Rövid áttekintés
- Tünetek: a felkar és a combcsontok hosszának csökkenése, koponya megnagyobbodása, a gerinc deformációja
- Okok: A növekedési lemezekben képződött porcsejtek idő előtti csontosodása, aminek következtében a hossznövekedés leáll
- Diagnózis: tipikus tünetek alapján feltételezett, genetikai elemzéssel megerősített diagnózis
- Kezelés: csak tünetek jelentkezésekor szükséges, a karok és lábak hossza bizonyos körülmények között sebészileg módosítható
- Prognózis: a károsodott csontnövekedés olyan egészségügyi problémákhoz vezethet, mint a fájdalom, rossz testtartás és gyakori fertőzések, a várható élettartam normális.
Mi az achondroplasia?
Az achondroplasia, más néven chondrodysplasia vagy chondrodystrophia az alacsony termet (törpeség) leggyakoribb oka. Összességében azonban a betegség nagyon ritka: világszerte 25,000 XNUMX újszülöttből körülbelül egy érintett. A genetikai mutáció történhet spontán módon, vagy örökölhető az érintett szülőtől. Az orvosok már a születés előtt kimutathatják a betegség első jeleit a születendő gyermek ultrahangvizsgálatával.
Achondroplasia: tünetek
Achondroplasiában különösen a felkar és a comb rövidül meg, míg a törzs nem érintett. Mivel csak néhány csont nő korlátozott mértékben, a test arányai megváltoznak (aránytalanul alacsony termet). Az achondroplasia néhány tipikus jellemzője közvetlenül a születés után, vagy akár a terhesség alatti ultrahangos vizsgálatok során is megfigyelhető a babán. Ezek tartalmazzák
- hosszú, keskeny törzs
- megnagyobbodott koponya magas homlokkal
- lapos, besüllyedt orrgyökér
- széles, rövid kezek rövid ujjakkal
- megnövekedett távolság a középső ujj és a gyűrűsujj között (háromágú kéz)
Az achondroplasiában szenvedők legszembetűnőbb tünete az alacsony termet. Az érintett nők átlagosan 118-130 cm, a férfiak 125-137 cm magasak. A gerinc szintén nem egyenletesen nő az érintetteknél. Ennek eredményeként a mellkasi gerinc jobban előre görbül (kyphosis), az ágyéki gerinc pedig jobban hátra (üreges hát). Emiatt az érintettek hasa domborodik, járása kacskaringós.
Az alsó lábszárban a belső sípcsont a külső fibulához képest lerövidül. Ennek eredményeként a lábak kifelé hajlottak ("íjlábak", varus pozíció). A megváltozott anatómiai állapotok miatt sok szenvedőnek fáj a háta, valamint a térd- és csípőízülete. Ezenkívül gyakrabban alakulnak ki a középfül és a sinus fertőzések.
Ezenkívül gyakran alacsony vérnyomás (hipotenzió) és általános izomfeszültség-csökkenés (izomtónus) jelentkezik. Az achondroplasiában szenvedő csecsemőknél gyakran van légzési szünet (apnoe). Csecsemőknél a motoros fejlődés késik. Azonban sem az intelligencia, sem a várható élettartam nem változik az achondroplasiában szenvedő betegeknél.
Achondroplasia: okai
Az achondroplasia kifejezés görög eredetű, és azt jelenti, hogy „a porcképződés hiánya”. Achondroplasiában az FGFR-3 növekedési gén (fibroblaszt növekedési faktor receptor) egy helye abnormálisan megváltozik (pontmutáció). A gén tartalmazza a növekedési jeleket fogadó és továbbító fehérje, az úgynevezett fibroblaszt növekedési faktor receptor építési utasításait. A mutáció miatt a receptor tartósan aktív – azaz megfelelő növekedési jelek nélkül is –, aminek következtében a növekedési lemezben lévő porcsejtek hibás növekedési jeleket kapnak.
Az achondroplasiában szenvedők körülbelül 80 százalékánál a betegség oka egy újonnan (spontán) fellépő pontmutáció a szülők csírasejtjeiben. Maguk a szülők tehát egészségesek. Egy ilyen új mutáció kockázata az apa életkorának növekedésével nő. Nagyon valószínűtlen (kevesebb, mint egy százalék), hogy egészséges szülőknek több gyermekük lesz achondroplasiában.
A fennmaradó 20 százalékban az FGFR-3 gén már megváltozott az egyik vagy mindkét szülőben. Az érintett szülő 50 százalékos valószínűséggel adja át a kóros gént gyermekének. Ha anyának és apának is van achondroplasia, akkor az egészséges gyermek esélye 25 százalék, a szintén achondroplasiában szenvedő gyermek esetében 50 százalék. Azok a gyerekek, akik mindkét szülőjüktől öröklik a beteg gént (25 százalék), nem életképesek.
Achondroplasia: vizsgálatok és diagnózis
Az achondroplasiát az orvos gyermekkorban diagnosztizálja a jellegzetes jellemzők alapján. Gyakran már a terhesség 24. hetében észlelhetik a megrövidült combot ultrahangos vizsgálat során. A csecsemők átlagosan 47 cm magasak a születéskor, vagyis valamivel kisebbek, mint az egészséges gyermekek.
Ha achondroplasia gyanúja merül fel, gyermekkorban rendszeres MRI-vizsgálatot kell végezni a fej és a nyak területén. Így az orvos megállapíthatja például, hogy kellően széles-e a fej és a nyak közötti agy-gerincvelői folyadékcsatorna, vagy szükséges-e műtét.
Ezenkívül rögzíti a test növekedését, valamint ellenőrzi a lábak és a gerinc helyzetét. Ha olyan tünetek jelentkeznek, mint a fájdalom, bénulás jelei vagy gyakori gyulladás, tanácsos szakemberhez fordulni, például ortopédhez, neurológushoz vagy fül-orr-gégész szakorvoshoz.
Azok a szülők, akiknek születendő gyermekénél achondroplasia gyanúja merül fel, egy humángenetikai szakember a megfelelő személy, akivel kapcsolatba kell lépnie. Ez vonatkozik azokra a szülőkre is, akiknek már van gyermekük a betegségben. A humángenetikus a genetikai betegségek specialistája. Meg tudják állapítani az achondroplasiát és megindítják a szükséges megelőző vizsgálatokat. A szülőknek családtervezésben is tanácsot adhatnak.
Achondroplasia: kezelés
Gyógyszeres kezelés
Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által 2021-ben jóváhagyott hatóanyag gátolja az FGFR-3 növekedési faktor receptort, amely tartósan aktiválódik achondroplasiában, és megakadályozza a normál csontnövekedést. Az FGFR-3 gátlása javítja a betegség tüneteit. A jóváhagyási vizsgálatban az 18 és 1.5 év közötti érintett gyermekek átlagosan XNUMX cm-rel nőttek többet évente, mint a kezeletlen gyermekek.
Lábhosszabbítás
Ha jelentős lábdeformitás van, akkor ez műtéttel korrigálható. Az alkalmazott módszert kalluszelvonásnak nevezik. Az orvos átvágja a csontot, majd a bőrön kívülről rögzített tartórendszer (külső rögzítő) segítségével rögzíti. Alternatív megoldásként az orvos egy speciális szöget, úgynevezett hosszabbító szöget szúr be a csontvelő üregébe.
Minden eszközzel a leválasztott csontrészeket lassan és folyamatosan távolítják el egymástól a beavatkozás után (figyelemelvonás). Emiatt új csont (kallusz) képződik a két csontvég között. Körülbelül egy hónap kell ahhoz, hogy egy centiméternyi strukturált, szilárd csont kialakuljon. Az eljárás során az idegek és az erek nőnek. Az izmok és inak viszont csak korlátozottan tudnak megnyúlni.
A gerincoszlop stabilizálása
Ha a gerinccsatorna szűkülete miatt mozgáskorlátozások, bénulások vagy erős fájdalom lép fel, a beszorult idegeket mentesíteni kell. Ehhez az orvos sebészeti úton stabilizálja a gerincet lemezekkel és csavarokkal. Az ilyen típusú műveleteket általában mozgáskorlátozások kísérik. Ha az idegfolyadék nem tud kellően kiürülni a fejből, akkor mesterségesen kialakított csatornán keresztül a hasüregbe engedhető. Ez sebészeti beavatkozást is igényel.
Műtétek a fül, az orr és a torok területén
Ha az achondroplasia ismétlődő középfül- vagy orrmelléküreg-fertőzést okoz, mindkét szerv szellőztetése műtéti úton javítható. Ilyen műtéteket ismétlődő középfül- és arcüregfertőzésben szenvedő egészséges embereken is végeznek.
Achondroplasia: a betegség lefolyása és prognózisa
A megváltozott csontnövekedés egészségügyi korlátozásokhoz vezethet, mint például gyakori megfázás, rossz testtartás, fájdalom, vízfejűség és bénulás. Rendszeres ellenőrzéssel korai stádiumban felismerhetők és kezelhetők. A szülők az örökletes betegséget továbbadhatják gyermekeiknek. A genetikai tanácsadás ezért javasolt a családtervezéshez. Az achondroplasiában szenvedők normális intelligenciával és normális várható élettartammal rendelkeznek.
