Konfrontációs terápia: kezelés, hatások és kockázatok

Egy konfrontáció terápia egy bizonyos eljárás egy pszichoterápiás kezelés összefüggésében, amelynek során a beteg közvetlenül szembesül szorongást kiváltó helyzetekkel vagy tényezőkkel. Ennek célja a szorongás csökkentése. Szembesítés terápia csak szakértői felügyelet mellett történhet.

Mi a konfrontációs terápia?

Szembesítés terápia sajátos megközelítése pszichoterápia olyan kezelés, amelynek során a beteg közvetlenül szembesül szorongást kiváltó helyzetekkel vagy tényezőkkel. A szakértők a konfrontációs terápia kifejezéssel a pszichoterápiás kezelés olyan összetevőjére utalnak, amelyet például akkor alkalmaznak, amikor a beteg szorongásban vagy kényszerbetegségekben szenved. Különösen a szorongási rendellenességek általában egy vagy több tényező váltja ki, amelyek vezet pánikrohamra. A konfrontációs terápia során a betegnek pontosan ezzel a kiváltó tényezővel kell szembenéznie (alternatív megoldásként ezért „expozíciónak” is nevezik). Terápiás felügyelet mellett zajlik, és célja a félelmek / kényszerek gyengülése vagy akár teljes enyhítése. A konfrontációs terápia nem önálló terápia, ahogy a neve is sugallhatja, hanem mindig csak egy átfogóbb kezelés egyik része. Tanulmányok kimutatták, hogy a terapeuták nagy sikereket érhetnek el szorongásos betegeknél ilyen konfrontációs technikák alkalmazásával.

Funkció, hatás és célok

Emberek, akik szenvednek egy szorongási zavar nem ritkán korlátozzák mindennapi életüket. Bizonyos ingerek változó súlyosságú szorongást és pánikreakciókat okoznak számukra. Ezek az ingerek lehetnek meglehetősen nem specifikus helyzetek (nagy tömeg, zárt terek) vagy nagyon specifikus kiváltók (pókok). A. Súlyosságától függően szorongási zavar valamint az adott kiváltó tényezővel való találkozás valószínűsége, a szorongásos betegek különböző mértékben szenvednek rendellenességüktől. Ha emiatt pszichoterapeutát keresnek, a pszichoterapeuta konfrontációs terápiát folytathat a pácienssel konzultálva. Ennek a beavatkozásnak az során az érintett személyeket kifejezetten ki vannak téve a kiváltó ingernek; más szavakkal, szembe kell nézniük azzal, ami a legjobban megijeszti őket. Előzetesen részletes beszélgetésre kerül sor, amelyben a terapeuta lassan felkészíti a beteget arra, ami történni fog. Ez azt jelenti, hogy először megvitatják az ingert, és például megfelelő képeket vagy videókat tekintenek meg. Minden lépést gondosan összehangolnak a pácienssel. A terapeuta hirtelen vagy meglepő megközelítésével a szorongási zavar még rosszabb. Az utolsó lépés a közvetlen konfrontáció. Az egész idő alatt a terapeuta jelen van, és pozitív hatással van a páciensre. A konfrontációs terápia célja megmutatni a szenvedőnek, hogy szorongásának korlátai vannak. A szorongásos betegek gyakran úgy gondolják, hogy szorongásuk a „végtelenségig” és végül át is fajulhat vezet halálukig. Ha szembesülnek a ravasztól, egy idő után észreveszik, hogy a félelem nem növekszik, hanem kezdetben ugyanaz marad, majd még gyengül is. A szakértők a félelem „megtanulásának” nevezik, amelyben a beteg végső következményként rájön, hogy félelmei megalapozatlanok voltak, és a jövőben már nem szenvednek tőlük.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Statisztikailag a konfrontációs terápia gyakran jó eredményeket ér el. Mindazonáltal bizonyos kockázatokkal jár a szenvedő számára is. Például, ha az expozíció középen leáll, mert a beteg nem tudja elviselni a helyzetet, ez megtehet vezet a tünetek súlyosbodásához. Az önértékelés is jelentősen szenvedhet, ha a konfrontációs terápia nem sikerül. A legrosszabb esetben a szorongásos rendellenesség fokozódik ennek következtében, ami sokkal megnehezíti a kezelést. Ezért a terápia sikere szempontjából nagyon fontos, hogy a beteg a végsőkig kitartsa a konfrontációt. Végül, de nem utolsósorban, a siker jelentősen függ a terapeutától, illetve a beteg és a terapeuta kapcsolatától is. A szorongásos rendellenességet csak akkor lehet gyengíteni vagy megszüntetni a konfrontációs terápia segítségével, ha előzetesen vagy egyidejűleg átfogó kezelésre kerül sor. Az előkészítő foglalkozások szintén nagy jelentőséggel bírnak. Az a terapeuta, aki nem készíti fel megfelelően a beteget a konfrontációra, fennáll annak a veszélye, hogy csak súlyosbítja szorongási rendellenességek. A konfrontációs terápiát ezért csak akkor szabad elvégezni, ha a beteg beleegyezik, és a két fél között megfelelő bizalmi kapcsolat áll fenn.