A kialakuló carious elváltozás lehető legkorábbi felismerése a differenciálás feladata csontszú diagnosztika (angolul: caries diagnostics), amelyhez több módszer is hozzájárul. Ennek oka, hogy általában nem lehet kimutatni csontszú korai szakaszban csak egy módszert alkalmazva. - előfordulása csontszú A német lakosság száma az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. Az 1970-es és 1980-as években elterjedtsége fogszuvasodás gyermekeknél még mindig körülbelül ötször magasabb volt, mint ma. Időközben a fogszuvasodás elváltozásai már nem egyenletesen oszlanak el az összes gyermek között, de olyan polarizáció ment végbe, hogy a gyermekek mintegy 25% -ának csak egy kis csoportja viseli szinte az összes fogszuvasodási problémát. A fogszuvasodás óriási csökkenése ellenére fontos, hogy a fogszuvasodást ne a kavitáció szakaszában (a fogszerkezet), de a fejlődésének szakaszában, hogy ennek megfelelően, minimálisan invazív módon (a lehető legkevesebb fogszerkezet-vesztéssel) kezelhető legyen.
Jelzések (alkalmazási területek)
A fogszuvasodás diagnosztizálására utaló jelek a röntgen minden rutinszerű fogorvosi vizsgálata során jelentkeznek fogazat, azaz évente legalább egyszer. Szolgál
- A caries progressziójának ellenőrzése: zománc a felszíni behúzások nélküli fogszuvasodás megelőző intézkedésekkel leállítható (leállítható). Ebben az esetben elengedhetetlen a közeli hálós vezérlés.
- Korai és megbízható felismerésről (felismerésről). Az e tekintetben alkalmazott módszereknek a lehető legkevésbé invazívaknak kell lenniük, és lehetőséget kell kínálniuk a fogszuvasodás aktivitásának értékelésére, mivel ez attól függ, hogy terápia kezdeményezni kell.
A differenciált és a korai diagnózis a fogászati profilaxis mellett a legfontosabb intézkedés a páciens tartós fogászati Egészség minimális veszteséggel fogszerkezet.
Ellenjavallatok
Ellenjavallatok merülnek fel a röntgenvizsgálatoknál, mivel a beteg nem működik együtt a felvételi folyamat során. Ha erre előre számítanak, sugárvédelmi okokból el kell hagyni a röntgenfelvételt.
Az eljárások
Több módszer kombinációja hasznos a fogszuvasodás diagnosztizálásához a klinikai vizsgálat során:
Vizuális diagnózis
Az ideális esetben megtisztított és szárított fogat megvizsgálják elszíneződései és kavitációi (kemény anyag behatolása) szempontjából, ha megvilágítás mellett egy fogtükör segítségével nézik meg. A közelítő terek (interdentális terek) pusztán vizuális értékelése csak nem megfelelő. Úgynevezett diagnosztikai rendszereket (DMF index, ICDAS, UniViSS stb.) Használnak vizuális módszerekhez annak érdekében, hogy kimutassák a fogszuvasodás különböző súlyosságát. Tapintható szondázás
Ebben az esetben a fogászati szondát használják segédeszközként a klinikai vizsgálat során. Ez a vizsgálati módszer azonban csak valamivel több eredményt ad, mint a vizuális módszer, de megteheti vezet a kevésbé mineralizáltak összeomlásához zománc ha az eljárást nem megfelelően hajtják végre, akkor el lehet tekinteni róla. Száloptika transzilluminációja
A száloptikai transzillumináció (FOTI, diafanoszkópia, száloptikai transzillumináció) egy praktikus és nagyon fontos diagnosztikai eljárás, amelyben a fogszerkezet átvilágítják egy erős fényforrással, egy ún hideg fényszonda. Kiaknázzák az egészséges és szuvas fogak eltérő fénytörési viselkedését. A szeszes anyag sötét árnyékként válik láthatóvá a fényintenzitás csökkenése miatt. Az eljárást a fogszuvasodás nagyon magas kimutatási aránya jellemzi. Röntgenvizsgálat
Röntgen vizsgálat hagyományos vagy digitális technológiával: az úgynevezett harapásszárnyas képek (BF) döntő mértékben hozzájárulnak a diagnózishoz zománc elváltozások. Körülbelüli elváltozások esetén (az interdentális térben), amelyek 90% -át a harapásszárnyas technikával észlelik, ez a módszer a választás. A fogszuvasodás mindig elmarad a tényleges mértékétől a Röntgen kép, mivel csak azokat a zónákat lehet diagnosztizálni cariosnak, amelyeket a baktériumok aktivitása már demineralizált és ezért radiolucensebbek. Ebben az esetben a FOTI és Röntgen vizsgálat kiegészíti egymást a diagnózisban. A röntgen felvétele előtt először alaposan meg kell állapítani az indokolt jelzést. Azok a gyermekek esetében, akik nem hajlandók együttműködni, a sugárvédelem érdekében el kell tekinteni a röntgendiagnosztikától. A harapószárnyas technikával végzett diagnosztika különösen kb. 15 év, amikor az összes maradandó fog már néhány éve kitört. Ekkor még rejtett okkluzális és proximális elváltozások (az okklúziós felületeken és az interdentális terekben) még időben észlelhetők. Lézerrel segített caries diagnosztika
Lézerrel segített caries diagnosztika (lézeres fluoreszcencia mérés) a következőképpen történik: A 650 nm hullámhosszúságú lézer fluoreszcens készülék (pl. Diagnodent toll) fényét elnyeli mind szerves, mind szervetlen anyag. A szuvas elváltozás izgatja a fluoreszcenciát. A fluoreszcencia akusztikus jelhez kapcsolódik. A lézeres fluoreszcencia mérés hasznos kiegészítő az okklúziós felületek (rágófelületek) értékeléséhez. Elektromos ellenállás mérése
Az elektromos ellenállásmérés (impedancia mérés) azon az elven alapul, hogy nyál a nedves fogak kemény anyagainak különböző elektromos ellenállása van. Mivel a pórus kötet növekszik, beleértve a fogszuvasodást is, a nyál a tartalom nő. Ez javítja a vezetőképességet, ami az ellenállás csökkenéséhez vezet. Karies detektor
Ha a cél a fogszuvasodás láthatóvá tétele a feltárás (eltávolítás) során végzett fogászati kezelés során, akkor a caries elváltozás kémiai festése ún. caries detektor hasznos lehet; az eljárást azonban már nem szabad a pép (fogpép) növekvő közelségével alkalmazni, mivel a pép közelében az egészséges dentin (fogcsont) morfológiája miatt erősebben festődik, és így fennáll a pépnyílás veszélye. Itt a tapasztalt fogorvos a dentin amikor a szondával szkennel.
