Rángatózva az arcon
Az arc a személyes figuránk, aki kapcsolatban áll más emberekkel. Emiatt arcápolás izomrángás különösen zavarónak tekintik, és hatalmas bizonytalanságot és korlátozást okozhat az érintett személyben. Érzelmi állapotunk tükrében a stressz és a pszichológiai problémák arcrángásokat okozhatnak.
Minden ember másképp reagál az érzelmi stresszre, és a maga módján dolgozza fel. A psziché tehát fizikai tünetekben is megjelenhet, például arcrángásokban. Az szemhéj különösen gyakran érintett az úgynevezett „ideges izomrángás".
Általános szabály, hogy ez azonban nem kezelést igénylő jel, csupán kísérő tünet, amely a pszichológiai probléma leküzdésekor eltűnik. A mindennapi és interperszonális problémák formájában megjelenő érzelmi stressz mellett a stressz fizikai hatásokkal is járhat. Az alvás és a hangulat romlik, ha a stressz folytatódik, ami negatív hatással van arra, hogy képes megbirkózni a helyzettel - ördögi kör jön létre.
Az olyan tünetek mellett, mint álmatlanság, emésztési zavar vagy fejfájás, arc izomrángás a túlzott stressz másik jele. A beteg teste állandó éber állapotban van, a idegrendszer túlzott izgalom állapotában. Az arc rángatózása a már leírt stresszhelyzetek mellett a tic rendellenesség tünete lehet. Ez egy neurológiai-pszichiátriai klinikai kép, amelyben a betegek önkéntelenül hirtelen mozdulatokat hajtanak végre (motoros tic), vagy olyan hangokat (vokális tikkeket) állítanak elő, amelyek nem különösebb célt szolgálnak.
Motor tic felosztható egyszerű (pl. kacsintás vagy homlokráncolás) és összetett (pl. ugrómozgások, testforgatás) mozgásokra. Az egyszerű tic valószínűleg az arcra hatnak. Blepharospasmus (szemhéj görcsöt), oromandibularis disztóniát, spasm hemifacialis-t és a speciális arc-tic rendellenességet szintén meg kell említeni az arc rángatózásának differenciáldiagnózisaként (egyéb diagnózisokként).
Ben előforduló tic rendellenességek gyermekkor különleges pozíciót foglalnak el. Körülbelül minden 4. gyermeket érint átmeneti tic rendellenesség fejlődése során. A legtöbb esetben azonban ezek a rendellenességek nem igényelnek kezelést, mivel rövid időn belül - néhány naptól hétig - önmagukban eltűnnek. Az ok nagy valószínűséggel az során bekövetkező változásokban keresendő agy fejlődését.
