Tünetek
Az egyik krónikusról beszél nyak fájdalom ha a panaszok 3 hónapnál tovább tartanak. Krónikus betegségre jellemző fájdalom változó tünettan, azaz van állandó fájdalom változó intenzitású. A fájdalomcsúcsok gyakran reggel, felkelés után, este pedig a napi terhelés befejezése után, amikor az érintett személy megpihent.
A fájdalmat gyakran további állandó mozgáskorlátozások kísérik, mivel a nyak védve van, így a csavarás, hajlítás és nyújtás a nyaki gerinc mozgása csökken. Krónikus nyak a fájdalom elszigetelt tünetként jelen lehet, de gyakran együtt jár a váll és a kar fájdalmával, feszültségével fejfájás vagy krónikus hátfájás. Krónikus és akut: néha mindkettő együtt jár Akut nyaki fájdalom krónikus fájdalommá fejlődhet, de a nyaki gerinc akut problémája a krónikus fájdalmakból is következhet.
Példa: krónikus nyaki és esetleg fejfájás már fennáll, a beteg reggel akut fájdalmas diszfunkcióval ébred, és nem tudja megfordítani fej oldalra. Fájdalom fokozó: Fájdalom emlékezet: A krónikus fájdalom kialakulásának és kezelésének okát évek óta intenzíven vizsgálják a fájdalomkutatás során, mivel a krónikus fájdalom mind a beteg, mind a Egészség ellátási rendszer.
- Munka / szabad sportok (pl. Tenisz vagy kézilabda)
- Megerőltető tevékenységek a vállövvel
- Hideg huzat a nyakán, párás hideg idő
- Ezenkívül elzáródások, balesetek stb. Miatt szerzett akut fájdalom minták
- Fokozott „stresszterhelés” a mindennapi életben és a munkahelyen
Pihenés ajánlott akut fájdalom esetén (pl
lemezprobléma vagy „a nyak éjszakai mozgatásával” okozott súlyos elzáródás esetén) feltétlenül szükséges és ésszerű az irritált, erősen fájdalmas szövetek enyhítésére. A fájdalom minőségét élesnek, szúrónak, vágónak vagy hegyesnek írják le. Ebben a szakaszban, az októl függően, egy gyógyszer (fájdalom és gyulladásgátlók), manuális terápia, fizikai intézkedések, például hő, elektroterápia, szalagot és esetleg óvatos aktív fizioterápiás kezelést jeleznek a mobilizáláshoz.
Ezenkívül a nyak akut fájdalom esetén a védelmi fázist a lehető legrövidebbnek kell tartani, hogy a kronikáció kockázata a lehető legkisebb legyen. Ennek előfeltétele a következetes és elegendő fájdalomkezelés az akut fájdalomfázisban. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a folyamatos pihenés és a fájdalomtól való félelem következtében a mindennapi életben kedvezőtlen testtartás és mozgásminták alakulnak ki (pl. fej), amelyet az érintett személyek egy idő után már nem érzékelnek megváltozott viselkedésként, és ezért nem tudják kijavítani.
A fájdalommal kapcsolatos megkönnyebbülés következménye a stresszhatár növekvő csökkenése és a mindennapi életben és a munkahelyen tapasztalható rugalmasság csökkenése. Vannak azonban olyan érintettek is, akik nem járnak a védelem útján, hanem inkább kitartási stratégiákat dolgoztak ki („a boldog harapás harapáson keresztül”) mindennapjaikra. Mivel nem veszi figyelembe panaszaikat, folyamatosan túllépik a stresszhatárukat.
Ez a csoport külsőleg vidámnak és könnyednek tűnik, így a terapeuták, rokonok és barátok azt a benyomást kelthetik, hogy az érintett személyek panaszmentesek és ellenállóak. Ez a viselkedés úgynevezett „fájdalomindítóként” is működik. A fájdalom kronikációjának mechanizmusai azon alapulnak, hogy az idegsejtek képesek alkalmazkodni a különböző ingerekhez.
Nincs pontosan meghatározott időtartam az akut károsodás és a kronizáció bekövetkezési időpontja között. A többszörös szövetkárosodás és gyulladás a fájdalmat vezető idegsejtek fokozott ingerlékenységéhez vezet a agy ha ezeket a sérüléseket (orvosi traumákat) nem kezelték következetesen és kellően fájdalomcsillapítóval. Ezen kívül vannak olyan pszichoszociális szempontok, amelyek jelentősen befolyásolják a fájdalom egyéni érzékelését.
Az idegsejtek fokozott ingerlékenységének következménye (a fájdalom „kvázi a sejtekben tárolódik” = fájdalom emlékezet) a fájdalom ingereinek túlzott érzékelése, vagy fájdalomérzet azoknál az ingereknél, amelyek valójában nem váltanak ki fájdalmat. A fájdalom minőségét tompa, fúró, húzó, égő vagy szakadás. Független klinikai kép alakult ki.
Az érintett személyek nem reagálnak megfelelően a hideg ingerekre, az alacsony fizikai megterhelésre vagy a stresszre (kiváltó tényezők), de az ismert nyak fájdalmának növekedésével és / vagy fejfájás. Ezt a „túlérzékenységet” nehéz megérteni maguknak a betegeknek, de a munkaadóknak és a közeli személyeknek is. A környezet megértésének és elfogadásának hiánya növeli az érzelmi és pszichológiai stresszt, és ezáltal növeli a fájdalomérzékenységet.
Az átfogó kezelési koncepciónak a krónikus kialakulásának sokrétű mechanizmusaira vonatkozó ismeretek következményének kell lennie nyaki fájdalom. Kombinált fájdalomterápia (a különböző kezelési megközelítéseket magában foglaló terápia) csak interdiszciplináris módon valósulhat meg orvosok, pszicho- és gyógytornászok csoportjában, és a krónikus krónikus betegségek kezelésében már bizonyított. hátfájás. Bizonyított, hogy ezek a multimodális kezelési koncepciók érik el a legjobb eredményt. Sajnos azonban a valóságban gyakran nem következetesen vagy csak részben valósíthatók meg költség- vagy időbeli korlátok miatt.
