Hány kórházi fertőzés van Németországban és hány halálesetet okoznak ezek?
Pontos számot nehéz meghatározni, mivel a kórházi fertőzések bejelentésének kötelezettsége nincs. Néhányat figyelmen kívül hagynak, vagy helytelenül tekintik „járóbeteg-fertőzésnek”. Nagyon ritkán fordulnak elő olyan esetek, amikor egy „teljesen egészséges” beteg hirtelen meghal a nozokomiális fertőzés.
A legtöbb esetben, nozokomiális fertőzés szövődmény és nem a páciens halálának fő oka. 2006-ban a Robert Koch Intézet számos nagy tanulmányt indított annak megállapítására, hogy évente hány kórházi fertőzés van. A számlálás és becslés utáni eredmények a következő adatokat mutatták: Összesen 400,000 600,000-14,000 XNUMX kórházi fertőzést feltételeznek évente, amelyből XNUMX XNUMX MRSA.
Körülbelül 10. 000-15. 000 beteg halt meg kórházi fertőzésben.
A tudósok a jelenlegi adatokat magasabbra becsülik, de ezek a homályos becslések nem megbízhatóak. Például egy 2016-os tanulmány, amelyben a Robert Koch Intézet is részt vett, 90,000 XNUMX becsült becslést mutat be kórházi fertőzések miatt. Az ilyen vizsgálat alapjául szolgáló kritériumtól függően a számok többé-kevésbé magasak lehetnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Robert Koch Intézet korán ajánlásokat fogalmazott meg a kórházi fertőzések megelőzésével kapcsolatban, és ezeket az ajánlásokat rendszeresen frissítik.
Melyik kórházi fertőzés a leggyakoribb?
A leggyakoribb kórokozók az Escherichia coli, Staphylococcus aureus, Clostridium difficile, Enterococcus faecalis és Enterococcus faecium. A Robert Koch Intézet 2012-es tanulmánya a következőket mutatta: A leggyakoribb kórházi betegségek a következők (csökkenő sorrendben) a sebfertőzések (24.7%), húgyúti fertőzések (22.4%) és tüdőgyulladás or légutak fertőzések (21.5%).
Hogyan lehet elkerülni a kórházi fertőzést?
Elvileg a kórházi fertőzések elkerülhetők, ha megpróbálják a lehető legjobban gyógyítani vagy kezelni az őket okozó betegséget. A higiéniai intézkedések és annak kritikus értékelése, hogy mikor milyen orvosi intézkedéseket kell hozni, lerövidítheti a kórházi tartózkodást és elkerülhetővé teheti a kórházi fertőzéseket. A kórházi tüdőgyulladás (tüdőgyulladás), professzionális kéz- és eszközfertőtlenítés (pl belélegzés eszközöket) kell végrehajtani.
Belélegzés gyomornedv, nyál vagy az ételt meg kell akadályozni. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a szekréciót speciális próbákkal és időben megszívjuk csőbevezetés (azaz a lélegző cső) esetén lenyelés nehézségeket. A foglalkozási és gyógytorna segítségével tréning is biztosítható annak érdekében, hogy (újra) megtanulják a helyes nyelés módját, vagy megkönnyítsék a tüdőből történő köhögést.
A hospitális húgyúti fertőzések elkerülhetők, ha nem helyeznek be állandó katétert. Különleges higiéniai előírások vonatkoznak az állandó katéterek behelyezésére és cseréjére is. Az ápolószemélyzetnek zárt vizeletelvezetési rendszereket kell használnia a visszafolyás szelep és a szúrás-mentes gyűjtőrendszer.
Gyanús esetben húgyúti fertőzés, egy kis vizeletmintát tisztán lehet venni annak érdekében, hogy a kezelést korai szakaszban meg lehessen kezdeni. A vizeletzsákot mindig úgy kell elhelyezni, hogy az a hólyag, így a vizelet nem tud egyszerűen visszafolyni. Legjobb esetben a vízelvezető csőnek sem szabad hurkokban feküdnie, hogy a vizelet ne gyűlhessen össze a csőben, és elősegítse a növekedését baktériumok. Azoknál a betegeknél, akiknek katéterük több mint 3 napig van, a bent lévő katéter nem optimális megoldás.
Egy úgynevezett suprapubic katéter, amely közvetlenül a hasfalon keresztül vezet a hólyag, jobb lenne. Néha azonban a mindennapi kórházi életben nem lehet előre látni, hogy a betegnek 3 napnál hosszabb ideig lesz-e szüksége katéterre. Arra is törekszenek, hogy katéter nélkül ürítsék ki a beteget, ahelyett, hogy katéterfüggővé tennék.
Ezért sajnos túl sok állandó katétert alkalmaznak a klinikai rutin során. A sebhigiéné fontos szerepet játszik a kórházi sebfertőzésekben. A betegeknek nem szabad maguknak eltávolítaniuk vagy cserélniük a kötést, ha a sebek még mindig nyitottak (azaz nem hegesek).
A vakolatok és a kötszerek felhordásakor szigorú szabályok és eljárások érvényesek. Az ápoló és az orvosi személyzet ezeket a szabályokat korán megtanulja, és rendszerint betartja a feladataiknak megfelelően. Sokkal nagyobb a szegények kockázata sebgyógyulás olyan kockázati tényezők jelentik, mint az időskor és a betegségek, mint pl cukorbetegség mellitus.
Egy legyengült immunrendszer itt is alapvető szerepet játszik. Az érintett testrész (pl láb) emelni kell, és csak képzett személyzet változtathatja meg. A betegek maguk is biztosíthatják a síró kötések azonnali cseréjét.
A nedvesség a túlzott sebszekrécióra utal. Gennyes zárványok esetén a genny képesnek kell lennie a bemetszéseken keresztül történő lefolyásra. Lehetséges eltávolítani is genny vagy a seb felesleges váladékozása úgynevezett öblítés vagy vízelvezetés alkalmazásával.
Ily módon a folyamat sebgyógyulás pontosan ellenőrizhető is, mert rögzítik az összegyűjtött folyadék mennyiségét. Antiszeptikus oldatokat, például Octenisept-et kell használni a seb öntözésére és tisztítására. Ha vannak annak jelei vér mérgezés, antibiotikum terápia alkalmazható, amely hatással van az egész testrendszerre.
Továbbá a látogatók és maguk a betegek is hozzájárulhatnak a jobb higiéniai intézkedésekhez a kézfertőtlenítő szolgáltatás használatával, amely minden kórházban és osztályon elérhető bejárat. Eközben a WC-k részletes utasításokkal vannak ellátva a kéz helyes fertőtlenítésére. Néhány kórház betiltotta a kezet. Néhány kórház megkezdte az orvosi személyzet által végzett ruhaváltás ellenőrzését a mosodai átadó és az átengedő gépek segítségével. Vannak olyan kórházak is, ahol az orvosok már nem viselhetik a kabátszerű ruhát, hanem rövid ujjú kasákokat viselnek.
