A mozgékonyság tágabb értelemben megfelel a mozgás aktív képességének. Az orvostudományban ez a kifejezés elsősorban a perisztaltika önkéntelen mozdulataira vonatkozik, vagy az izmok összehúzódására utal, ami viszont a idegrendszer. A neurológiában a motilitás meghibásodását akinesia-nak nevezik.
Mi a mozgékonyság?
Kiterjesztett értelmében a mozgékonyság az aktív mozgási folyamatok végrehajtásának képessége. Például a szemészetben a mozgékonyság a szem mozgásképességére utal. Kiterjesztett értelemben a mozgékonyság alatt értjük az aktív mozgási folyamatok végrehajtásának képességét. Ezt meg kell különböztetni a mobilitás tulajdonságától, amelyet egy személy passzív mobilitásának tekintenek. A biológia és az orvostudomány szűkebben definiálja a mozgékonyság kifejezést. Ezekben a tudományágakban a mozgékonyság megfelel az önkéntelen mozgásfolyamatoknak, amelyek minden ember testében végbemennek. Ide tartoznak például a belek mozgása, más néven perisztaltika. Ha az akaratlan mozgási aktivitás csökken, hipomotilitásról beszélünk. Ha az önkéntelen mozgási tevékenység túlzott, az orvosi szakma hipermotilitásnak nevezi. Amire pontosan utal a motilitás kifejezés, az orvostudomány adott területétől függ. A szemészetben például a mozgékonyság a szem mozgásképességére utal. A kifejezés a motor működésére utalva is használható. Ebben az összefüggésben a kifejezés általában a vázizmok mozgásképességére utal.
Funkció és feladat
A perisztaltika kifejezés szűk meghatározásában szorosan összefügg a mozgékonysággal. A bélmozgások az akaratlan mozgások közé tartoznak, és egy autonóm irányítja őket idegrendszer. A perisztaltika a nyelőcső, a belek és gyomor. A húgyutaknak perisztaltikája is van. A propulziós perisztaltika a gyűrű alakú összehúzódó simaizomnak felel meg összehúzódások amelyek önkéntelenül egy adott irányban fordulnak elő és meghatározott üreges szervtartalmak szállítását szolgálják. Az ilyen típusú perisztaltika nagy részét a simaizmok belső ritmusa jellemzi, különösen a gyomor és a húgyvezeték. A fennmaradó rész a helyben előfordulónak felel meg reflex, amelyek alapvető szerepet játszanak, különösen a belekben. A paraszimpatikus idegrendszer elősegíti a perisztaltikát. Az akaratlan mozgásokat gátolja a szimpatikus idegrendszer. A nem propulzív perisztaltikát, amely a legszűkebb értelemben is a motilitáshoz tartozik, meg kell különböztetni a propulzív perisztaltikától. A nem hajtó perisztaltika kizárólag a belekben fordul elő, és a bevitt és emésztett táplálék keverésére szolgál. A retrográd perisztaltika a propulziós perisztaltika ellentétes irányú szállítási mozgása. Ez is része a mozgékonyságnak. Továbbá a mozgékonyság magában foglalja a reflexes mozgásokat is. Az önállóreflex, ezek lehetnek külső reflexek is. A fényvisszaverő mozgásokat mindig egy adott inger váltja ki, amely reflexív útján bizonyos izmok vagy izomcsoportok összehúzódását okozza. Jól ismert reflex például a szemhéj zárási reflex, amely megfelel egy védelmi reflexnek. A mozgás szív a mozgékonyság része is. Ugyanez vonatkozik a légzési mozgásokra és összehúzódások vaszkuláris izmok, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a vér nyomás és keringés. Amikor a mozgásról a kifejezés kibővített értelmében beszélünk, a kifejezés túlnyomórészt izomtevékenységre utal, és így megfelel az izmok aktív összehúzódásának képességének. Ez a képesség az ép beidegzéstől függ. Az izomösszehúzódás csak motorvezetés esetén működik idegek kösse össze az izmokat a központi idegrendszerrel és mindennel agy or gerincvelő a mozgásban érintett régiók ép állapotban vannak.
Betegségek és rendellenességek
A legszélesebb értelemben a központi idegrendszer betegségei vagy elváltozásai megzavarják az ember mozgékonyságát. Az idegrendszer zavart motilitása kapcsán az orvos megkülönbözteti a fokozott motilitást a csökkent motilitástól és a motilitás teljes hiányától. Az első jelenséget hiperkinézisnek hívják. A csökkent mozgékonyságot hypokinesiának hívják, az idegrendszer mozgáshiányát pedig akinesia-nak nevezik. A hiperkinézis akkor fordul elő, amikor a központi idegrendszer gátló mechanizmusait megzavarják. Ezek a mechanizmusok a mozgásszabályozás részét képezik. A gátló régiók károsodása vagy meghibásodása már nem teszi lehetővé a mozgásimpulzusok megfelelő irányítását. Önkéntelen mozdulatok, mint pl tic fejleszteni. Ezek a mozdulatok atetotikus vagy kórusos változatokban fordulnak elő. A legtöbb esetben a tünetek az izomtónus csökkenésével vagy legalábbis ingadozásával járnak. Különösen az extrapiramidális motoros rendszer elváltozásai zavarhatják a mozgásszabályozást. Ezeket az elváltozásokat baleset előzheti meg. Mindazonáltal társulhatnak fertőzésekkel, a központi idegrendszer gyulladásos betegségeivel, degenerációval vagy daganatos megbetegedések miatti kompresszióval is. Az affektív pszichózisok elősegíthetik a hiperkinézist is. Ugyanez vonatkozik az olyan gyógyszerekre is, mint pl pszichotróp gyógyszerek. Ezzel szemben a hypokinesia értelmében vett mozgáshiány a vezető tünete Parkinson kór és az extrapiramidális rendszer zavaraiból is származik. Az akinesia a mozgás teljes képtelensége, ami az extrapiramidális rendszernek is köszönhető. A hipo- és hiperkinézistől eltérően a mentális betegségek, mint pl skizofrénia or pszichózis valószínűleg nem okozzák az akinéziát. Ban ben kardiológia, az akinesia kifejezést néha a echokardiográfia amikor a szív fal heges a szív károsodása után. A hipokinesia kifejezés szintén használható kardiológia. Ebben az esetben a kifejezés a szívfal motilitásának kóros csökkenésére utal, amint az látható ultrahang. A jelenségben egyrészt a szív a falak ritkábban fordulnak elő, másrészt lassabban. Ezt a jelenséget miokardiális infarktus vagy koszorúér okozta szívkárosodás késői következményének is tekintjük ütőér betegség.
