Meghatározás
A rángatózás az izomrángások leírására szolgál, amelyek két különböző típusra oszthatók. Egyrészt ott van az izomrostok aktiválása, amely nem vezet semmilyen mozgáshoz a testben, hanem csak az izomszövet lokalizált feszültségéhez vezet. Fasciculációknak nevezik őket, és gyakran a bőr „remegésének” nevezik.
Másrészt vannak olyan rángások, amelyek kívülről mozgásként ismerhetők fel. Ez utóbbi esetben általában nemcsak néhány izomrost, hanem egész izomköteg feszül. Általános szabály, hogy egy rángatózás a test kontrollálhatatlan működését írja le. Az izomszövet összehúzódását (megfeszülését) kiválthatja a tápláló ideg, de az izomsejtek szintjén fellépő hibák is.
Okok
A legtöbb ember saját testében rángatózást tapasztalt. Rövid izommozgásokról van szó, amelyek kívülről gyakran nem láthatók. Csak akkor válnak zavaróvá, ha az izom összehúzódások többször előfordulnak vagy fejlődnek görcsök.
Az esetek többségében a rángásoknak nincs betegségértékük, vagy pusztán a víz és az elektrolit egyensúlyhiánya okozza őket egyensúly (test sói). Magnézium valószínűleg ennek hiánya a leggyakoribb oka. Ugyanígy megcsípve idegek or keringési rendellenességek rángásokhoz vezethet.
Ezt ellensúlyozhatja elegendő testmozgás és egészséges, kiegyensúlyozott egyensúly diéta. A fizikai vagy mentális stressz szintén fontos kiváltó tényező a rángásokra („idegrángások”). Ha a rángatózás először fordul elő egy új gyógyszer bevétele után, mindig ki kell zárni a gyógyszer mellékhatásait, és szükség esetén a gyógyszert meg kell változtatni.
Azok a betegségek, amelyeknél a rángatózás tünet, főleg a idegrendszer vagy károsíthatják az izomsejtek működését. Ilyenek például a neurológiai klinikai képek, mint pl epilepszia, sclerosis multiplex vagy tic rendellenességek, de anyagcserezavarok, pajzsmirigy betegségek vagy a kábítószerrel való visszaélés mellékhatásai is. Összességében azonban elmondható, hogy a betegség értéke nélküli rángatózás lényegesen gyakrabban fordul elő, mint a tüneti izomrángások esetén.
