Hogyan működik a fexofenadin
A fexofenadin szelektíven gátolja a szervezet saját hírvivő anyagának, a hisztaminnak a dokkolási helyeit – az úgynevezett hisztamin H1 receptorokat. Ily módon a hatóanyag megakadályozza az allergiás reakciókat.
A hírvivő anyag, a hisztamin számos funkciót lát el a szervezetben. Például hírvivőként szolgál az agy idegsejtjei között (neurotranszmitter), valamint szabályozza a gyomorsavtermelést, az éhség- és szomjúságérzetet, a testhőmérsékletet és a vérnyomást. Ezenkívül a hisztamin allergiát közvetítő hatással is rendelkezik:
Allergia esetén az immunrendszer túlzottan reagál olyan külső hatásokra, amelyek valójában ártalmatlanok, például növényi pollenre, állati szőrre vagy bizonyos élelmiszerekre. Az adott allergénnel (pl. nyírfa pollen, macskaszőr, földimogyoró) érintkezve bizonyos védekező sejtek – a hízósejtek – hisztamint szabadítanak fel.
Ez azonnal gyulladásos reakciót vált ki. Az érintett szövet több vérrel van ellátva, kipirosodik, megduzzad és viszket, az orr folyik, a szemek könnyeznek.
Az ilyen allergiás tünetek enyhítésére antihisztaminokat használnak. Elfoglalják a hírvivő anyag, a hisztamin receptorait, így az már nem tud kötődni. A hízósejtek által az allergénnel érintkezve felszabaduló hisztamin ezért nem válthat ki gyulladásos reakciót.
Mivel a fexofenadin nem jut át a vér-agy gáton, sokkal ritkábban okoz fáradtságot és álmosságot mellékhatásként, mint a régebbi antihisztaminok.
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
Lenyelés után a fexofenadin gyorsan felszívódik a bélben, és körülbelül egy-három óra múlva éri el legmagasabb szintjét a vérben. Aligha bomlik le vagy metabolizálódik. 11-15 óra elteltével az antiallergiás gyógyszer körülbelül fele többnyire a széklettel ürül az epével.
Mikor kell alkalmazni a fexofenadint?
A fexofenadin a következők kezelésére szolgál:
- szénanátha (allergiás nátha)
- csalánkiütés (csalánkiütés)
A használat időtartama és az adagolás az állapot típusától és súlyosságától függ. Szezonális tünetek, például szénanátha esetén a fexofenadint a pollenszezon idejére szedik.
Hogyan kell alkalmazni a fexofenadint
A hatóanyagot tabletta formájában, általában naponta egyszer étkezés előtt, egy pohár vízzel kell bevenni.
A csalánkiütés kezelésére gyakran napi egyszer 180 milligramm fexofenadint írnak fel. A szénanátha tüneteinek enyhítésére a tizenkét évesnél idősebb serdülők és a felnőttek napi 120 milligramm fexofenadint kapnak.
Hat éves és idősebb gyermekek számára alacsonyabb dózisú gyógyszerek állnak rendelkezésre.
A használat időtartamát az orvossal egyeztetve határozzák meg.
Milyen mellékhatásai vannak a fexofenadinnak?
A fexofenadin-kezelés során gyakran jelentkeznek mellékhatások fejfájás, álmosság, szédülés, hányinger és szájszárazság formájában.
Száz-ezerből egy kezelt ember panaszkodik olyan tünetekre is, mint a fáradtság, álmatlanság vagy alvászavarok, idegesség, rémálmok.
Mire kell figyelni a fexofenadin szedése során?
Gyógyszerkölcsönhatások
A felesleges savat közvetlenül a gyomorban megkötő gyomorégés elleni szereket (például alumínium- és magnézium-hidroxidot) a fexofenadintól legalább két órával kell bevenni, mivel ezek megzavarhatják az allergiaellenes szer felszívódását a bélben.
A fexofenadin adását legalább három nappal a tervezett allergiateszt előtt abba kell hagyni, hogy elkerüljük az eredmények összetévesztését.
Vezetés és gépek kezelése
A fexofenadin-kezelés kezdetén tilos nehézgépeket kezelni és gépjárművet vezetni, mert fennáll az álmosság és a koncentrációs problémák veszélye. A betegeknek először ellenőrizniük kell egyéni reakciójukat az allergiás gyógyszerre.
Korhatár
A fexofenadin ellenjavallt hat év alatti gyermekeknél, mivel a gyógyszert ebben a korcsoportban nem vizsgálták.
Terhesség és szoptatás
Az adatok hiánya miatt a fexofenadin terhesség alatt nem szedhető. A vényköteles vizsgálatokból származó eddigi adatok azonban nem utalnak káros hatásokra.
Hogyan szerezzünk gyógyszert a fexofenadinnal?
Más európai országokkal, például Ausztriával és Svájccal, valamint Hollandiával ellentétben a fexofenadin Németországban csak receptre kapható gyógyszertárakban.
Mióta ismert a fexofenadin?
Az 1970-es évek elején kifejlesztett és 1982-ben forgalomba hozott terfenadin prekurzor 1993-tól komoly rossz hírnévre tett szert: felfedezték, hogy súlyos szívritmuszavarokat válthat ki. Ennek eredményeként a terfenadint már nem engedélyezik sok országban.
A kutatás végül kimutatta, hogy a fexofenadin – a terfenadin bomlásterméke – az eredeti hatóanyaghoz hasonló hatással bír, de nem okoz mellékhatásokat a szívre. Ezt végül a klinikai vizsgálatok megerősítették. Ezért 1997-ben a fexofenadint allergiák kezelésére engedélyezték.
