Anorexia okai
A káros étkezési magatartás kiváltója általában a személy pszichéje. Ezt a környezet és az érintett személy tapasztalatai alakítják, de a gének is fontos szerepet játszanak. Különösen nagy kockázatot jelentenek tehát azok a közeli rokonok, akik már szenvednek étvágytalanság.
Hogy pontosan mely gének fontosak ebben az összefüggésben, még mindig nem világos, és a genetikai hajlam önmagában nem teszi anorexiássá az embert, különben a családban sokkal többen betegednének meg. Csak más tényezők hozzáadásával, például pszichoszociális problémákkal vagy társadalmunk szépségideáljának nagy nyomásával jár, nő az étkezési rendellenességek kockázata, különösen a lányok és a fiatal nők körében. Ezek valódivá fejlődhetnek étvágytalanság ha a problémák továbbra is fennállnak, az illető önértékelése alacsony, és megkezdődnek az élelmiszer-korlátozás kezdeti pozitív változásai. Kezdetben a tápanyaghiány egyenesen gyógyszerszerű reakcióhoz vezet a agy, amely megmagyarázza a kifejezést étvágytalanság „Függőség”. Ha a fent említett kockázati tényezők kiváltanak egy evészavar, a biológiai folyamatok a testben és agy fokozza az étkezési rendellenességet és az étvágytalanság önfenntartóvá válik.
Hogyan diagnosztizálható?
Az anorexia diagnózisa általában a páciens felvételével állapítható meg kórtörténet és konkrét kérdőívek. Zavar-specifikus eszközök: Evészavar Leltár (EDI, Garner et al., 1983) Az EDI 8 skálát tartalmaz, amelyek az anorexia tipikus pszichológiai jellemzőit tartalmazzák, és bulimia betegek: Az EDI-2 újabb verzióját kiegészítette az aszkézis, az impulzusszabályozás és a társadalmi bizonytalanság skálája.
Étkezési magatartás kérdőív (FEV, Pudel és Westenhöfer, 1989) A FEV az anorexia három alapvető pszichológiai jellemzőjét és bulimia. Az étkezési magatartás dimenziói: A mögöttes fogalom a „visszafogott étkezés” (Herman & Polivy, 1975), amely előfeltétele lehet a káros étkezési magatartásnak. Strukturált interjú anorektikus és bulimiás étkezési rendellenességekkel (SIAB, Fichter & Quadflieg, 1999) A SIAB egy önértékelési lapból áll a beteg számára (SIAB-S) és egy interjú részből áll a nyomozó számára (SIAB-EX).
Tartalmazza az ICD-10 és a DSM-IV diagnosztikai kritériumait, és a tipikus anorecticás és bulimikus tünetek mellett egyéb releváns tüneti területeket is, mint pl. depresszió, a szorongást és a kényszereket is figyelembe vesszük.
- Karcsúsító törekvés
- Bulimia
- Bodyl. Elégedetlenség
- Az érvénytelenség
- Perfekcionizmus
- Interperszonális bizalmatlanság
- Interoception és félelem a felnõttl.
- Az evési magatartás kognitív kontrollja (visszafogott evés), merev vagy rugalmas kontroll.
- Az étkezési magatartás zavarai és instabilitása, ha szituációs tényezők gátolják
- Az éhségérzet és viselkedésük összefügg
A fogyás az orvostudományban nagyon gyakori jelenség.
Pszichiátriai szempontból depresszió mindenképpen ki kell zárni. Azok a betegek, akik a skizofrénia alkalmanként kórosan megváltozott étkezési magatartást is mutathat. Szintén nagyon sok testi betegség vezethet jelentős fogyáshoz (daganatos betegségek, gyomor-bél traktus gyulladásos változásai stb.).
A legtöbb esetben azonban ezekből a betegségekből hiányzik az anorexiára jellemző félelem a súlygyarapodástól. A legtöbb beteg intézkedéseket tesz a súlygyarapodás minden áron történő megakadályozására. Ezek tartalmazzák hányás, a visszaélés hashajtók, túlzott fizikai aktivitás, dehidratáló szerek (diuretikumok), beöntés (beöntés) és gyógyszeres kezelés. Az anorexiás betegek körülbelül fele rohamos étvágyrohamot tapasztal a betegség során, amelyet a páciens a fent említett intézkedésekkel próbál megakadályozni.
