Szinonimák tágabb értelemben
Paraplegikus szindróma, paraplegikus elváltozás, transzverzális szindróma Orvosi: Paraplegia, (gerinc)
Meghatározás
A paraplegia nem betegség, hanem olyan tünetek kombinációja, amelyek az idegvezetés megszakadása eredményeként jelentkeznek. gerincvelő. Együtt agy, a gerincvelő képezi a központi idegrendszer (CNS). Fentről terjed ki az első nyaki csigolya körülbelül a második fölé ágyéki csigolya és csontos csatornában védve fekszik gerinccsatorna, amely a gerincoszlopon belül helyezkedik el.
Egyrészt a gerincvelő parancsokat továbbít a agy az izmok felé, de másrészt információkat tartalmaz az érintésről is, fájdalom vagy a végtagok helyzete a testtől az agyig. Azt is tartalmazza idegek amelyek felelősek az ellenőrzésért belső szervek, vagyis olyan folyamatokat is irányít, amelyek nagyrészt öntudatlanul fordulnak elő, például az emésztést vagy szív arány (autonóm idegrendszer). Ha a gerincvelő sérülés következtében megszakad, akkor a fent említett funkciók a sérülés alatt elvesznek, vagyis nemcsak a bénulás (motoros funkciók elvesztése), hanem az érzékeny és vegetatív komponensek károsodása is, ezért a szó paraplegikus szindróma írja le ezt feltétel pontosabban, mint a paraplegia kifejezés. Németországban évente 1000–1500 embert érint újonnan a paraplegia, amelynek 80% -a férfiakban fordul elő. A leggyakoribb ok (kb. 70%) a balesetek, amelyek közül messze a leggyakoribb típus az autóbalesetek.
A paraplegia formái
A paraplegia különböző formái vannak. Az egyik megkülönböztető jellemző az, hogy a gerincvelő milyen magasságban történt a sérülés. Az egyik a paraplegiáról beszél, amikor a gerincvelő a mellcsigolyákban vagy tovább lejjebb szakad.
Gyakran használják a mély keresztmetszet kifejezést. A karok mozgása nem korlátozott, a felső végtagok érzékenysége is megmarad, a légzőizmok pedig épek. Tetraplegia esetén a beteg nem tudja mozgatni sem a lábát, sem a karját.
Ebben az esetben a nyaki gerinc károsodása következett be. A károsodás helyétől függően a légzőizmok is érintettek. Ha az idegrostok a negyedik szintjén megszakadnak nyaki csigolya vagy magasabb, a betegnek mesterséges légzésre van szüksége.
Ezenkívül meg lehet különböztetni a teljes és a hiányos paraplegiát. Teljes paraplegia esetén a gerincvelő idegrostjai teljesen megszakadnak. Hiányos paraplegia esetén a gerincvelő szegmensének összes idegrostja nem szakadt meg.
A jelek egy része továbbra is továbbítható. Általában a paraplegia oka a gerincvelő sérülése. A legtöbb esetben ezt baleset (gerincvelő trauma) okozza a gerinc töréseivel (az esetek többségében ez a nyaki gerinc területén történik, de elvileg ez bármilyen magasságban lehetséges).
Általános szabály, hogy a gerincvelőt nem közvetlenül, hanem csak egy törésen keresztül vágják el gerinces test. Ezért törés gyanújával küzdő emberek gerinces test balesetek után is a lehető legteljesebb mértékben rögzítik, például a gerincet tartó nyaki gallér segítségével. Ha a törött csigolya nem szakítja meg a gerincvelőt, hanem „csak” nyomja és szorítja, akkor a károsodás attól függ, hogy mennyi ideig áll fenn ez a nyomás.
Egyes károk, például a bénulás, részben visszafordíthatók egy bizonyos idő alatt. Ezenkívül a gerincvelőt elpusztító minden betegség paraplegiát is okozhat. Néhány gyulladás károsíthatja a gerincvelőt, különösen a gyermekbénulást (gyermekbénulás).
E betegség ellen hatékony oltóanyag létezik (lásd Polio elleni védőoltás), de a növekvő oltási fáradtság miatt ismét több eset figyelhető meg. A klinikai képen sclerosis multiplex (MS), az idegsejtekre is gyulladásos reakció megy végbe, de ezt nem külső kórokozók váltják ki, hanem maga a test szabálytalansága okozza. Ezt autoimmun betegségnek nevezik.
A daganat a gerincvelő súlyos károsodását is okozhatja. A herniált porckorong (a csigolyatestek között vannak az úgynevezett intervertebrális lemezek, amelyek, amikor kicsúsznak tényleges helyzetükből, nyomást gyakorolhatnak a gerincvelőre), általában csak vezet az egyes izmok bénulására, de szélsőséges esetekben ez paraplegiát is okozhat. Néha a paraplegia az érrendszeri betegségek összefüggésében is előfordul, nevezetesen akkor, amikor az artériák blokkolva vannak, és a gerincvelő már nem elegendő vér hogy fenntartsa funkcióját. Bármely művelet során mindig előfordulhatnak komplikációk.
A műtét utáni vérzés és a sebfertőzés a leggyakoribb általános műtéti kockázat. Fontos, hogy a betegek a műtét utáni korai szakaszban értesüljenek minden új tünetről. Ha a műtét után új bénulás vagy érzékszervi zavar lép fel, fontos a gyors cselekvés.
Szekcionált képalkotást, azaz CT-t vagy MRI-t kell végezni ezen neurológiai hiányok okának meghatározásához. Néha a csont- vagy korongszövet maradványai lépnek be a gerinccsatorna majd nyomást gyakorol a gerincvelőre. Ebben az esetben azonnal újra műtétet kell végrehajtani az idegrostok enyhítésére.
A gerincvelő műtét utáni vérzéssel is összenyomható. Ha a gerincvelő nyomás alatt áll, akkor is meg kell műteni. Korai műtéti beavatkozással gyakran elkerülhetőek maradandó másodlagos károsodások. Összességében elmondható, hogy a nyaki gerincen végzett műtét után fennálló tartós paraplegia kockázata nagyon alacsonynak tekinthető.
