A biopszichológia arra törekszik, hogy elmagyarázza az emberi viselkedést és tapasztalatokat, és biológiai összefüggésekben szemlélje azokat a test számára.
Mi a biopszichológia?
A biopszichológia megkísérli elmagyarázni az emberi viselkedést és tapasztalatokat, és biológiai összefüggésekben szemléli őket a test számára. A folyamatok a agy és központi idegrendszer fontos szerepet játszanak a biopszichológiában. A biopszichológia érdeke az alapvető biológiai folyamatok és az emberek viselkedési mintáiban bekövetkező reakciók közötti kapcsolat, amely magában foglalja az összes test szervének folyamatait, elsőbbséget élvezve a agy. A biopszichológia tehát a pszichológia, de az idegtudomány részterületét is képviseli. Különösen a szervezet érzelmekre, viselkedésre, álmokra és gondolkodásra gyakorolt aktivitását tekintjük részletesebben. Hasonlóképpen figyelembe vesszük a mentális állapotokat és azok hatását a biológiai funkciókra és struktúrákra.
Módszerek és áramlatok
Természetesen a folyamatok a agy és központi idegrendszer alapvető szerepet játszanak. A biopszichológiában az emberi lény áll a tanulmány középpontjában. A pszichológia ezen tudományágának úttörői William James és Wilhelm Wundt pszichológusok munkái voltak, akik a modern és a tudományos pszichológia megalapítói közé tartoznak. Míg a biopszichológiának központi mögöttes témája van, mégis több kapcsolódó részterületre osztható. Az egyik fő terület a fiziológiai pszichológia, amely azt vizsgálja, hogy milyen idegi viselkedési mechanizmusok fordulnak elő egyszer idegrendszer manipulálják. A hangsúly itt az elméletépítésre és a hozzá kapcsolódó magyarázó modellekre irányul, amelyek a különféle kísérletek eredményei alapján jöttek létre. Jellemzően az ilyen vizsgálatok biológiai szinten zajlanak, konkrétan az agyba irányuló beavatkozásokként, hogy egy nagyon specifikus manipulációval megfigyeljék a viselkedési paraméterek hatásait. Ebből a célból az állatkísérletek informatívak arról, hogy mely emberi viselkedésre lehet következtetni, például vizuális észlelés és válasz eredményei, mi történik, ha emlékezet új körülményeket tanul meg, vagy mi kölcsönhatások viselkedés és hormonok. Az emberi agy elsősorban az agykérgi fejlődésében és méretében különbözik az állati agyaktól. Ezért az emberi agy aktivitásának különböző válaszai és alapelvei levezethetők az állati agy válaszaitól. Mivel az agy károsodása, pl. Orvosi beavatkozás, sérülés vagy betegség, mindig befolyásolja az emberi viselkedést, a neuropszichológia szintén a biopszichológia fontos fő területe. Itt következtetéseket vonhatunk le egy egészséges ember viselkedéséről, ha megfigyeljük és elemezzük a viselkedési zavarokat az agy károsodása esetén. Többek között megfejtik, hogy melyik agyi régió mely mentális és érzelmi folyamatokért felelős, pl tanulás, figyelem vagy emlékek. Ez pedig felhasználható a feltétel egy beteg ember. A neuropszichológia sikerei például a beszédzavarok után traumás agyi sérülés or ütés. Ugyanilyen nagy hatással van a pszichofiziológia, amely a fizikai és mentális folyamatok kapcsolatát tanulmányozza. Ezek magukban foglalhatják az érzéseket, viselkedést, akár a tudatváltozásokat és az ezzel járó kapcsolatot az agyi aktivitással, keringés, motoros funkció, légzés és hormonszekréció. Jobban meg kell határozni a mutatókat, amelyek viszont lehetővé teszik a non-verbális jellegű mentális folyamatokhoz való hozzáférést, pl. feszültség vagy más törzsek vannak az agyon és a testen, és milyen betegségek társulnak velük, beleértve kísérő körülményeiket is. A pszichofarmakológia a gyógyszerek hatásait vizsgálja, pszichotróp gyógyszerek és a narkotikumok az emberi agyon és az idegrendszeren. Ezért a biopszichológia részterülete is. Ilyen kémiai anyagok nem szükségesek az átlagos sejtműködéshez, de az emberek tapasztalataira és viselkedésére, valamint a központi idegrendszer cselekvési helyére gyakorolt hatásuk felhasználható arra, hogy betekintést nyerjünk abba, hogy mi történik a testben, amikor a saját pszichoaktív anyagai aktiválódnak. A hormon és az immunrendszer, az agy és az észlelés, a központi idegrendszer és a viselkedés közötti kölcsönhatás viszont információt nyújt a pl. pszichoszomatikus betegségek nem olyan könnyen megfejthető folyamatairól vagy a szorongásos állapotok fizikai és pszichológiai hatásairól. Az összehasonlító pszichológia is szerepet játszik, tanulmányozza a genetika valamint a különféle fajok és viselkedésük evolúciója, ideértve például a főemlősöket vagy a különféle madárfajokat. Tehát a kognitív idegtudomány, amely az embert tanulmányozza emlékezet és idegi mechanizmusai, a központi idegrendszer felépítését feltáró neuroanatómia, vagy az agyi tevékenység kémiai alapjait vizsgáló neurokémia.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A biopszichológia mindezen részterületeket felhasználva felállítja róluk az orvosi diagnózist, ehhez viszont mind a biopszichológiai kutatások, mind az állatkísérletek hasznosak. Az agy működésével kapcsolatos információkat elsősorban képalkotó technikák szolgáltatják. Tanulás folyamatok, emlékezet a tárolást és az ingerfeldolgozást használják agykutatásra, ami viszont szemlélteti a vér áramlását, energiafogyasztását vagy anyagcsere folyamatait meghatározott agyi régiókban, és képalkotó módszerekkel mérik, mint pl EEG, magnetoencefalográfia, pozitron emissziós tomográfia or mágneses rezonancia képalkotás. Más módszerek elektrofiziológiásak, például egy EEG alkalmazása, amelynek során különböző agyi aktivitási állapotok azonosíthatók, amelyek viszont feltételezéseket tesznek a térbeli terjesztés a neuronális aktivitás. A kardiovaszkuláris aktivitást, az izommozgásokat és a szemeket is így vizsgálják. Az állatkísérletek területén invazív eljárásokat alkalmaznak a kutatáshoz, amelyek a test felszíne alá történő behatolást teszik szükségessé, ezért ilyen eljárásokat nem végeznek emberen. Ily módon bizonyos agyrégiókat szelektíven be- vagy kikapcsolhatunk elektródákkal és elektromosan generált feszültséggel. Ezt arra használják, hogy teszteljék, mely viselkedés kiváltó okai lehetnek bizonyos szövetek vagy agyi régiók pusztulása, és mi történik, ha bizonyos agyterületek kapcsolódása az ideg központi rendszerének többi részéhez megszakad vagy teljesen blokkolódik.
