Kölcsönhatások
Egyéb gyógyszerek, mint pl heparin, amely szintén megakadályozza vér vérrögök, fokozhatja Marcumar hatását. Következésképpen a vérzés kockázata is megnő. Ezenkívül a Marcumar csökkenő lebomlásához vezető gyógyszerek is fokozzák hatását.
Ilyen lehet például a Statine, más antibiotikumok, mint Amoxicillin vagy Anabolika. Más gyógyszerek magukkal hozzák a Marcumars intenzívebb szétszerelését és ezáltal csökkentik a koaguláció gátlását. Ezek barbiturátok, rifampicin, diuretikumok, metformin vagy a K-vitamint tartalmazó anyagok. Annak érdekében, hogy ellenőrizni tudják a más gyógyszerekkel való kölcsönhatást, gyakori tesztek vér alvadást kell végrehajtani.
De Marcumar is befolyásolhatja más gyógyszereket. Ha egyidejűleg veszi, növeli a szulfonilureák, a csökkentésre használt gyógyszer vér cukorszint a 2. típusban cukorbetegség mellitus. Ennek eredményeként fennáll annak a kockázata hipoglikémia, azaz alacsony vércukor.
Ellenjavallatok
A Marcumart nem szabad szedni, ha allergiás a fenprokumon hatóanyagra. Az azonos csoportba tartozó hasonló gyógyszerekkel, azaz az úgynevezett kumarin-származékokkal szembeni túlérzékenység esetén is kerülni kell a szedést. Továbbá, terhesség a Marcumar alkalmazásának másik ellenjavallata. Továbbá nem szabad Marcumar-terápiát folytatni, ha olyan betegség van, amelyben a vérzés kockázata megnő. Ez például súlyos lehet máj or vese kár, gyomor fekélyek vagy gyulladások, amelyekben a szív érintett.
Adagolás
A Marcumar® gyógyszernéven ismert fenprokumon hatóanyag köznyelvben „vérhígító” gyógyszer, és a kumarinok (K-vitamin antagonisták) csoportjába tartozik. A „vérhígítás” itt azonban nem azt jelenti, hogy a vér elvékonyodik, hanem azt, hogy a véralvadás gátolt a trombusképződés kockázatának csökkentése érdekében. A trombus a vérrög ez oda vezethet, hogy a ütés or szív támadás.
A kezelőorvos elkészíti a Marcumar adagolásának tervét, amelyet minden beteghez egyedileg igazítanak. Minden kezelés elején először meg kell határozni a beteg úgynevezett tromboplasztin idejét. Ezt másodpercekben mérik, de százalékban adják meg (gyors érték) vagy egész számként (INR érték).
Segítségével nyilatkozatot lehet tenni a test saját koagulációs rendszeréről. Rendszeres időközönként meg kell mérni és ellenőrizni kell a kezelés folyamán. A Marcumar® adagját a thromboplastin időnek megfelelően állítják be.
Manapság, ha lehetséges, azt kell jelölni INR érték (INR = Nemzetközi Normalizált Arány). Ezt világszerte szabványosított eljárással határozzák meg, és a koaguláció meghatározására használják. Egy normalizált INR értéke 1.
A terápiás tartomány, a betegségtől függően, általában körülbelül 2 és 4.5 közötti értékeket ölel fel. Ez az a tartomány, amely a lehető legjobb védelmet nyújtja az alvadások ellen, ugyanakkor a vérzés legkisebb kockázatát is jelenti. A gyorsérték egy olyan laboratóriumi paraméter is, amely lehetővé teszi a koagulációs rendszer működéséről és rendellenességeiről szóló megállapítást. Normál tartománya 70 és 120% között van.
Laboratóriumonként azonban eltérő lehet a különböző reagensek miatt, ezért helyébe a fent említett standardizált INR-érték lépett. Általában minél alacsonyabb az INR érték, annál rövidebb a véralvadási idő. A rövidebb véralvadási idő azt jelenti, hogy a trombózis növeli.
Másrészt a magas INR-érték hosszabb alvadási időt és így magasabb vérzési hajlamot jelez. Például a 2-es INR a normálistól kétszer hosszabb véralvadási időt jelent. Az Gyors érték teljesen ellentétesen viselkedik az INR-rel.
Ez azt jelenti, hogy egy magas Gyors érték = rövid alvadási idő, alacsony Gyors érték = hosszú alvadási idő. Az antikoagulánsok, amelyek a Marcumar®-ot tartalmazzák a fentiek szerint, növelik az INR értéket, és így csökkentik a trombus kialakulásának kockázatát. Mivel a máj nagyobb mennyiségű K-vitamint tárol, a Marcumar® hatása nem azonnal kezdődik, hanem néhány napig tart, amíg teljes mértékben kifejlődik.
Az azonnali hatás érdekében a beteget ezért kiegészítő kezeléssel kell kezelni heparin átfedésben, amíg el nem érik a megfelelő célértéket / tartományt. A kezelés kezdetén a Marcumar®-t nagyon nagy adagban adagolják (kb. 2–4 db 3 mg-os tabletta) a hatékony szint kialakítása érdekében.
Ennek eredményeként az INR értéke az első napokban meredeken emelkedik (akár a 3 feletti értékekre is). A magas INR-érték általában a véralvadási képesség csökkenését jelzi. A magas INR-értékek azonban a gyógyszeres kezelés első napjaiban csak ezt színlelik.
Ennek egyik oka az egyes koagulációs faktorok eltérő lebomlási ideje. Az úgynevezett VII faktor esetében a felezési idő kb. 5-6 óra, a jelentősebb II. Faktorban 40-60 óra.
Ezeket az óránkénti adatokat megnézve látható, hogy az első napon szinte csak a VII. Ezért eltart egy ideig, amíg az INR értékekre támaszkodhatunk a koagulációs képesség szempontjából. Fontos megjegyezni azt is, hogy az értékek még mindig nagyon ingadozhatnak a Marcumar® szedésének első periódusában, ezért a rendszeres ellenőrzések rendkívül fontosak a vérzés és a trombus kialakulásának kockázatának csökkentése érdekében.
A kezdetben nagy dózisok után a napi dózist lassan csökkentik, amíg az INR az adott betegség terápiás tartományán belül van. Mély esetén ér trombózis or pitvarfibrilláció, a céltartomány 2 és 3 között van. Mechanikus esetén szív szelep, akkor a céltartomány ekkor már valamivel magasabb, mégpedig 3–4.5.
Így az orvosnak a napi dózist egyedileg kell beállítania minden beteg számára, figyelembe véve a fennálló betegséget, miközben ellenőrzi az értékeket. Kezdetben a koagulációs értékeket naponta határozzák meg, egy bizonyos idő elteltével, és amikor az értékek már nem ingadoznak annyira, csak hetente, és valamikor csak havonta egyszer. Minden beteg kap egy úgynevezett „Marcumar® útlevelet”, amelyet mindig magánál kell tartania. Ez tartalmazza a mért INR értékeket és a tabletták megfelelő dózisát, valamint a terápiához vezető meglévő betegséget. Ha ez az érték már a terápiás tartományban van, a Marcumar® adagja megközelítőleg napi 1 tabletta (3 mg).
A sorozat összes cikke:
