A duodenum működése
A vékonybél három részre oszlik. Az első szakasz, amely közvetlenül csatlakozik a gyomor, az a patkóbél. Körülbelül 12 hosszúsága miatt kapta a nevét ujj szélességek.
Azután gyomor főleg mechanikusan zúzta össze az ételt és a gyomorsav szinte teljesen kiszabadította az élelmiszer-pépet baktériumok és más mikroorganizmusok eléri a patkóbél. Ott először az élelmiszerpépet semlegesítik, mivel különben alacsony pH-értéke miatt a belek nyálkahártyáját sérti. Erre a célra egy csatorna, a Ductus pancreaticus nyílik a patkóbél, amelyen keresztül lúgos váladék szabadul fel a hasnyálmirigy.
Ezzel a csatornával együtt a epe az epét hordozó csatorna (Ductus choledochus) szintén a duodenumba áramlik. A epe termelik a máj majd az epehólyagban tárolják, amíg a nyombélben nem lesz szükség a zsírok és a zsírban oldódó emésztéshez vitaminok. Ezenkívül a nyombél nyálkahártyájában elhelyezkedő sejtek termelnek enzimek amelyek elindítják az egyes tápanyagok emésztését.
Végül vizet adunk a chymához itt. Az étel tényleges emésztése, vagyis az ételben található tápanyagok lebontása a duodenumban történik. Csak később, a hátsó két szakaszában vékonybél, a tápanyagok valóban felszívódnak-e a szervezetbe.
Enzimek különlegesek fehérjék amelyek katalizálják a reakciókat. Ez azt jelenti, hogy felgyorsítják a folyamatot és csökkentik a reakcióhoz szükséges energiát. Enzimek a nyombélben lévő ételekhez adják.
Ott felosztják az ételben lévő tápanyagokat a legkisebb egységekre, hogy a belek felszívódhassanak. A tápanyagok minden egyes osztályának megvannak a maga nagyon specifikus enzimjei. Fehérjék például úgynevezett proteinázok hasítják tripszin, zsírok lipázokkal és a különféle típusú amiláz, laktáz, izomaltáz és maltáz-glükamiláz.
A termékek aminosavak fehérjék és egyszerű cukrok, például glükóz és fruktóz poliszacharidok esetében. A zsírok lebontása egyedi zsírsavakat eredményez. Élelmünk ilyen lebomlása képviseli az emésztés tényleges folyamatát, és azért szükséges, mert a sejtmembránokon keresztüli transzporterek csak a kis tápanyag-összetevők számára állnak rendelkezésre.
Az amilázok és lipázok a a hasnyálmirigy. A többi enzim a táplálékból származik száj és a gyomor a nyombélbe, és néhányukat közvetlenül a nyombél sejtjei termelik. A nyombél leggyakoribb betegsége a nyombél fekély (Ulcus duodeni).
Az elváltozás általában röviddel a gyomorból (pylorus) való kilépés után helyezkedik el, és ennek különböző okai lehetnek. Ezek közé tartozik a stressz, a bakteriális fertőzés (Helicobacter pylori), a belek túlsavtartalma, például annak következtében gyomorsav, vagy gyulladáscsökkentő gyógyszerek állandó bevitele, mint pl aszpirin. Nyombél fekély kezdetben súlyosnak nyilvánul meg fájdalom a has felső középső részén és súlyos hányinger.
Ezenkívül a szabálytalan székletürítés és nem kívánt fogyás a nyombél következményei lehetnek fekély.Különösen súlyos esetekben a felső rész súlyos vérzése emésztőrendszer vagy akár a nyombél repedése is előfordulhat. Ilyen helyzetben a fekélyt műtéti úton kell kezelni. Bizonyos esetekben a fekély teljesen tünetmentes, és a véletlenszerű rutinvizsgálatok során véletlenül fedezik fel.
Ráadásul antibiotikumok, úgynevezett protonpumpa-gátlók, mint pl omeprazol és pantoprazol állnak rendelkezésre gyógyszeres kezelés céljából. Ezek gátolják a gyomorsav és így védenie kell a duodenum további túlsavasodásától. A betegek 90% -ánál ilyen terápia után nincs nyombélfekély.
A duodenum területén különböző okok miatt gyulladások, azaz erős immunológiai reakciók léphetnek fel. Először is, a gyomor gyulladása (gastritis) átterjedhet a duodenumra. Másrészt az ok lehet a nyálkahártyát irritáló és így a legkisebb sérülésekre, valamint a betegségeket okozó anyagokkal való fertőzésre érzékeny gyógyszerek elfogyasztása is.
Hasonló a rák, gyulladásos sejtek is migrálhatnak a hasnyálmirigy a duodenumba, vagy akár behatolhat, és kívülről károsíthatja a bélfalat. A gyulladásnak nem mindig kell a tüneteken keresztül megnyilvánulnia, de hasi fájdalom, fáradtság, hányinger és a vérszegénység előfordulhat. Vérszegénység azért fordul elő vér a gyulladás területén nő az áramlás, miközben a hajók törékenyebbé válhat.
Kis mennyiségben vér majd elmenekül, és a széklet mellett ürül. A diagnózis megerősítéséhez a duodenumból endoszkóposan szövetmintákat kell venni, amelyeket egy patológusnak kell megvizsgálnia. A kezelés az okon alapul.
Tehát, ha bakteriális gyulladás van, antibiotikumok adható. Ezenkívül kerülni kell a gyulladást elősegítő gyógyszereket. Ezek a gyógyszerek közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők, mint pl aszpirin (SZAMÁR).
A nyombél gyulladása azonban krónikus, azaz tartós formát is ölthet. Ezt hívják a krónikus gyulladásos bélbetegség. Ilyen krónikus gyulladás az Crohn-betegség, amelynek oka ma sem ismert.
Csak nagyon ritkán fordul elő a duodenumban, és általában az ileumban található meg. A tünetek megfelelnek a normális gyulladás tüneteinek. A még ismeretlen ok miatt azonban a terápia különösen a szövődmények, például a további bakteriális fertőzések megszüntetésére irányul a környéken.
A betegség relapszusokban előrehalad, ezért akut helyzetekben erős gyulladáscsökkentők, mint pl glükokortikoidok adható. Nyombél rák szerencsére rendkívül ritka. Rák az vastagbél és a végbél sokkal gyakoribb.
Ennek különféle okai vannak, bár még nem sikerült tisztázni mindegyiket. Először is, az időbeli aspektus játszik szerepet, mert az élelmiszerpép csak röviden van a vékonybél és különösen a duodenumban, míg a vastagbélben napokig marad. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerekben található szennyező anyagok és potenciálisan rákkeltő anyagok és a nyálkahártya érintkezési ideje vastagbél sokkal hosszabb.
És minél hosszabb ez az idő, annál valószínűbb, hogy az anyagok valóban felszívódnak a testben. Egy másik lehetséges magyarázat a duodenum működésében rejlik. Mint már említettük, az enzimek és folyadékok főleg a nyálkahártya sejtjeiből szabadulnak fel.
Így nem állnak rendelkezésre olyan sejtszintű mechanizmusok, amelyek elsősorban anyagokat képesek felszívni a sejtekbe. A vékonybél későbbi szakaszain teljesen más a helyzet. Ott a sejtmembránokban speciális transzporterek találhatók, amelyek lehetővé teszik az élelmiszer-összetevők és ezáltal a lehetséges szennyező anyagok felszívódását.
Miután a rákos sejtek megjelennek a duodenumban, általában a hasnyálmirigyben található tumorból származnak. Mivel ez a két szerv nagyon közel áll egymáshoz, a rákos sejtek nagyon könnyen átterjedhetnek a hasnyálmirigyből a duodenumba. A nyombélrákkal ellentétben a vékonybél ezen területén fekélyek sokkal gyakrabban fordulnak elő, és nyombélfekélynek is nevezik őket.
A fekélyek a nyálkahártya hibái, amelyek a legmélyebb rétegekbe is benyúlhatnak. Fertőzés vagy keringési rendellenesség következtében egy területet már nem eléggé ellátnak vér és immunsejtek, ami miatt lassan elveszíti funkcióját és végül elpusztul. Van, akinek génjei miatt fokozott a fekély kialakulásának kockázata. Az ok általában a gyógyszerek bevitelének köszönhető, mint pl. aszpirin, amelyek megakadályozzák a gyomornyálkahártya képződését.
Ennek eredményeként a gyomor és az azt követő duodenum már nincs eléggé védve a nagyon savas gyomornedv ellen, és a sav megtámadja őket. Ezek a felszínes sérülések aztán a többrétegű bélfal egyre mélyebb rétegeibe terjednek, és ezáltal a fekélyeket okozzák. Sok esetben a baktérium Helicobacter pylori a gyomorhurut, azaz a gyomor gyulladásának oka is lehet.
Ez aztán fekélygé alakulhat. A leggyakoribb tünet valószínűleg hasi fájdalom, majd a tünetei következnek vérszegénység, például fáradtság és sápadtság. A vérszegénységet egy kicsi, bár állandó vérveszteség okozza a fekélyen keresztül.
