EEG

Az elektroencefalográfiát vagy röviden EEG-t használják az idegsejtek potenciális ingadozásainak mérésére és megjelenítésére nagyagy. Ennek alapja az elektrolitkoncentráció változása (elektrolitok = sók) az intra- és az extracelluláris térben a sejt gerjesztése során. Fontos, hogy az EEG nem egyedi cselekvési potenciálokat rögzít, hanem az idegsejtek (neuronok) nagyobb egységeinek összesített potenciálját.

Funkcionalitás

Az elektroencefalogram rendkívül olcsó és könnyen elvégezhető diagnosztikai módszer. Az összegpotenciál mérésére bizonyos számú gélt tartalmazó elektródát viszünk fel a fejbőr meghatározott területeire. Ezen túlmenően egy referenciaelektródot kell elhelyezni a fej ahol kevés zavaró jel van.

Gyakran a fül egy részét választják. Ennek az az előnye, hogy kevés az izom, ami nem kívánt összehúzódás esetén az EEG jel torzulásához vezet. Általában a betegnek ellazítania kell az övét arcizmok és a lehető legegyenesebben tartsa a tekintetét.

A fejbőrrel mérhető elektromos áramok rendkívül alacsonyak, mivel a test idegsejtjei között sok rosszul vezető szövet található. nagyagy és a mérőelektród. Ezért a jeleket egy monitoron, egy erősítő segítségével kell láthatóvá tenni. Az elhajlás nagysága egy mikrovolt tartományában van.

Az EEG egyik fő hátránya az eljárás gyenge térbeli felbontása. Az egyes idegsejtek aktivitása ugyanis túl gyenge a regisztrációhoz. Csak a nagy idegsejtcsoportok (több idegsejt) jelzése elég erős ahhoz, hogy a fejbőr elektródái rögzítsék.

Ezért az elektroencefalográfia csak centiméteres pontossággal tudja meghatározni, melyikben agy régióban rögzítik a mérési eredményeket. Ha valaki a lehető legpontosabb lokalizációt akarja elérni, akkor az úgynevezett elektrokortikográfiát használja. Ebben az idegsebészeti eljárásban, miután a koponyacsontot kinyitották, a mérőelektródákat közvetlenül a nagyagy és megkezdődik a mérés.

Mivel a jel és a vevő között nagyon kevés zavaró szövet van, a monitoron még nagyon kis neuroncsoportok aktivitása is megjeleníthető. Ezt a módszert elsősorban a specifikusan kiválasztott neuronok aktivitásának mérésére használják agy régiók. Természetesen ez a módszer jelentős sebészeti beavatkozás, amely kockázatokkal is jár, ezért csak konkrétabb kérdésekre alkalmazzák.

Miután minden előkészület megtörtént és az EEG-t rögzítették, felmerül a kérdés: Mit látok valójában? Ha kevés zavaró jel van, akkor hullámnak kell megjelennie a monitoron, de a laikus számára ez meglehetősen szabálytalan. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a potenciális ingadozásokat nem csak egyetlen idegsejtnél mérik (idegsejt), de több ezer idegsejtnél, amelyek részben egymástól függetlenül működnek.

Emiatt az orvost nem az EEG görbe szabályos lefutása érdekli, hanem a hullámok frekvenciája (idõegységenkénti rezgések száma) és amplitúdója (maximális eltérítés). Az EEG-hullám amplitúdója nagymértékben függ az érintett idegsejtek szinkronitásától. Ez azt jelenti, hogy minél több idegsejt aktív és szinkron módon működik egyszerre, annál nagyobb az amplitúdó az EEG-ben. Ha sok neuron dolgozik intenzíven, de egymástól függetlenül, akkor az amplitúdó alacsony, míg a frekvencia nagyon magas. Ezen elv szerint különféle EEG hullámokat különböztetnek meg, amelyek fontos szerepet játszanak az elektroencefalográfia értékelésében.