Bevezetés
A tamoxifen hatóanyag, amelyet általában só formájában, azaz tamoxifen-dihidrogén-citrátként használnak, szelektív ösztrogénreceptor-modulátor (SERM). Korábban ennek a csoportnak az aktív összetevőit antiösztrogénekként is ismerték. Ennek a csoportnak az aktív összetevői a különböző szövetekben jelen lévő ösztrogén receptorokon keresztül közvetítik hatásukat, például a agyalapi mirigy (hypophysis), emlő, méh és csont.
Egyszerűbben fogalmazva, a tamoxifen csökkenti a sejtosztódást az ösztrogénfüggő szövetekben; így egyrészt a szövet elpusztul, másrészt megakadályozza a szövet további növekedését. A tamoxifent általában filmtablettaként adják be. A tabletták 10 mg, 20 mg, 30 mg vagy 40 mg tamoxifent tartalmaznak.
A kezelőorvos meghatározza az alkalmazandó dózist. A napi 20 mg-os adag általában elegendő. A tamoxifen vényköteles gyógyszer.
A tamoxifen prodrug, azaz alacsony aktivitású farmakológiai anyag, amelyet csak a szervezet metabolizmusa (metabolizációja) alakít át hatóanyaggá. A tamoxifen esetében a citokróm P450 enzimcsalád enzime felelős ezért. Az enzimet CYP2D6-nak hívják, és a tamoxifent az endoxifen aktív metabolittá alakítja.
Ismeretes, hogy a CYP2D6 enzim génje különböző egyénekben eltérő szerkezetű lehet (génpolimorfizmus). Ezért az aktiválási lépés a tamoxifentől az endoxifénig különböző személyeknél eltérő lehet. Az úgynevezett lassan megjelenő tamoxifen metabolizálóknál a gyógyszer aktiválása és ezáltal hatása is késik, ezért ezek a betegek részesülhetnek alternatív terápiában. Általánosságban ezért ajánlatos meghatározni a CYP2D6 genotípust a gén esetleges rendellenességeinek kizárása érdekében a kezelés megkezdése előtt.
Hatásmód (farmakodinamika)
Amint a fentiekben leírtuk, a tamoxifen egy szelektív ösztrogénreceptor-modulátor (SERM), amely ösztrogénreceptorokhoz kötődve hat. A tamoxifenből képződő aktív metabolitok, a 4-hidroxitamoxifen és az endoxifen még erősebben kötődnek az ösztrogén receptorokhoz. A tamoxifen úgynevezett részleges agonistaként írható le.
A részleges agonista olyan anyag, amely kötődik egy receptorhoz, és így részben utánozza a tényleges anyag, amely ehhez a receptorhoz kötődik (például az ösztrogén hormon az ösztrogén receptor esetében). A teljes agonistához képest a részleges agonista csak a receptorral társított jelátviteli kaszkád hiányos aktiválódását okozza. Ha egy részleges agonista megakadályozza a teljes agonista megkötését, vagy kiszorítja a megkötést, a teljes agonista hatását részben gátolja egy részleges agonista.
A tamoxifen tekintetében ez azt jelenti, hogy a tamoxifen egyrészt ösztrogén, másrészt antiösztrogén aktív komponenssel rendelkezik. Az antiösztrogén komponenst az ösztrogén receptorkötéséből való kiszorításával állítják elő. Melyik komponens dominál, a szövet típusától függ.
Az emlőszövetben az ER? Ösztrogénreceptora típus főleg megtalálható, ahol a tamoxifen antiösztrogén hatást fejt ki. Ez magyarázza a tamoxifen tumorellenes hatását emlőrák. A tamoxifen ösztrogén hatása a méh magyarázza a jóindulatú és rosszindulatú változások fokozott előfordulását a méhben és endometrium.
