A Rossolimo reflex a láb talpi izom reflexje, amely kóros körülmények között vált ki. Bizonytalan piramiscsatorna jelet képvisel, és jelzi a piramiscsatorna elváltozásait.
Mi a rosolimo reflex?
A Rossolimo reflex a láb talpi izom reflexje, amely kóros körülmények között vált ki. A Rossolimo reflexet a láb talpi izmainak ütése váltja ki, és a láb vagy a lábujjak hajlítása jellemzi a talp felé. Ez egy talpi izom reflex, amely kóros körülmények között jelentkezik. Ebben az esetben egy bizonytalan piramis útjelet képvisel. Amikor ez a reflex bekövetkezik, károsodhat a piramis traktus. Mivel azonban a piramis traktus szorosan kapcsolódik az extrapiramidális rendszerhez, ezen a helyen zavarok is előfordulhatnak. A Rossolimo reflexet Grigorij Rossolimo (1860–1928) orosz neurológus fedezte fel. A Piotrowski és a dorsalis pedis reflexszel együtt a talpi izomba tartozik reflex. A talpi izom reflex viszont az úgynevezett piramis traktus jeleihez tartoznak. A piramiscsatorna jelei önmagukban vannak reflex és neurológiai tüneteknek számítanak, amelyek a piramiscsatorna károsodása miatt jelentkeznek. Így vannak specifikus piramis alakú traktus jelei a felső és az alsó végtagokra. A Rossolimo reflex alsó végtagi reflex. Az alsó végtagok piramiscsatorna jeleinek sokasága közül azonban a Babinski-reflex rendelkezik a legnagyobb jelentőséggel. A többi reflex, köztük a Rossolimo reflex jelentősége ellentmondásos és meglehetősen alacsony.
Funkció és feladat
A Rossolimo reflex, amint azt korábban említettük, kóros körülmények között vált ki és jelzi a piramis rendszer elváltozásait. A piramis rendszer irányítja a mozgást összehangolás emlősöknél. A legfontosabb azonban a főemlősöknél és az embereknél. Központi motoros idegsejtek gyűjteménye, amelyek idegi folyamatai összefognak a piramis traktusban. A piramiscsatorna kétoldalt kezdődik az alsó medulla oblongatánál, egy-egy zsinórral. Mindkét szál az utóagy és az agy közötti út 70-90 százalékát keresztezi gerincvelő. A fennmaradó idegrostok a gerincvelő és szakaszonként keresztezze az elülső kürtöt. Egyes traktátumok nem keresztezik egymást. Az átkelésen keresztül az idegzsinórok a agy ellátja a test bal oldalát és fordítva. A piramis rendszer felelős az önkéntes mozgásokért, és főként a finom motorikus képességeket szabályozza. Szorosan együttműködik azonban az extrapiramidális rendszerrel, amely a legtöbb emlősnél a legfontosabb. Idegek a piramis rendszer soha nem innerválja közvetlenül az adott izmokat és izomcsoportokat, hanem mindig az extrapiramidális rendszeren keresztül közvetíti a jelzéseiket. A legtöbb piramissejt kicsi, és a piramisrendszeren kívül is megtalálható. A vázizmokat motoros idegsejtek (motoneuronok) látják el. Ezek efferens neuronok (a agy az izmok felé), amelyek felelősek az önkéntes és akaratlan mozgásokért. A motoros neuronok viszont fel vannak osztva alsó és felső motoros neuronokra. Itt az alsó motoros neuronok rövidítése LMN, a felső motoros neuronoké pedig UMN. Így az LMN képviseli az izmok tényleges jelátalakítóit. Az LMN tekinthető végrehajtónak láb minden reflexhez és mozgáshoz. Az extrapiramidális rendszerhez tartozik. Az UMN felelős a motoros tevékenység tudatos ellenőrzéséért, és a piramis rendszerhez tartozik. Itt, annak ellenére, hogy túlerőben vannak, a Betz óriássejtjei játszják a legnagyobb szerepet. Az UMN azonban soha nem innerválja közvetlenül az izmokat vagy az izomcsoportokat. A jeleket továbbítja az LMN-nek, amely a mozgás impulzusait átadja a megfelelő izmoknak. A piramiscsatorna elváltozásai esetén az extrapiramidális rendszer sok funkciót átvehet, így a hiányok nem tűnnek nagynak. A piramis rendszer kisebb jelentősége a legtöbb emlős számára azt jelenti, hogy az itt okozott károkat teljes mértékben ki lehet téríteni. Emberekben az önkéntes motoros funkció ezekben az esetekben némileg csökken, ami valószínűleg a finom motoros működés korlátozásával nyilvánul meg.
Betegségek és panaszok
A Rossolimo reflex jelzi a piramiscsatorna elváltozásainak lehetséges motoros korlátozását. Ez azonban bizonytalan piramiscsatorna jel. Jelentősége önmagában nem túl nagy. A piramiscsatorna egyéb jeleivel kapcsolatban megerősítő jellege lehet. A piramisrendszert többek között károsíthatja a ütés. A piramis keresztezés eredményeként gyakran bekövetkezik a fizikai ellentétes oldal bénulása. A bénulás azonban általában nem teljes, mert az extrapiramidális rendszer a piramiscsatorna számos feladatát átveszi. Mindazonáltal úgynevezett piramis traktus jelei fordulnak elő, amelyek a finom motorikus képességek korlátozásában, a különböző izomcsoportok együtt mozgásában vagy általános esetlenségben nyilvánulnak meg. Ezeknek a tüneteknek az oka azonban soha nem kereshető kizárólag a piramis rendszer elszigetelt károsodásában. Ilyen hiány esetén az extrapiramidális rendszer is mindig érintett. Ha kizárólag a piramis útvonalat érintenék, alig jelentkeznének tünetek, mivel a funkciók többségét a idegrendszer. Kérdéses, hogy a finom motoros működés ilyen kisebb rendellenességei miként fedezhetők fel reflexes vizsgálatokkal. Ezenkívül ezen reflexek reflexívje nem ismert. Csak a természetes belső és külső reflexek vizsgálatával együtt lehet teljes képet alkotni a rendellenességről a piramis traktus jelei segítségével.