Mi a szellőzés?
A lélegeztetés helyettesíti vagy támogatja azon betegek légzését, akiknek spontán légzése leállt (apnoe), vagy már nem elegendő a testi funkciók fenntartásához. Az oxigénellátás hiánya vagy elégtelensége miatt a szervezet szén-dioxid-tartalma emelkedik, míg az oxigéntartalom csökken.
A szellőztetés ezt ellensúlyozza. Hatékonysága mérhető vérgáz-analízissel, a fényelnyelés mérésével a bőr megvilágított állapotában (pulzoximetria), vagy a kilélegzett levegő szén-dioxid koncentrációjának mérésével (kapnometria).
Különböző szellőztetési technikák
Számos különböző szellőztetési technika létezik. Különböző kritériumok szerint kategorizálhatók. Elvileg létezik kézi szellőztetés kézi szellőzőzsákkal vészhelyzetekre, gépi szellőztetés lélegeztetőgéppel (lélegeztetőgéppel). Ez utóbbi a hozzáférési útvonaltól függően non-invazív és invazív lélegeztetésre osztható:
- Non-invazív lélegeztetés (NIV lélegeztetés): Ez a lélegeztető maszkon vagy szellőzősisakon keresztül történő mechanikus lélegeztetést jelenti.
- Invazív lélegeztetés (IV lélegeztetés): Ez a légcsőbe (endotracheális cső vagy légcsőkanül) bevezetett csövön vagy vékony csövön keresztül történő mechanikus lélegeztetésre vonatkozik.
- Ellenőrzött lélegeztetés: Ebben az esetben a légzőkészülék, azaz a lélegeztetőgép végzi az összes légzési munkát – függetlenül attól, hogy a beteg önállóan lélegzik-e.
- Asszisztált lélegeztetés: Ebben az esetben a légzési és légzésszabályozási munka nagyobb részét a páciens végzi. A lélegeztetőgép kiegészítő légzőizomként támogatja a pácienst.
Különféle technikák léteznek mind a szabályozott, mind az asszisztált lélegeztetésre (erről lentebb olvashat bővebben).
Mikor történik a szellőztetés?
Szellőztetés mindig szükséges, ha a természetes spontán légzés nem elegendő ahhoz, hogy elegendő oxigént lélegezzen be és elegendő szén-dioxidot lélegezzen ki. Az októl függően az orvos kiválasztja a megfelelő lélegeztetési formát vagy technikát.
Például krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) vagy légúti izomgyengeséggel járó betegségben szenvedőknél az éjszakai lélegeztetés általában elegendő ahhoz, hogy a légzőizmok helyreálljanak. Ez otthoni lélegeztetőgépekkel is elvégezhető otthon.
Az akut légzési distressz szindróma (ARDS), amelyet például tüdőgyulladás, tüdőembólia, vérmérgezés (szepszis) vagy különféle gyógyszerek és toxinok okoznak, általában átmeneti lélegeztetést igényel. Néha nitrogén-monoxidot adnak a légzőgázhoz (NO szellőztetés), hogy növeljék a vér oxigéntartalmát.
A kómában lévő vagy bénultság miatt már nem lélegző betegek számára hosszú távú gépi lélegeztetés biztosítja az oxigénellátást.
Mire használható a szellőztetés?
A spontán légzéssel ellentétben a mesterséges lélegeztetés pozitív nyomással gázt kényszerít a tüdőbe. A non-invazív mesterséges lélegeztetés a szájra és az orrra helyezett maszkokat használ, míg az invazív mesterséges lélegeztetés egy csövet használ, amelyet a szájon vagy az orron keresztül vezetnek be a légcsőbe (intubáció). Különféle kezelési formákat alkalmaznak.
Figyelem: A különböző kezelési formákra nincsenek nemzetközileg szabványosított feltételek!
Ellenőrzött szellőzés
Ahogy fentebb említettük, az ellenőrzött gépi lélegeztetés (szabályozott gépi lélegeztetés vagy folyamatos kötelező lélegeztetés, CMV) esetén a légzésvédő minden légzési feladatot nem befolyásol, és nem befolyásolja a beteg által még végzett spontán légzés.
Megkülönböztetjük a térfogat-szabályozott és a nyomásszabályozott szellőztetést:
Az IPPV lélegeztetés (szakaszos pozitív nyomású lélegeztetés) szintén a lélegeztetés egy térfogatvezérelt formája. Itt a tüdőben a nyomás passzívan nullára csökken kilégzéskor. Ezt a technikát azonban ma már ritkán használják. Ehelyett általában a CPPV (folyamatos pozitív nyomású lélegeztetés) változatot választják térfogatvezérelt lélegeztetésként: Ezzel a lélegeztetési technikával a lélegeztetőgép pozitív nyomást tart fenn a tüdőben a kilégzés során (PEEP = pozitív végkilégzési nyomás). Ez megakadályozza, hogy az alveolusok minden egyes kilégzés végén összeesjenek (összeesjenek). A CPPV tehát alapvetően egy PEEP-pel rendelkező IPPV.
Nyomásvezérelt lélegeztetés (PCV) esetén a lélegeztetőgép bizonyos nyomást hoz létre, amelyet nem lép túl a légutakban és az alveolusokban, hogy a lehető legtöbb oxigén felszívódjon. Amint a nyomás elég magas, megkezdődik a kilégzés. Ez megvédi a tüdőt a túlfeszítéstől és az ebből származó károsodástól.
Segített szellőztetés
Ez utóbbi asszisztált spontán légzéssel (ASB) fordul elő. A spontán lélegeztetés itt nyomással támogatott: A lélegeztetőgép beállítja a belégzés alatti nyomást (belégzési nyomást) és a belélegezendő gázkeverék oxigén térfogatrészét. Ezenkívül fenntartja a légúti nyomást a kilégzés végén, így az alveolusok nyitva maradnak (PEEP). Az ASB lélegeztetés során a páciens maga határozza meg a légzés gyakoriságát és a légzésmélységet.
A SIMV lélegeztetés és a CPAP lélegeztetés is az asszisztált lélegeztetés egyik változata:
Szinkronizált időszakos kötelező lélegeztetés (SIMV lélegeztetés)
A SIMV lélegeztetés során a páciens által végzett spontán légzést kombinálják szabályozott lélegeztetéssel. A légzőkészülék támogatja a pácienst, amikor a páciens légzési erőfeszítéssel kiváltja. Meg van határozva a két belégzési fázis közötti intervallum. Ha a páciens ezeken az intervallumokon kívül lélegzik, önállóan lélegzik, támogatás nélkül. Ha a páciens saját légzése által történő kiváltás teljesen sikertelen, a légzőkészülék önállóan lélegez.
CPAP lélegeztetés
Erről a szellőztetési formáról itt olvashat bővebben.
Nagyfrekvenciás szellőztetés (nagyfrekvenciás oszcillációs szellőztetés; HFO szellőztetés)
A nagyfrekvenciás szellőztetésnek különleges státusza van, és főleg gyermekeknél és újszülötteknél alkalmazzák. A HFO lélegeztetésnél turbulencia jön létre a légutakban, így a tüdő levegője folyamatosan keveredik. Ez javítja a gázcserét az alacsony szellőzési térfogat ellenére.
Milyen veszélyei vannak a szellőztetésnek?
A maszk vagy tubus által okozott bőrirritáción vagy sebeken kívül magából a szellőztetésből is adódhatnak komplikációk. Ezek tartalmazzák
- Nyomás miatti tüdőkárosodás
- Tüdőgyulladás
- Nyomás növekedése a mellkasban
- Has puffadás
- A szívbe irányuló vénás visszatérés csökkenése
- Az érrendszeri ellenállás növekedése a tüdőben
- A szív pumpáló kapacitásának csökkentése
- A vese és a máj véráramlásának csökkentése
- A koponyaűri nyomás növekedése
A tüdővédő lélegeztetés csökkenti vagy megelőzi az ilyen károsodást a szellőztetési nyomás és a szellőztetés mennyiségének korlátozásával.
