Tourette-szindróma
Tourette-szindróma örökletes betegség, amely gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nőket. Ez a régió egy meghatározott régióját is érinti agy, a Alapi idegsejtek. Végső soron sokféle oka van Tourette-szindróma jelenleg tárgyalnak.
Ugyanakkor egyetlen olyan elmélet sem bizonyított, hogy határozott okról lehetne beszélni. A betegek motorban szenvednek tic (kacsintó szemek, száj izomrángás, nyelv kattanás, vállrángás). Tic ellenőrizhetetlen izommozgások.
Vocal tic lehetségesek is (zajok, köhögés, morgás, akár egész szavak). A tünetek között szerepelnek az obszesszív-kényszeres rendellenességek is. A diagnózist a beteg megkérdezésével, neurológiai vizsgálatokkal és az EEG-vel állapítják meg.
Mivel terápia, játék- és beszélgetésterápia is lehetséges. A rögeszmés-kényszeres tünetek gyógyszeres kezeléssel kezelhetők. A tikeket gyógyszeres kezeléssel is megpróbálják ellenőrizni.
Hogyan néznek ki a kísérő tünetek?
Ha extrapiramidális szindróma jelentkezik túlzott mozgással, akkor akaratlan karmozgások lépnek fel. A arcizmok gyakran önkéntelenül is mozgatják, például rágási mozdulatok formájában. Ha egy extrapiramidális szindróma a mozgás hiányával jelentkezik, remegés előfordulhat, fagyás, amikor mozogni kezd, vagy amikor tárgyhoz nyúl (azaz a beteg meg akarja hajtani a mozgást, de a láb vagy a kéz egyszerűen nem indul el).
Az arckifejezések összességében gyengébbek is lehetnek, így az érintett személy általában csak arcot mutat kifejezés nélkül. A tünetek súlyossága bizonyos betegségekre utalhat. Általában az érintettek is gyakrabban esnek. Mivel számos kórokozó betegség a kísérő neurodegeneratív csoportba tartozik demencia gyakran előfordul.
Az érintett személyisége is változhat. Például látszólag megalapozatlan agressziók fordulhatnak elő. Ha az érintett észreveszi ezeket a változásokat, depresszió nem ritka kísérő betegség.
Hogyan állítja fel a diagnózist?
A diagnózist elsősorban részletes orvosi konzultációval (szakkifejezés: anamnézis) és részletesen állapítják meg fizikális vizsgálat. Pontosan megvizsgálják, hogy milyen mozgásszegénység vagy mozgástöbblet van jelen és hogyan fejezi ki magát. Bizonyos esetekben egyértelmű diagnózis felállítható.
Mivel azonban a különböző klinikai képek összeolvadnak, a végleges diagnózis felállításáig az egyetlen dolog, amelyet gyakran megbeszélnek, az extrapiramidális szindróma jelenléte. Bizonyos képalkotó eljárások (pl. Bizonyos MRI vizsgálatok) és bizonyos vér értékek bizonyos esetekben megerősíthetik a diagnózist. Gyakran más diagnosztikai eljárások is kapcsolódnak más betegségek kizárása érdekében.
Néha genetikai tesztek, visszavonás gerincfolyadék (szakkifejezés: cerebrospinalis folyadék) vagy bizonyos gyógyszerekre adott válasz a diagnosztikai folyamat része. A prognózisról általános állítás nem lehetséges. Teljesen függ a konkrét klinikai képtől és a különféle kezelési lehetőségektől, valamint a pácienstől kórtörténet és családtörténet.
A sorozat összes cikke:
