Rövid áttekintés
- Tünetek: Mozgásfüggő lágyéki fájdalom, hosszan tartó ülés utáni fájdalom, mozgáskorlátozottság.
- Okai: A combcsont fejének és/vagy az acetabulumnak helyenként egymásra találó fejlődési rendellenességei.
- Kezelés: Enyhe esetekben konzervatív terápia, de általában műtét
- Formái: Az acetabulum vagy a fej érintettségétől függően megkülönböztetünk fogó- és bütykös ütközést; vegyes formák lehetségesek
- Diagnózis: Mobilitás fizikális vizsgálata, képalkotó vizsgálatok, különösen röntgen és MRI
- A betegség lefolyása és prognózisa: Időben történő kezelés esetén a súlyosabb ízületi károsodás megelőzhető (artroszkópos műtét); ha nem kezelik, a porc vagy az ízületi ajak károsodhat; legrosszabb esetben: csípőízületi arthrosis
- Megelőzés: kerülje a csípőízületet különösen megterhelő sportokat (foci, harcművészet); általános megelőzés azonban nem lehetséges.
Leírás
A csípő becsapódási szindróma (femoro-acetabularis impingement szindróma) a combcsont (combcsont) combcsontfeje és a medencecsont által kialakított acetabuláris tető (acetabulum) közötti mechanikai szorítás.
A csontos elváltozások eredetétől függően az orvosok különbséget tesznek a fogó becsapódása és a bütyök ütközése között.
A csípő harapófogója
A csípő harapófogója esetén a combnyak normál konfigurációjú. Az acetabulum viszont egy fogó deformált alakja, és szó szerint „befogja” a combcsontfejet. A combcsontfejnek az ízületi téren belüli megnövekedett tetőfedése a combcsontfej és az acetabuláris tető enyhén ütközését okozza, a mozgástól függően. Az eredmény a csípőízület fájdalmas mechanikai ütközése.
A csípőfogó impingement szindróma gyakrabban fordul elő nőknél.
A csípő bütyök ütközése
Egészséges csontvázban a combcsont nyakának derékrésze van a combcsont feje alatt, így a combcsont feje nagyobb mozgásszabadságot biztosít az ízületi tokban. A csípő bütykös becsapódási szindrómájában a derék elvesztése a combnyakcsont növekedése miatt következik be. A csontdudor leszűkíti az ízületi teret, ami elősegíti a combnyakfej és az acetabuláris tető labrumának fájdalmas dörzsölését.
A csípő bütyök ütközési szindróma gyakrabban fordul elő fiatal, sportos férfiaknál, különösen a focistáknál.
Tünetek
Kezdetben a csípő-impingement szindróma tünetei gyakran nagyon fokozatosak. A betegek szórványos fájdalomról számolnak be a csípőízületben. A lágyéki fájdalom gyakran a combba sugárzik, és az erőkifejtés hatására felerősödik.
A lépcsőzés és a vezetés közbeni ülő helyzetben való tartózkodás is gyakran fájdalmat okoz. A legtöbb esetben a hajlított láb befelé fordítása (belső elforgatás 90 fokos hajlítással) is fájdalmat vált ki vagy fokoz. Tehát az alvási pozíciótól (oldalt alvó) függően a csípőízületben szenvedők éjszaka fájdalmat érezhetnek, mivel az ízület kínosan elfordult.
Sok esetben a betegek olyan védő testtartást vesznek fel, amelyben az érintett lábukat kissé kifelé forgatják (külső forgatás).
Okai és kockázati tényezők
A csípő becsapódási szindróma leggyakrabban az acetabuláris tető (acetabulum) csontos deformációjából adódik: A csípőcsont (os ilium) csésze alakú üreget alkot, amely a combcsont combfejével együtt a csípőízületet alkotja.
Sok fogó- és bütykös ütközési eset eredete még nem tisztázott kellőképpen. A terheléstől függő, csontos szerkezeti elváltozások azonban a legtöbb érintett egyednél kimutathatók. A csontdeformitás másik lehetséges magyarázata az a feltevés, hogy a serdülőkori növekedési rendellenesség a növekedési lemezek hibás zárásához vezet.
A fejlődés másik tényezője a túlzott sportolás tűnik.
Hogyan kezelik a csípő impingement szindrómáját?
A csípő impingement szindróma terápiás koncepciója a kiváltó októl függ. A konzervatív terápiás megközelítések, mint például az ízület immobilizálása, fájdalomcsillapítók, fizioterápia és a kiváltó tényezők elkerülése gyakran enyhítik a tüneteket, de nem szüntetik meg az okot. Ehhez műtétre van szükség (oki terápia).
A csípő impingement szindróma konzervatív terápiája
A betegség korai szakaszában különösen fontosak a konzervatív terápiás lehetőségek. Céljuk a fájdalom enyhítése invazív eljárások nélkül. A gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók, például az acetilszalicilsav vagy az ibuprofen segítenek.
A csípő impingement szindróma oki terápiája.
Az ok-okozati terápiás megközelítés magában foglalja az állapot kiváltó okának kezelését és megszüntetését. A csípő impingement szindrómájában az orvos műtéti beavatkozás (artroszkópia) során eltávolítja a csontszerkezeti elváltozásokat. A fájdalom általában javul, ha a mechanikai szorítást műtéttel eltávolítják.
A műtét különösen ajánlott fiatal betegek számára, hogy minimalizálják az ízületi merevség kockázatát későbbi életük során. Az elsődlegesen választott sebészeti eljárás az artroszkópia.
Az artroszkópia az elsődlegesen választott sebészeti eljárás, amely felváltotta a nyílt műtétet. Ez egy alacsony kockázatú, minimálisan invazív módszer, amelynek során két-három apró (körülbelül egy centiméteres) bemetszést végeznek a csípőízület körüli bőrön. A bőrbemetszéseken keresztül beépített fényforrással és speciális sebészeti berendezéssel ellátott kamera kerül az ízületbe, ami lehetővé teszi a teljes ízület pontos megjelenítését és a károsodások észlelését.
Vizsgálat és diagnózis
A megfelelő személy, akivel kapcsolatba léphet, ha a csípő impingement szindrómáját gyanítja, az ortopédiai és traumasebészeti specialista. Először részletesen megbeszéli Önnel a kórtörténetét. A következő kérdéseket teheti fel:
- Sportolsz-e valamit, és ha igen, mit?
- Melyek a csípőízületi mozgáskorlátozottság tünetei?
- Emlékszel olyan sérülésre vagy erős megerőltetésre, amely a fájdalom fellépésével járt?
- Fokozódik a fájdalom, ha befelé fordítja a lábát?
Az orvos az interjút követően fizikailag megvizsgálja Önt. A csípőízület mozgékonyságát úgy fogja tesztelni, hogy megkéri Önt, hogy tegye a lábát különböző pozíciókba. Ezenkívül az orvos a hajlított lábát a csípőgödör széléhez nyomja, ami általában kiváltja a tipikus fájdalmat.
A csípő impingement szindrómájának kimutatására szolgáló képalkotó vizsgálatok közé tartozik a medence röntgenfelvétele, a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és az ultrahang vizsgálat (sonográfia).
Röntgen vizsgálat
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI), más néven mágneses rezonancia képalkotás, lehetővé teszi a csípőízületet körülvevő lágy szövetek pontos képalkotását. Így az inak, az izmok, a bursa és a porcok nagyon nagy felbontásban ábrázolhatók. A képek mágneses rezonancia képalkotás során jönnek létre rádióhullámok és mágneses mezők kombinálásával.
A tervezett műtéti, rekonstrukciós beavatkozás előtt az MRI különösen hasznos a műtéti körülmények jobb felmérése és a tervezett beavatkozás jobb megtervezése érdekében.
Szonográfia (ultrahang)
A szonográfia egy nagyon egyszerű és olcsó vizsgálati módszer, amellyel például a bursán belüli gyulladással összefüggő folyadékfelhalmozódás, valamint az izomszerkezetek láthatóvá válnak. A csontokat viszont nem lehet kellően jól leképezni ultrahanggal. A csípő impingement szindrómájában ezért a szonográfiát általában csak kiegészítő vizsgálati módszerként alkalmazzák, nem pedig elsődleges diagnosztikai módszerként.
A betegség lefolyása és prognózisa
A műtét során végrehajtott intézkedésektől függően változik az az időtartam, amely alatt a betegeknek gondoskodniuk kell magukról. Ez bizonyos körülmények között azt jelenti, hogy az artroszkópia után eleinte csak a csípőízület részleges, maximum 20-30 kilogramm teherviselése megengedett.
Az artroszkópia után azonnal rendszeres fizioterápiás kezelés következik. Legkorábban XNUMX héttel a csípőízületi műtét után javasolt az ugrásos súlytartás. A csípőízületre nehezedő nyomást enyhítő sportok, mint például az úszás és a kerékpározás, már hat héttel a műtét után újra engedélyezettek. Hat hónappal később általában minden sport lehetséges újra.
A csípő impingement szindróma okozta következményes károsodások csak korai kezeléssel előzhetők meg sikeresen.
