Megjegyzések
Ez egy további oldal a témánkhoz:
- Fizikoterápia
Fizioterápia neurofiziológiai alapon
A következő neurofiziológiai terápiás módszereket szeretnénk megvitatni:
- Neurofiziológiai terápiás módszer Bobath szerint
- Neurofiziológiai terápiás módszer a Vojta szerint
- PNF
Általános bevezető
Ezeket a kezelési koncepciókat főleg úgynevezett központi mozgászavaroknál alkalmazzák gyermekeknél és felnőtteknél. A központi mozgászavar általános kifejezés a testtartás és a mozgásszabályozás minden olyan rendellenességére, amely betegségen vagy a betegség károsodásán alapul agy. Ezek lehetnek veleszületettek, ezért ritkábban progresszívek vagy szerzettek, és gyakrabban progresszívek.
A gyermekeknél gyakran előforduló klinikai képek korai gyermekkor agy károsodások, amelyek gyakran tünetessé válnak a gyermek mozgásának késleltetése miatt, és esetleg korán is gyermekkor mentális fejlődés. A késleltetett vagy zavart motoros fejlődés okai között szerepelhet a túlzott (hipertonusz) vagy az elégtelen izomfeszültség (hipotonusz) és a megváltozott reflex aktivitás. A hatások alig észrevehetőek lehetnek járási zavar súlyos testi és esetleg mentális fogyatékosságig.
Ugyanolyan súlyos hatások a idegrendszer okozhatja gyermekkor balesetek okozta koponya-agyi sérülések. Felnőtteknél a fizioterápia neurofiológiai alapú alkalmazásának leggyakoribb területe a agy és a gerincvelő (központi idegrendszer) vagy a hozzá vezető idegtraktusok. Ilyenek például ütés, koponya-agyi sérülés, sclerosis multiplex, Parkinson kór, kétoldali bénulás vagy peronealis paresis (a láb bénulása pl
után porcsérv) vagy plexus paresis (a kar bénulása pl. baleset után). Az úgynevezett izomsorvadások (izomsorvadás) gyermekeknél és felnőtteknél is intenzív és átfogó fizioterápiás kezelést igényelnek. A neurológiai betegségek fizioterápiás kezelésének általános célja a beteg életminőségének javítása.
A fizioterápia nemcsak az izom- és csontrendszert, hanem a vegetatív (lélegző és a vér keringés) és pszichológiai funkciók. Az érintett személyek mobilitását és teljesítményét növelni kell a lehető legnagyobb függetlenség és a családba és a társadalomba való beilleszkedés elérése érdekében. Különösen a neurológia területén feltétlenül szükséges az interdiszciplináris együttműködés más orvosi tudományágakkal, például orvosokkal, nővérekkel, foglalkozási terapeutákkal, logopédusokkal, ortopéd technikusokkal, pszichológusokkal és családokkal, mivel a betegek szinte mindig összetett sérüléseket szenvednek.
- Az egészséges (fiziológiai) mozgásszekvenciák elősegítése vagy helyreállítása
- Promóció a mentális és a szociális-érzelmi területen
- A helyettesítő funkciók oktatása (ha másképp nem lehetséges)
- Segédeszközök (támaszok, sínek, kerekesszék) használata
- A progresszív (haladó) tanfolyam késése
- A következményes károk (másodlagos károk) megelőzése.
