Tünetek
Claustrophobia: A Claustrophobia a szűk vagy zárt terektől való félelmet írja le. Ez egy úgynevezett specifikus fóbia, amelyben a szorongás egyetlen tárgyra vagy helyzetre korlátozódik. A keskeny terek, például a liftek, többé-kevésbé elnyomó, feszült érzést váltanak ki a betegben.
Ha az érintett személy bekerül a helyzetbe, akár fizikai tünetek is, például nehézek lélegző vagy légszomj kiváltható, annak ellenére, hogy nincs kiváltó oka. Általános szabály, hogy a beteg tudja, hogy félelmei megalapozatlanok, de nem tudja egyszerűen kikapcsolni őket, ezért gyakran él át pszichés szorongást. Ez elkerülési magatartáshoz vezethet, amelynek során a beteg megpróbálja elkerülni a félelmet kiváltó körülményeket. A szenvedést a társadalmi vagy szakmai élet korlátozásai fokozzák, mivel a beteg tehetetlennek érzi magát.
Ezzel a kényelmetlen helyzettel szembesülve pánikroham léphet fel. Tériszony: Az agorafóbiában a szorongás nyilvános helyeken, tömegben (pl. A buszon, a metrón vagy a termekben) koncentrálódik, és olyan helyzetekben, amikor a beteg egyedül van, például önálló utazáskor vagy ismeretlen helyeken, otthonától távol. A félelem az a félelem, hogy olyan problémás helyzetek alakulnak ki, amelyekből a beteg nem tud elmenekülni, vagy amelyekben azonnali segítséget nem kapnak.
A lehetséges szorongásokat részben a már átélt tapasztalatok okozzák, amelyek egyfajta traumát okoztak a betegben. Szédülés, ájulás, a kontinencia elvesztése (vizelet- és bélkontroll), valamint szív társított problémákkal fájdalom szerepet játszhat ebben az összefüggésben. A fent említett várható tünetek csak az általános lehetőségek kivonatát jelentik.
A páciens ezen klausztrofóbia összefüggésében kerüli elkerülő magatartását. Megpróbálja elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket, de ez gyakran kritikus helyzetekhez, például társadalmi elszigeteltséghez vezet. Szorongó környezet csak társaságban látogatható, vagy egyáltalán nem.
Ha mégis konfrontáció lép fel, pánikroham léphet fel, amely fizikai tünetekkel is járhat. Bár a pánikbetegség elszigetelt pszichiátriai rendellenesség, gyakran társul szorongási rendellenességek, különösen azokkal kombinálva tériszony. A diagnózis kezdetén meg kell vizsgálni, hogy a beteg szorongása normális vagy rendellenes-e.
Itt szerepet játszanak a fellépő tünetek, az esetleges korábbi betegségek és az elkerülő magatartás által okozott társadalmi korlátok mértéke. Meglévő állapotok esetén mind a pszichiátriai, mind a testi betegségeket figyelembe kell venni. Például a szív- és érrendszeri betegségek kapcsán angina pectoris, egy olyan tünet jelentkezik, amelyet az érintettek a felsőtest összehúzódó, összehúzódó érzésének minősítenek.
Ha a tünetek kis helyiségekben fordulnak elő, akkor hamisan társulhat klausztrofóbiához. Ha nincs ilyen mentális vagy fizikai betegség, akkor látszik, hogy létezik elsődleges szorongásos rendellenesség. Az első választás a diagnosztizálás és az értékelés lehetőségét jelenti szorongási rendellenességek pszichológiai tesztek.
Ezek rendszerint kérdőívként vannak felépítve, és vagy a betegnek (önértékelés), vagy a vizsgáztatónak (külső értékelés) kell kitölteni. Például a kérdéses diagnózisában tériszony, megvizsgálhatnánk a meglévő elkerülő magatartást. A stresszt kiváltó vagy ijesztő helyzetekkel kapcsolatos közvetlen kérdés jelezheti a kialakult szorongásos rendellenességeket is, ha a válaszok szokatlanok (az egészséges emberek nem sorolják negatívnak ezeket a helyzeteket).
A sorozat összes cikke:
