Clavicula törés működése
A legtöbb esetben a clavicula törés nem műtéti úton, azaz konzervatív módon kezelik. Újszülötteknél, akik szenvedtek a törés egy születési trauma következtében a törés teljesen önállóan gyógyul, így nincs szükség beavatkozásra. Idősebb gyermekek és felnőttek esetében az öltözködési terápia, általában úgynevezett hátizsákos kötéssel.
Gyakran használják a Gilchrist kötést is, amelyben karhevedert használnak. A műtétet csak akkor vesszük figyelembe, ha a törés a végek nincsenek megfelelő helyzetben. Erre különösen szükség van a külső (oldalsó) kulcscsont területének törése esetén, mivel ezek a legstabilabbak, és a kötés gyakran nem elegendő a stabilizáláshoz.
A művelet ezután kombinálja a nyílt redukciót, ami azt jelenti, hogy a bőr bemetszése után a törés visszahelyezik a helyes helyzetbe, és rögzítést hajtanak végre implantátummal, általában ezt hívják osteosynthesisnek. Az úgynevezett intramedulláris köröm osteosynthesis, amelyben egy köröm kerül a kulcscsont, az elmúlt években is egyre inkább megalapozottá vált. Ennek a változatnak az az előnye, hogy csak kicsi a bőr bemetszése.
Mindenesetre a műtétet a következő helyen kell elvégezni:
- Erősen döntött vagy
- Nyilvánvalóan átfedik egymást, vagyis kifejezetten rossz helyzetben rejlenek. - tányérral vagy
- Vezetékek. - az erek és az idegek kísérő sérülései,
- Nyitott töréseknél (azaz azoknál, ahol a törés vége átlyukasztotta a bőrt),
- Az ízületek közelében lévő törések és
- További diszlokációval rendelkező törések esetén.
Világosan meghatározott okok vannak, amikor az érintetteknek műtéti kezelésre van szükségük a clavicula törés. Az orvostudományban abszolút indikációkról is beszélünk. Ezek egyike nyitott clavicula törés, azaz amikor egy csontrész átlyukasztotta a fenti vékony bőrt.
A későbbi piercing veszélye is szükségessé teszi a műveletet. A kimozdult törés szintén csak műtéti úton kezelhető. Az elmozdítva leírja a feltétel a kialakult csontdarabok közül.
Ha ezeket elmozdítják vagy egymáshoz csavarják, akkor ezt diszlokációnak nevezzük. Ennek a helyzetnek köszönhető, hogy a csontvégek már nem tudnak megfelelően növekedni, így az eredeti fiziológiai forma és funkcionalitás helyreállhatott. Amint a környező struktúrák, mint pl idegek, szalagok vagy hajók megsérültek a clavicula törésében, őket magát a törést is sebészeti beavatkozással kell kezelni.
Műtétre akkor is szükség lehet, ha a már meghozott konzervatív terápiás intézkedések 3-4 hét elteltével sikertelenek maradnak. Ezenkívül a bármilyen gyógyulási rendellenességet a műtét okának tekintik. Manapság ismert, hogy a műtéti intézkedések a funkcionalitás szempontjából jobb eredményeket érhetnek el, mint a konzervatív terápiás megközelítések.
Ezért az abszolút indikációs kritériumokon kívül akkor van értelme a műveletnek, ha az érintetteknek szakmai vagy sport okokból ismét teljes súlyt kell a vállra és a karra helyezniük, és ezért a funkcionalitás teljes helyreállításától függenek. Ha a clavicula törését lemezzel kezelték, általában későbbi fémeltávolítást terveznek. A lemezt azonban addig nem távolítják el, amíg a kulcscsontnak nem volt elegendő ideje együtt növekedni.
A fémeltávolítás dátumát ezért nem szabad túl korán meghatározni. Azonban egy későbbi időpont sem optimális, mivel a környező szövet túlságosan kialakulhatott a lemez körül, ami megnehezítette az eltávolítást. Clavicula törés esetén a lemezt körülbelül 18 hónap elteltével eltávolítjuk.
Gyermekeknél az eltávolítást korábban lehet jelezni. Ez mind egy kis műtéti eljárás alatt történik Általános érzéstelenítés, amely csak körülbelül 45 percet vesz igénybe. A bemetszést úgy hajtják végre, mint az első művelet során, így nincs második heg.
