Bevezetés
Amikor a fülben lévő vízről beszélünk, két alapvetően különböző jelenségről beszélhetünk. Egyrészt nagyon gyakori jelenség lehet, amely akkor fordulhat elő, amikor a fül vízzel érintkezik. Ezt valószínűleg szinte mindenki tudja, aki valaha is a úszás medence: miután kijött a vízből, észrevette, hogy a víz leülepedett a fülében.
Ezzel a jelenséggel szemben, amikor a víz kívülről jut be a fülbe, fennáll annak a lehetősége is, hogy víz képződhet a fül belsejében. Pontosabban: ez egyáltalán nem víz, hanem inkább folyadékfolyás a folyadék területén középfül. Ennek ellenére ezt a jelenséget, amelyet dobhártya-effúziónak neveznek (szerotympanumnak, mucotympanumnak vagy seromucotympanumnak is nevezik), köznyelven „víz a fülben” is nevezik.
Víz a fülben úszás után
Valószínűleg messze a leggyakoribb esetekben a víz kívülről jut be a fülbe. Ez főleg akkor történik, amikor a úszás medence, de előfordulhat otthon zuhanyzás vagy fürdés közben is. A behatoló víz a hosszúkás külsőben gyűlik össze hallójárat és ott marad.
A külső hallójárat a fülnek az a része, amely a hangot befelé vezeti a dobhártya. Ez a külső belső végén helyezkedik el hallójárat és így megvédi a mögötte lévő középső és belső fület a víz behatolásától. Az a tény, hogy a hallójárat a hangvezetési rendszer része, megmagyarázza, hogy a fülben lévő víz miért rontja az érintett oldal hallóképességét.
Ezenkívül gyakran észrevehető a víz mozgása a hallójáratban. Általában a víz a külső hallójáratban marad a fülek alapproblémái nélkül. Egyes feltételek azonban elősegíthetik a víz felvételét.
Ide tartoznak az úgynevezett exostosisok, amelyek a külső hallójárat területén kis csontnyúlványok. Ezeknek nincs betegségértéke, és veleszületettek lehetnek, vagy csak az élet folyamán alakulhattak ki. Noha önmagukban ártalmatlanok, ezek az exosztózisok problémákat okozhatnak a hallójárat összeszorításával, és ezáltal a fülbe behatolt víz könnyebb bejuttatásához vezethetnek.
Ugyanez vonatkozik a cerumen obturansra is, amely nagy mennyiségű halmozódás fülzsír (cerumen) a hallójáratban. Ez a hallójárat részleges vagy teljes elzáródását okozza, és víz felhalmozódhat. Ha a víz kívülről bejutott a fülbe és ott maradt, különféle módon lehet újra kimenni.
Például hasznos lehet a fej oldalra. Néha ez elegendő ahhoz, hogy a víz a gravitációs erő alatt kifelé folyhasson. Ha ez nem sikerül, a fej rá lehet rázni vagy rá lehet ugrani láb a ... val fej megdőlt.
További lehetőségek: feküdni az érintett fül oldalán, vagy szívni kell a hallójáratot a fül lapos lezárásával és a kéz elrántásával. Az esetek túlnyomó többségében ezek a „házi gyógymódok” lehetővé teszik a beragadt víz önmagában történő feloldódását. Ha azonban minden ilyen kísérlet hosszú idő után kudarcot vall, orvoshoz kell fordulni.
Ez az orvos finoman kiöblítheti a fülét, ami fellazíthatja a csapdába esett vizet. Ha nagy mennyiségű fülzsír, az intézkedés az ok kezelésében is segíthet, mivel a cerumen feloldódik. A kívülről behatoló víz gyulladáshoz vezethet a hallójárat területén.
Különösen ez a helyzet, ha a víz sokáig ott marad, vagy nem tér vissza teljesen kifelé. A víz megpuhítja a hallójárat bőrét és fülzsír. Ennek eredményeként a kórokozók könnyebben átjutnak a hallójárat területén lévő bőrgáton, és ezen a ponton gyulladást okoznak.
Mivel a külső hallójárat az úgynevezett külső fül része, a betegséget Otitis Externának ( a külső fül). Az ilyen gyulladás jelei lehetnek fájdalom, duzzanata és folyadék genny. A gyulladás ezután orvosi kezelést igényel.
A kívülről beszivárgó víz tekintetében bizonyos mértékű megelőzés vehető igénybe. Ez legalább csökkentheti annak valószínűségét, hogy a víz beszoruljon a fülbe. A legfontosabb, hogy fontos elkerülni a hallójárat pamut törlőkendővel történő tisztítását. Eltekintve attól, hogy a dobhártya is súlyosan károsodhat, még mindig lehetséges a fülzsír összenyomása.
A hallójáratból való eltávolítás helyett inkább az ellenkező hatás jelentkezik: a kompakt fülzsír összegyűlik a hallójáratban, és megkönnyíti a behatolt víz ottmaradását. A fülben lévő víz megakadályozása érdekében, amikor úszás, vízálló füldugók továbbra is kaphatók. A víz, amely kívülről került a fülbe, folyékony, amely a fül belsejében képződik.
Tiszta megjelenése miatt hasonló a vízhez. Ez azonban egy folyadék, azaz folyadék, amely felszabadul a testből és felhalmozódik egy üregben. Ebben az esetben az üreg az úgynevezett dobüreg középfül.
A középfül fekszik a belső oldalán dobhártya. Feladata a dobhártyán keresztül kívülről érkező hang felerősítése és továbbítása a belső fül. Itt a hang végső soron az idegimpulzusokban továbbul, amelyek a agy.
A timpan effúzió kialakulásában számos tényező vesz részt, de elvben feltételezhető, hogy a szellőzés a középfül zavart. Anatómiailag kapcsolat van a garat és a középfül, az úgynevezett (fül) trombita (Tuba auditiva, tubus vagy Eustachianus cső) között. Ezt a kapcsolatot egészséges emberek használják arra, hogy lenyeléskor kiegyenlítsék a középfül és a környező terület közötti nyomást.
Különböző körülmények megnehezíthetik ezt a nyomáskiegyenlítést, ami negatív nyomást eredményezhet a középfülben lévő dobüreg területén. Ez végül elősegíti a dobpanaszok kialakulását. Itt fontos megkülönböztetni, hogy az okok csak rövid ideig vannak-e, vagy hosszabb ideig fennállnak-e.
Az akut okok gyakran a nasopharynx duzzanatai az akut fertőzések során. Ha krónikus dobpanaszok vannak felnőtteknél, lehetséges okai lehetnek a megnagyobbodott garat-mandulák, az anatómiai rendellenességek a torok, orrmelléküreg gyulladás, visszatérő középfülfertőzések, valamint jóindulatú és rosszindulatú daganatok a garat területén, mint lehetséges kiváltó tényezők. Timpan effúzió esetén a folyadék nem a külső hallójáratban, hanem a középfülben helyezkedik el.
Ez megmagyarázza, hogy az érintett betegeknek miért más tünetei vannak, mint a fürdés után jelentkező tüneteknek. Ha dobhártya-effúzió van akut fertőzés, fülszúrás összefüggésében fájdalom megeshet. További gyakori tünetek a nyeléskor fellépő pattogó zajok és a halláscsökkenés.
Meglévő dobpanasz, szédülés vagy fütyülés (fülzúgás) is előfordulhat. Krónikus dobpanasz esetén általában nincs fül fájdalom. A vezető tünet a nyomásérzet az érintett fül vagy fülek területén.
Ezen kívül, halláskárosodás krónikus folyadékgyülemben is előfordul, amely idővel szintén súlyosbodhat. Az első lépés az orvosi konzultáció. A beteg leírja tüneteit és időbeli fejlődését.
A beszélgetés után az orvos folytatja a fizikális vizsgálat. Ha dobhártya-effúzió gyanúja merül fel, ez magában foglalja a fül ellenőrzését egy úgynevezett otoszkóp segítségével. Ez egy tölcsér, amelyet egy fényforráshoz csatlakoztatnak és a hallójáratba helyeznek.
Ez lehetővé teszi a külső hallójárat és a dobüreg felmérését. Dobos effúzió esetén a tapasztalt orvos általában ezzel az eljárással diagnosztizálhatja a diagnózist, amely csak néhány másodpercet vesz igénybe, mivel a dobüreg jellegzetes változásai kiderülnek. Az értékeléshez fülmikroszkóp is használható.
A további vizsgálatok egy lehetséges létező diagnosztizálására irányulnak halláskárosodás. Erre a célra hallásvizsgálatot (audiogram) hajtanak végre. Ezenkívül a középfülben meglévő negatív nyomás diagnosztizálható a hallójáratba behelyezett szonda segítségével (timpanometria).
A dobfúzió terápiája annak okától függ. Ha akut fertőzésről van szó a nasopharyngealis területen, például a influenza, a dobfúvás a fertőzés alábbhagyásával általában eltűnik. Orr cseppek és köptető gyógyszerek rövid ideig alkalmazhatók a duzzanat csökkentésében.
Egyes fertőzések esetén a antibiotikumok hasznos lehet. A beteg megtanulhat bizonyos manővereket is, amelyek célja a dobüreg szellőztetése. Ha az effúzió idővel nem csillapodik, szükség lehet paracentézis elvégzésére. Ez egy kicsi eljárás, amelyet általában alatt végeznek helyi érzéstelenítés.
A hallójáraton keresztül egy kis bemetszést végeznek a dobhártyán. Az effúzió eltávolítható a lyukon keresztül. Ha vannak anatómiai változások, amelyek zavarják a szellőzés a középfül, ezeket általában műtéti úton korrigálják.
Ha paranasalis orrmelléküreg gyulladás a valószínű oka, kezelni kell. A terápiát ezután dekongesztáns orrcseppekkel, mukolitikus gyógyszerekkel és esetleg antibiotikumok. A dobpanaszok prognózisa az októl függ.
Mivel szinte minden embernek volt ilyen gyermekkorában legalább egyszer, és többségüknek később nincsenek problémái, ez általában jónak mondható. Nincsenek ésszerű lehetőségek a tympani effúzió megelőzésére. Legjobb esetben sürgetni lehet a leírt tünetek komolyan vételét, és bemutatni magát vagy a gyermeket az orvosnak.
Korai terápiával a beszédfejlődési rendellenességek megelőzhetők a gyermekben. Azonban még felnőtteknél is, különösen krónikus tympani effúzió esetén, a fülben hosszú távú komplikációk jelentkezhetnek, amelyeket a korai terápia elkerülhet. Bizonyos anatómiai előfeltételek miatt a gyermekeknél szignifikánsan nagyobb a timpanikus folyadék kialakulásának kockázata, mint a felnőtteknél.
Ezt tükrözik a számok is: feltételezzük, hogy az emberek 90% -a legalább egyszer szenvedett dobfúzióban gyermekkor. Különösen fontos az ok szempontjából az ún polipok gyermekeknél. A kifejezés a tényleges orvosi értelemben téves, mert ebben az esetben nem fejlett proliferációról van szó, hanem kibővített anatómiai szerkezetről, a garat manduláról (Tonsilla pharyngea).
Gyermekeknél a garat mandulája megnő a gyermek természetes konfrontációja során immunrendszer betörő kórokozókkal. Ez azt eredményezheti, hogy a garat mandulája olyan mértékben megnövekszik, hogy korlátozza az orrot lélegző a gyermek torkának részleges bezárásával. Mint a felnőtteknél, ebben az esetben is a szellőzés dobüreg dobhártya effúzióhoz vezethet.
Ha dobhártya-effúzió fordul elő gyermekeknél, a rövid és esetleg visszatérő fülfájás gyakori tünet. Továbbá van halláskárosodás az érintett fülben vagy mindkét fülben. A gyermekek azonban ezt gyakran nem veszik észre, vagy nem fejezik ki szüleiknek a változást.
A kisgyermekeknél is nehéz kimutatni a halláskárosodást, mivel előfordulhat, hogy egyáltalán nem képesek kifejezni magukat. Mivel a nyelvet hallás útján tanulják meg, a két hónapig tartó dobhártya-kiömlés komoly problémát jelent a gyermekek és a csecsemők számára. Ezekben az esetekben nyelvi fejlődési rendellenességek fordulhatnak elő.
Ez még fontosabbá teszi, hogy a szülők fokozott figyelmet fordítsanak gyermekük viselkedésére. A késleltetett nyelvfejlődést, a szokatlanul hangos beszédet, de a nem specifikus változásokat, például az iskolai romlást is be kell jelenteni a gyermekorvosnak. Ezek olyan tünetek lehetnek, amelyek közvetetten krónikus dobpanaszokat jeleznek.
A Timpani effúziók erősen visszahúzódnak a gyermekben, és általában először kéthetes antibiotikum-kezeléssel kezelik őket. A gyermekek léggömböket is felfújhatnak, hogy javítsák a dobüreg szellőzését. Ha a kezelés nem elég sikeres, műtétet (paracentézist) kell fontolóra venni.
Ezt a kisebb eljárást gyermekeknél hajtják végre, szemben a felnőttekkel, rövid ideig Általános érzéstelenítés. A dobhártyán bemetszést végeznek, hogy az effúzió elvezethessen. Megfontolható az úgynevezett dobhártyák behelyezése, amelyek több hónapig maradnak a dobhártyában.
Ez javíthatja a középfül szellőzését. Manapság azonban általában eltekintenek ettől. Ha megnagyobbodott garatmandula felelős a dobüregért, akkor fontolóra kell venni a mandulák műtéti eltávolítását is.
