Fizioterápiás kezelés neurofiziológiai alapon a PNF szerint
A proprioceptív neuromuszkuláris könnyítést (mozgáspálya az ideg és az izom funkcionális egységén keresztül) a 20. század közepén fejlesztette ki Hermann Kabat neurofiziológus és Maggie Knott gyógytornász Amerikában. Kutatásuk kiindulópontja az akkor gyakran előforduló gyermekbénulás (gyermekbénulás), amely az esetek körülbelül 2% -ában bénulással járt. Az akkori kezelési módszerekkel szembeni különbség, amely főként az izmok elszigetelt, egydimenziós mozgására korlátozódott, a kialakult mozgásminták háromdimenzióssága volt, amelyek a spirál az izomláncok felépítése és az egyes izmok többszörös működése.
Ezek az akkor empirikusan tesztelt mozgásminták megtalálhatók mindennapi mozgássorozatainkban (a képzetlen szem számára nem feltűnőek). Például a láb mint a testtartás és a szabad láb fázis, kiképzettek vagyunk a szokásos járási menetre. A PNF módszer felhasználja azt a tényt, hogy a agy emlékszik a bonyolult mozgásszekvenciákra, még akkor is, ha a beteg jelenleg nem képes aktívan és függetlenül végrehajtani őket.
A terápia (PNF) megvalósítása
A különböző mozgásminták megindítását külső (exteroceptív) és belső (proprioceptív) ingerek összegzésével végzik. Az exteroceptív ingereket a bőrön keresztül érintéssel, a szemen keresztül és a hallórendszeren keresztül parancsokkal alkalmazzák. Az izomaktivitást egyre inkább a test saját észlelési rendszerére irányuló proprioceptív ingerek indítják el (az izomorsók aktiválása, feszültség és nyomás ízületek).
A fekvőtől az álló helyzetig tartó különböző kiindulási helyzetektől a szinergikus (együttműködő) izomcsoportokat a terapeuta előre feszíti (= StretchRestretch), majd aktiválja a dinamikus ellenállás ellen. A mozgásminták megválasztása és a különféle technikák alkalmazása a klinikai képtől, az egyes mozgásleletektől és az adott beteg célkitűzéseitől függ. A háromdimenziós mozgásminták (minták) megismétlésével, amelyek hajlításból /nyújtás, mozgások terjesztése és forgatása, a kívánt mozdulatsor automatizált a agy; izomfeszültség, izomerő, kitartás, összehangolás és elősegítik a stabilitást.
A megtanult mozgásminták átültetése a mindennapi életbe szintén fontos a páciens motivációja és függetlensége szempontjából ebben a terápiában. A fizioterápia PNF-módszer szerinti elvégzéséhez a gyógytornász további képesítése szükséges.
