A diagnózis
Ha egy gerincvelő sérülés gyanúja merül fel, a beteget azonnal kórházba kell helyezni. Ott az orvosok a beteg alapján állapítják meg a diagnózist kórtörténet, amely gyakran összefügg egy korábbi balesettel vagy hátsérüléssel. Az érintett személy bénulás és kóros tüneteket mutat reflex. Az orvos neurológiai vizsgálatokkal és úgynevezett azonosító izmok segítségével meghatározhatja az elváltozás magasságát. A számítógépes tomográfia (CT) a gerincoszlop töréseit és sérüléseit mutatja, míg a gerincvelő önmagában jobban értékelhető a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével.
A kezelés
Frissben kétoldali bénulás, a fő ok általában baleset. Gyanús betegek gerincvelő a sérülést abszolút vészhelyzetként kell kezelni. Eszméletlen állapotban az érintettet szellőztetni kell, hogy a keringés stabil maradjon.
Amíg elsősegély megérkezik, fontos, hogy a balesetet szenvedő ember minél kevesebbet mozgassa, különben a gerincvelő még jobban károsodhat. A sürgősségi orvos egy sínnel helyezi el a beteget, és biztosítja, hogy a létfontosságú funkciók (lélegző és a keringés) fennmaradnak. Kórházban a sérült gerincet műtéti úton vagy konzervatív módon sínekkel és a beteg későbbi mozgásképtelenségével kezelik.
A teljes kórházi tartózkodás alatt intenzív orvosi ellenőrzés a szövődmények kockázatának minimalizálása céljából végezzük. A gerincvelő szindróma hosszú távú kezelését azzal a céllal végzik, hogy aktívan támogassa a fennmaradó mozgási lehetőségeket és erősítse a mozgássorozatokat. Vannak speciális létesítmények, amelyek a paraplegikus szindrómában szenvedők kezelésére szakosodtak.
A páciens rehabilitációja fizioterápiával, foglalkozási terápiával és pozicionáló sínek alkalmazásával történik. A paraplegikus betegek gyakran kerekesszéktől függenek. Az utókezelés fontos célja az érintett személy visszailleszkedése társadalmi és - ha lehetséges - szakmai életébe.
Mivel a betegség súlyos pszichológiai terhet jelent a beteg számára, pszichológiai stabilizációra van szükség, amelyet intenzív pszichológiai vagy pszichoterápiás ellátással lehet elérni. Sok beteg vesz részt önsegítő csoportokban. Számos új kezelési megközelítést vizsgálnak jelenleg a paraplegikus emberek gyógyítására.
Állatkísérletek kimutatták, hogy a sérült idegek a gerincvelőben őssejtek beadásával megújulhat. Egy másik megközelítés a kordaneurin, egy olyan gyógyszer beadása, amely az idegsejtek regenerációjához vezet, és már a preklinikai vizsgálatokban is sikeresnek bizonyult. Ezek az eredmények reményt adnak erre kétoldali bénulás, amelyet eddig gyógyíthatatlannak tartottak, a közeljövőben sikeresen kezelhető. A foglalkozási terápia a maradék funkciók erősítését szolgálja, és segíti a betegeket a mindennapi életbe való beilleszkedésben.
A képzett foglalkozási terapeuták segítik a betegeket a mindennapi feladatok és mozgássorozatok újratanulásában, és ezáltal csökkentik az ellátás szükségességét. A terápia erősíti a mozgássorozatot, elkerüli a helytelen testtartást és optimalizálja a beteg kezelését a kerekesszékben (pl. A kerekes székből való önálló átadás és az újbóli betanítás révén). A fizikai feltétel jelentősen javítható, és az érintetteknek lehetőségük van nagyrészt önállóan és önállóan élni.
A paraplegikus szindróma a beteg egész életen át tartó utógondozását igényli. Az akut paraplegikus beteg ellátása mindenekelőtt a tünetek kezelését foglalja magában (pl hólyag és végbél rendellenességek), a mindennapi életben végzett tevékenységek segítése és gyakori áthelyezés a beteg felfekvéseinek elkerülésére (med. nyomási fekély).
Különösen a betegség kezdetén a betegek többségét nemcsak fizikailag, hanem pszichológiailag is súlyosan érinti, és túlterheltnek érzi magát a helyzet. Itt fontos a pszichológiai támogatás, hogy a beteg ne váljon depresszióssá, és ne legyen irreális reménye. A gerincvelő sérülése és a kapcsolódó tünetek miatt a betegeknek problémái vannak a mindennapi életben való megbirkózással. Általában az érintetteket gondozási szintbe sorolják, és ellátási támogatásban részesülnek, amelyet a biztosítónál lehet igényelni. Paraplegikus szindróma jelenlétében az érintett személy súlyos fogyatékosságnak minősül, és joga van a súlyos fogyatékossággal járó bérlethez és az ezzel járó juttatásokhoz.
