Diagnózis | Patelláris luxus

Diagnózis

Ha a térdkalács még mindig meg van dagadva, akkor a diagnózis egyedüli megfigyeléssel állapítható meg. Ezen felül a térdízület az effúzió és az Adás módja úttörő a diagnózis szempontjából. A klinikai vizsgálat az úgynevezett Apprehension Test.

Ebben a tesztben megpróbálják csúsztatni a térdkalács a külső csúszócsapágy felett nyugodt állapotban. A teszt akkor tekinthető pozitívnak, ha önkéntelen védekező mozdulatot hajtanak végre, vagy a térdkalács megduzzadhat. An röntgen az térdízület készülékalapú diagnosztikán végezzük.

Ezen felül egy különleges kép a térdkalács három helyzetben (patelladéfilé 30 °, 60 ° és 90 ° hajlásnál) térdízület). Ez a kép felhasználható a patella diszplázia (a patella rossz irányú elrendezése) felmérésére, arthrosis mögött térdkalács (retropatellaris artrózis) és csontos extrakciók (forrásban lévő) porcogó pehely). Ha erős a gyanúja porcogó a patella vagy a külső femorális condylus hátuljának nyírása, a térdízület (MRI térd) mágneses rezonancia tomográfiáját kell elvégezni a károsodás mértékének meghatározása érdekében.

Amellett, hogy a porcogó károsodás, szalagkárosodás értékelhető a térdízület mágneses rezonancia képalkotásánál is, különös tekintettel a térdkalács mediális retinakulumára, amely kifelé diszlokált patella esetén gyakran teljesen elszakad. A legtöbb esetben a patella diszlokációja nem igényel kezelést, mert általában önmagában tér vissza csúszó csapágyához (önpozíció), különösen akkor, ha a térdízületet meghosszabbított helyzetbe hozzák. Ha ez nem történik meg, akkor rendkívül fontos a patella diszlokációjának gyors és megfelelő kezelése a lehetséges következményes károk elkerülése érdekében.

A cél az, hogy a patella véglegesen visszakerüljön a csúszócsapágyába, annak valószínűsége óta porckárosodás minden új diszlokációval növekszik. Először is, a térdkalácsot a lehető leggyorsabban vissza kell állítani a helyes helyzetébe. Ezt az áthelyezést orvos vagy tapasztalt sportedző is elvégezheti.

Itt fontos a térd lassú nyújtása, miközben a térdkalács szilárdan a helyén van, hogy ne fordulhasson elő hirtelen nem kívánt mozgás. Ha a csökkentés sikeres, a beteg azonnal észreveszi a javulást fájdalom. Ha lehetséges, egy röntgen vagy számítógépes tomográfiát (CT) kell végezni a térdkalács helyes helyzetének megerősítése érdekében.

Az okozott kár mértékétől függően különféle kezelési lehetőségek közül lehet választani.

• A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével megállapítható, hogy a szalag és a tartó készülék sérült-e. Ha nem ez a helyzet, akkor általában a konzervatív (nem műtéti) kezelés elegendő a hiba kijavításához.

  Gyakran elegendő körülbelül 6 hétig stabilizálni és rögzíteni a térdízületet egy vezetősín (ortózis) segítségével, vakolat hüvely vagy kötés.

• Kísérő gyógyszerek írhatók fel enyhítésére fájdalom valamint a lehetséges gyulladás és duzzanat ellensúlyozására. Különösen hasznosak itt az antireuma formájú készítmények (nem szteroid reuma elleni gyógyszerek, NSAID-ok), mint pl. Diclofenac or Ibuprofen.
• A hűsítő kenőcsök szintén csökkenthetik a duzzanatot és enyhíthetik fájdalom.
• Ritka esetekben tanácsos lehet egy nagyobb térdízület effúziójának enyhítése a szúrás.
• Ezen akut intézkedések mellett a fizioterápiát hosszabb ideig kell elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a páciens semmiképpen sem hagyhatja, hogy a pihenő szakasz túl hosszúvá váljon, és ezt követően gyorsan mobilizálni kell, lehetőleg orvosi vagy fizioterápiás felügyelet mellett.

  Ez egyrészt megakadályozza az izomzat visszafejlődését és a térdízület megmerevedését. Másrészt izomépítő edzést kell végezni az erő és összehangolás, így kevésbé valószínű a térdkalács megújult luxusza.

• Ha azonban kiterjedt porckárosodás vagy az ínszalagos készülék hibái vagy a porc-csont töredék (pelyhe) nyírása, sebészeti terápiát kell végrehajtani. Az ismételt elmozdulások után is a műtétet szokták valamikor igénybe venni a hosszú távú gyógyulás érdekében.