A pánikbetegség
A pánikbetegséget az ismételt előfordulás határozza meg pánikrohamok. Ezek előfordulhatnak más pszichiátriai rendellenességek vagy betegségek összefüggésében, de általános pánikbetegségként is megnyilvánulhatnak. Pánikrohamok hirtelen bekövetkező hatalmas szorongás jellemzi.
Ez még tovább nőhet egy egyéni csúcsig. A pánikroham során fellépő leggyakoribb tünetek csökkenő valószínűséggel a következők: Tachycardia, hőhullámok, elnyomó érzés, remegés, szédülés és hirtelen izzadás. A tünetek gyakran együttesen jelentkeznek.
Csak az összes fele pánikrohamok ezek a tünetek kísérik: légszomj, halálfélelem (halálfélelem), hasi fájdalom, gyengeség („fekete a szem előtt”) és kényelmetlenség, például bizsergés. Mivel a tünetek kívülről nézve nagyon drámaiak, sok esetben sürgősségi orvost hívnak. Ez a helyes döntés, még akkor is, ha gyakran felesleges.
Laikusként (és részben szakértőként is) kezdetben nem lehet különbséget tenni a pánikroham és a tényleges fizikai tünetek között. A pánikroham időtartama általában 10 perc és fél óra között mozog. Azonban meddig a feltétel valójában egyenként tart, betegenként változhat.
Miután a pánikroham szörnyűségét először tapasztalták meg, az érintett személyek általában további félelmet szenvednek attól, hogy újabb támadást kell átélniük. Ezt a szorongástól való félelmet fobofóbiának nevezik. Itt is fennáll a társadalmi elszigeteltség veszélye annak érdekében, hogy mindenáron elkerülhető legyen a szembenézés a félelmet kiváltó ingerrel.
A pánikbetegség fontos szerepet játszik a szív betegség. Mind a betegek, mind a betegek hozzátartozói (főleg férfiak) félnek a szívbetegségektől. Pánikroham esetén a szubjektív (a beteg által észlelt) jelek kezdenek megjelenni, de orvosi szempontból nincsenek szívtünetek.
A sorozat összes cikke:
