásolják az étvágyat. Például sokkal könnyebb elviselni az éhséget, ha nincs előtted egy tányéron a kedvenc ételed, ami vizuális inger, amelyet nem szabad lebecsülni.
Az agyban az információ konvergál a hypothalamus és az agytörzsben. Az agy szabályozza a egyensúly az energiafogyasztás és a táplálékfelvétel között, és megmondja, hogy jóllakók vagyunk-e vagy éhesek vagyunk. Ezen szabályozási mechanizmusok megzavarása olyan betegségeket eredményezhet, mint a fentiek.
Fontos energiaforrás a szénhidrátban gazdag étel. Ezeket a szervezet glükózra (vagy szőlőcukorra) bontja, amely az éhségérzet legfontosabb energiaszolgáltatója és szabályozó tényezője. A glükóz kimutatható a vér és sejt- és szervkárosodáshoz vezethet, ha koncentrációja megnő.
Szénhidrát könnyen lebontható és nehezen emészthető formában állnak rendelkezésre. Különösen az előbbiek csak rövid ideig tudják elhallgattatni az éhségérzetet, mivel gyorsan lebomlanak és elfogyasztják őket. Tomboló éhség esetén különösen nagy a vágy e gyors energiaszolgáltatók iránt.
Hosszabb ideig tartó jóllakottság érzés érhető el a nehezebben emészthető formák fogyasztásával szénhidrátok, mint például a burgonya, a barna rizs és a teljes kiőrlésű termékek, mivel azokat hosszabb időn keresztül lebontják, ezért csak apránként fogyasztják. Az éhséget a jóllakottság érzése lassítja, amelyek étkezés után 10-15 perccel jelentkeznek. Teljes gyomor és az emésztés során felszabaduló hírvivő anyagok jelzik a test számára, hogy az igény kielégül és hogy az egyik tele van.
Ravasz éhségrohamok esetén rövid idő alatt sok ételt esznek meg. A test nem tud olyan gyorsan reagálni a megállásra a jóllakottság érzésével, így az ember egy ilyen támadással aránytalanul sok ételt visz be. Ez a gyakran bekövetkező teltségérzet által is észrevehető, amely akár oda is vezethet hányinger.
