Imipramin egy triciklikus antidepresszáns. A hatóanyag a dibenzazepin osztályba tartozik.
Mi az imipramin?
Imipramin egy triciklikus antidepresszáns. Imipramin egy antidepresszáns ez az elsők között volt megbízható szerek ilyen típusú. Így a gyógyszer számos más szer elődjeként szolgált a kezelésre depresszió. Az imipramint a svájci Geigy gyógyszergyár fejlesztette ki, amely ma Novartis néven ismert. A pszichotróp gyógyszer, amely a triciklushoz tartozik antidepresszánsok, 1958-ban került a piacra, de antidepresszánsként való felfedezése csak véletlenül történt. Így 1957-ben a gyógyszert eredetileg az volt a célja, hogy beadja pszichiáter Roland Kuhn (1912-2005) kezelésére skizofrénia. Amikor azonban a gyógyszert a gyakorlatban tesztelték, az imipramint alkalmatlannak találták erre a célra. Ehelyett azt találták, hogy pozitív hatása van depresszió, így az imipramin alkalmazható ez ellen mentális betegségek.
Farmakológiai hatás
Az emberben agy, az idegsejtek közötti kommunikáció úgynevezett neurotranszmitterek segítségével zajlik, amelyek kémiai hírvivők. Ebben a folyamatban a neurotranszmittereket a idegsejt. A szomszédos idegsejt fel tudja ismerni ezt a speciális dokkolóhelyeken, az úgynevezett receptorokon keresztül, és felveszi a messengert, amely ezután visszatér a származási sejtjébe. Néhány hírvivő anyag speciális feladatokat lát el, és gátló vagy gerjesztő hatása van. A hírvivő anyag szerotoninpéldául boldogsághormonként szolgál. Még nem sikerült pontosan meghatározni, hogy mi okozza depresszió. Az egyik elmélet szerint konkrét messenger anyagok hiánya okozza. Neurotranszmitterek, mint pl szerotonin, dopamin or noradrenalin hiányoznak. Ha ezeket a hírvivő anyagokat gyógyszeres úton juttatják el a beteghez, ez megkönnyítheti a depressziós tüneteket. Az imipramin ezek egyike szerek. Az a tulajdonsága, hogy növeli a koncentráció messenger anyagok, mint pl noradrenalin és a szerotonin a testben. Ennek során az anyag biztosítja, hogy a neurotranszmitterek újra felszívódjanak idegsejt. Az imipramin pozitív hatást gyakorol más neurotranszmitterekre is. Az imipramin az egyik antidepresszánsok hajtás nélkül, így a beteg hajtása nem növekszik és nem is gyengül. Hasonlóképpen nincs nyugtató hatás. Ebben a tekintetben különbség van a dezipramin-típus antidepresszánsok, amelyek hajtásnövelő ill nyugtató hatás. Az imipramin lenyelése után a hatóanyag belép a vér a belen keresztül. Az anyag széleskörű lebontása a máj. A gyógyszer a vesén keresztül és a vizelettel ürül. Fél nap elteltével az imipraminnak csak 50 százaléka van jelen a testben. A lebomlás során részleges átalakulás dezipramin zajlik, amelynek hajtásnövelő hatása van.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
Használat céljából az imipramint a depresszió kezelésére használják. Ezenkívül a gyógyszer alkalmas a kezelésére fájdalom pszichológiai komponens okozta. Ez enyhe, közepes vagy súlyos fájdalom. Az imipramin további indikációi közé tartozik az éjszakai szorongás (Pavor nocturnus) és az öt évnél idősebb gyermekek ágyi nedvesítése. A jóváhagyott javallatok mellett a hatóanyagot fóbiák vagy szorongásos állapotok esetén is beadják. A depresszió imipraminnal történő hatékony kezelése általában hosszabb időt igényel. Ebben az összefüggésben az orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell, hogy a gyógyszer alkalmazása továbbra is hasznos-e. Az imipramint együtt szedik tabletta étkezéstől függetlenül. Az ajánlott kezdőbetű adag napi 25 milligramm imipramin, és a további kezelés során addig emelik, amíg el nem éri a szokásos 50-150 milligramm mennyiséget. Mindkét adagot reggel és este veszik be. Vége felé terápia, a adag fokozatosan csökkenteni kell.
Kockázatok és mellékhatások
Csakúgy, mint más antidepresszánsok alkalmazásakor, az imipramin szedésével is jelentkezhetnek nemkívánatos mellékhatások. Például minden tizedik beteg fulladást szenved orr, szédülésvagy remegés. Izzadás, álmosság, száraz száj, székrekedés, hőhullámok, súlygyarapodás és palpitáció. Ezenkívül nem ritka az alacsony tapasztalat vér nyomás felkelés után. Egyéb mellékhatások lehetnek alvási problémák, vizelési nehézségek, zavartság, nyugtalanság, fáradtság, szomjúság, étvágytalanság, hányinger, hányás, bőr reakciók, szenzoros diszfunkció vagy szexuális diszfunkció. A legtöbb mellékhatás az imipramin-kezelés kezdetén jelentkezik. Miután azonban a test megszokta a gyógyszert, a tünetek általában alábbhagynak. Az imipramint nem szabad triciklusos és tetraciklusos antidepresszánsokkal szembeni túlérzékenység esetén alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a szimultánra is igazgatás of MAO-gátlók. Ezenkívül az imipramin nem megengedett pszichotróp gyógyszerek, altatók, fájdalomcsillapítók or alkohol. Ezen túlmenően a hatóanyagot kerülni kell delírium, akut vizelet-visszatartás, glaukóma, pylorus stenosis, bélelzáródás vagy a prosztata a maradék vizelet képződésével. Továbbá, kölcsönhatások az imipramin és olyan szerek között, amelyek depresszív hatással vannak a agy a lehetőségek körében vannak. Ezek lehetnek altatók vagy nyugtatók, amelyek hasonlóan alkohol, tovább fokozza az imipramin hatását. Különleges óvatosságra van szükség más antidepresszánsok egyidejű szedése esetén is, ami elsősorban a szerotonin újrafelvétel gátlóira vonatkozik fluvoxamin és a fluoxetin. Ezáltal megnő a mellékhatások gyakorisága.
