Ébren eszik vagy apallikus szindróma, az érintett személy nem tud enni, nem ihat, és alig vagy alig kommunikál. Ennek ellenére alszanak, és néhányan reagálnak az ingerekre. Sokan azonban soha nem ébrednek fel teljesen szürkületben aludni. Nyitott szemek, arckifejezések megdöbbenés és érdektelenség keverékében dermedtek, képtelenek mozogni vagy kapcsolatba lépni a külvilággal: A tartós vegetatív állapotban lévő betegek kevesebbek, mint önmaguk árnyéka. Az „apallikus szindróma” az, amelyet az orvosi szakemberek a mély eszméletvesztés (eszik) és a tudatos ébrenlét, amit egészséges emberek tapasztalnak. Körülbelül 3,000–5,000 ember esik Németországban a eszik minden évben. Néhányuknak sikerül visszavágnia az ébrenlét világába. Becslések szerint 12,000 XNUMX-en szunnyadnak végleg.
Élelemhiány okozta halál
Például az Egyesült Államokban egy beteget sok év után vegetatív állapotban megfosztottak ételtől, aminek következtében halálra ítélték. Küzdött, mondja a férj. Igazából nem volt rossz értelemben - állítják a szülők. De igazából senki sem fogja tudni, kinek van igaza. Mert senki nem tudja biztosan megmondani, hogy valójában mi történik a kómabeteg tudatában.
Ébredő kóma okai
Az apallikus szindróma okai gyakran olyan balesetek, amelyekben a agy megsérült. Az ember a tartós vegetatív állapotba is bekerülhet az alulkínálat miatt oxigén hoz agy - például érzéstelenítő esemény miatt vagy utána felelevenítés hosszan tartó szívmegállás. Gyakran az ébrenléti kóma valódi kómát követ. Ez azonban nem igazán lehetséges beszél az ébredésről. Ezek a betegek mechanikus segítség nélkül lélegeznek. Alvás-ébrenlétük ritmusa is jelen van. Nem tudnak azonban enni vagy inni, ezért mesterségesen kell etetni.
Az „ébrenléti kóma” kifejezés félrevezető
Sok orvosi szakember kifogásolja az „ébrenléti kóma” kifejezést, mert ez ellentmondásban van. A kóma szó a görögből származik, és mély öntudatlanságot jelent. „Minimálisan tudatos állapot”: a minimálisan lehetséges tudat állapota - az angol nyelv kifejezés - pontosabbnak tűnik. Ennek oka, hogy sok beteg, akinek az apallicus szindróma klinikai képe van, reagál a környezetéből származó ingerekre. Egyes esetekben, agy a hullámmérések azt is megmutathatják, hogy a reakció, például amikor a szem követi a ujj, pusztán reflex, vagy a beteg képes-e külső ingereket feldolgozni az agykéregben, a tudat és a gondolkodás központjában. Egészséges egyéneknél az agyban értelmetlen mondatok sajátos mintát hoznak létre az EEG-n (elektroencefalogram, agyhullámok rögzítése). Az ilyen hullámok vegetatív állapotban lévő betegeknél is mérhetők.
Glasgow Coma Scale
Következésképpen nem létezik az „ébrenléti kóma”, sokkal inkább a tudat különböző szintjeinek sokfélesége, amelyben az ember tartózkodhat. Hogy egy ember milyen messzire sodródott tudatos énjétől, azt a „Glasgow Coma skála” nevű skála számai jelzik. Itt az orvos felmér bizonyos nyomokat, például a tudatos mozdulatok végrehajtásának képességét vagy verbális megértését. A GCS 3-as pontszám azt jelenti, hogy az illető mély kómában van, nem reagál semmire és nem tud egyedül reagálni. A 15 GCS-pontszám egészséges, éber embernek felel meg.
Bezárt szindróma
Különleges eset, amelyet még meg kell különböztetni a tartós vegetatív állapottól, az ún bezárt szindróma: az ilyen klinikai képpel rendelkező emberek, mint a kómás betegek, sem mozogni, sem beszélni nem tudnak, mégis tudatos énjük teljesen sértetlen: például Karl-Heinz Pandtke, berlini beteg, tudatosan tanúja volt annak, hogy sürgősségi orvosok halálát nyilvánították ütés ez kihatott az övére kisagy. Képtelen volt ezalatt beszélni, sőt pislogni sem. A saját testében fogoly volt. Tudatunk az agykéregben rejlik: itt gondolkodunk és érzünk, itt fekszik személyiségünk különböző területekre és agyi tekercsekre lebontva. Az agytörzs, középső részünk „legrégebbi” része idegrendszer (CNS), amely evolúciónkban sokkal-sokkal korábban alakult ki, irányítja az életfenntartást: lélegző, alvási ritmus, reflex. Ha a nagyagy sérült, de az agytörzs működőképes marad, apallikus szindróma van jelen. A beteg éber kómában van. Ban ben bezárt szindróma, a nagyagy, azaz a tudatot nem érinti. Azonban a nagyagy megfosztják a test feletti ellenőrzésektől; külsőleg ez az állapot nagyon hasonlít a kómához vagy az ébrenléti kómához. Gyakran a bezárt betegek nem ismerik fel őket, és kitartóaknak kell lenniük egy immobilizált testben, miközben az elméjük ébren van.
Rehabilitáció tartós vegetatív állapotban
Minél előbb kezdi meg a beteg a rehabilitációt, annál nagyobb az esélye a gyógyulásnak vagy legalább a javulásnak feltétel. Minél átfogóbb az ellátás, annál jobb. A rokonoknak kellene beszél sokat a betegekkel, segítenek az ápolásban, és megmutatják nekik, hogyan lehet helyesen kölcsönhatásba lépni a kómával vagy az ébren lévő pácienssel. Még olyan apró jelek is, mint a szemöldök felhúzása vagy izomrángás a ujj lehet az első jele annak, hogy a tudat visszatér. Azonban gyakran hónapok telnek el, mire a siker első jelei nyilvánvalóvá válnak. A tartós vegetatív állapotban lévő beteg rehabilitációja és gondozása havi több ezer euróba kerül. Sok Egészség a biztosítótársaságok csak egy bizonyos pontig fizetnek, sok embert megfosztva attól a lehetőségtől, hogy továbbhaladjanak a normális irányba.
A családtagokra háruló teher
De nemcsak anyagilag követelik sokat a rokonoktól. Az ilyen tehetetlen helyzetbe került szeretett személy gondozása óriási idegi és gyakran fizikai megterhelést jelent, különösen, ha otthon nyújtanak gondozást. Az önsegítő csoportokban és a tanácsadó központokban segítséget és beszél másoknak, akiket érintett. A Not eV Schädel-Hirnpatienten még sürgősségi telefont is kínál.
