Szinonimák
Latinul: Auris interna
Meghatározás
A belső fül a petrous csont belsejében található, és tartalmazza a hallás és egyensúly szervek. Hártyás labirintusból áll, amelyet azonos alakú csontos labirintus vesz körül. A csiga a belső fül hallásszerve.
Ez a cochleáris labirintusból áll, membrános cochleáris csatornával. Az érzékszervet tartalmazza hámszövet két különböző receptorsejtel, az úgynevezett Corti szervvel. A csiga csúcsa előre mutat, és nem felfelé.
A belső fül csontos cochleáris csatornája (Canalis spiralis cochleae) körülbelül 30-35 mm hosszú. Körülbelül 2.5-szer kanyarog a több üreggel tarkított csontos tengely körül, amely tartalmaz a spirál idegdúc (idegek frekvenciaimpulzusok fogadására). A belső fülből származó bazális spirál látható a dobüregből (középfül) mint hegyfok.
A hártyás rekeszek padlószerű keresztmetszetben vannak elrendezve. Fent és alul vannak rekeszek, amelyek perilimfával vannak tele vér vérplazma; az extracelluláris folyadékhoz hasonló): a scala vestibuli és a scala tympani. A belső fül közepén van egy másik tér, a cochleáris csatorna, amely endolimfával van tele (összetételében hasonló az intracelluláris folyadékhoz).
A cochlea hegye felé vakon végződik, míg a scala vestibuli és a scala tympani a belső fülben lévő cochlea csúcsán található helicotrema-nál kommunikál egymással. Keresztmetszetben a cochleáris csatorna háromszög alakúnak tűnik, és a Reissner membrán választja el a vestibulus scalától, a dobhártyától pedig a bazilaris membrán választja el. Az oldalsó falon egy különösen metabolikusan aktív terület (Stria vascularis) található, amely elválasztja az endolimfát.
A baziláris membrán egy csontos kiemelkedésnél keletkezik, és egyre szélesebbé válik a csiga tövétől a csiga hegyéig. Itt helyezkedik el az érzékelő készülék a belsővel és a külsővel haj sejtek, amelyek aránya 1: 3. Az haj sejtek különböző hosszúságú sztereovillusokat hordoznak.
Közülük a legkisebbet fehérjefonalak kötik össze. Itt a külső inger fiziológiai jellé (transzdukcióvá) történő átalakulása bizonyos ioncsatornákon keresztül történik. A Corti szervet a tectorialis membrán takarja.
Nyugalmi állapotban, azaz külső inger nélkül csak a külső haj a belső fül sejtjei érintik a tectorialis membránt. A belső szőrsejtek a hallóideg (cochleáris ideg) rostjaihoz kapcsolódnak, amelyek információt továbbítanak a agy. A hallószerv feladata a bejövő hanghullámok elektromos impulzusokká alakítása.
A pontos átviteli folyamatokat és a hangvezetés elvét az alábbiakban ismertetjük. A belső fülbe érkező hang keresztül a külső fül hoz dobhártya. A kapott rezgéseket a kalapács, az üllő és a kengyel a továbbiakban tovább továbbítja a csontláncba középfül a belső fül ovális ablakáig.
Az ovális ablak szomszédos a scala vestibulussal. A kengyel lábtáblája folyamatos befelé és kifelé irányuló mozgásokkal mozgatja a belső fül folyadékát és a csiga membránját. Itt kezdődik a jelátvitel folyamata, amely 3 szakaszra bontható:
- Vándorló hullám kialakulása
- A külső szőrsejtek gerjesztése
- A belső szőrsejtek gerjesztése a mozgó hullám felerősítésével a külső szőrsejtek által
Hullámzó mozdulatokkal egy mozgó hullám jön létre a belső fülben.
Az ovális ablaknál kezdődik, majd felfelé fut a scala vestibuluson a csiga hegyéig. Ha a cochleáris válaszfal homogén szerkezet lenne, akkor szinkron oszcilláció lépne fel. De merevsége a csiga tövétől a csiga hegyéig csökken.
Ebből következik, hogy a válaszfal mozgó hullám formájában oszcillál. Összességében minden frekvenciára vonatkozik egy amplitúdó (rezgés) maximum. Tehát, ha a külső hanginger ingerlési frekvenciája megegyezik a baziláris membrán természetes frekvenciájával, akkor amplitúdómaximum következik.
Ez a frekvenciadiszperziós elv (frekvencia-hely képalkotás, hely elmélet) lehetővé teszi a frekvenciák jellegzetes hozzárendelését (tonotópia). Magas frekvenciák találhatók a belső fülben a csiga tövében, alacsony gyakoriságok a belső fülben található csiga csúcsánál. A hullámmozgás maximumán a külső szőrsejtek sztereovillusai vannak legerősebben behajlítva.
Nyíró mozgás történik a bazilaris és a tectorialis membrán között. A felfelé és lefelé irányuló mozgások megnyújtják vagy ellazítják a csúcs-linkeket. Ez megnyitja vagy bezárja a belső fül ioncsatornáit, és megváltoztatja a hajsejtek potenciálját. Ezután aktívan megváltoztatják a hosszukat és felerősítik az utazó hullámot.
A frekvenciaszelektivitás így javul. A belső fül belső szőrsejtjeit csak a külső szőrsejtek amplifikációs mechanizmusa gerjeszti. Most részben érintkeznek a tectorialis membránnal is, és a sztereovillák nyírása a neurotranszmitter a szőrsejt tövében, ami aztán izgatja a idegek a hallóideg (cochleáris ideg).
Innen továbbítják az információkat a agy és feldolgozzák. A belső fülben fellépő rezgések a külső energia kibocsátásához vezetnek. Az utazó hullám a scala vestibulustól a csiga hegyén át a scala tympani felé tart, amely a kerek ablaknál végződik. A fülből érkező hang úgynevezett kiváltott otoakusztikus emisszióként mérhető. A belső fülben a „kattintások” által kiváltott emisszió rögzíthető mikrofonnal és felhasználható hallásszűrésre, különösen újszülötteknél.
