A nagy energiájú terápia egy olyan sugárterápia, amelyben az elektronokat felgyorsítják ultrakemény röntgensugarak előállítására gyorsítók segítségével. Elvileg minden töltött és töltés nélküli részecske felgyorsulhat (pl. Protonok, ionok). A klinikai rutinban azonban manapság csak elektronokat használnak. A gyorsítók műszaki kialakítása szempontjából elvben megkülönböztetünk lineáris gyorsítókat (egyenes gyorsulási út) és körgyorsítókat (kör alakú részecske út).
Jelzések (alkalmazási területek)
A nagy energiájú terápia gyorsítókkal különféle daganattípusokra használják. Az elektron-besugárzás alkalmazási példái a következők:
- Bőrdaganatok
- Fokozza a besugárzást a mellvédelemben terápia (BET) mellrák esetén (emlőrák).
- Az ágyék besugárzása anális karcinóma (anális rák).
Az eljárás
A gyorsítókban az alapvető fizikai folyamat megegyezik a Röntgen csövek. Az elektronok felgyorsulva erős energiává válnak, ezért kibocsátanak Röntgen bremsstrahlung és hő, ha lassul a cél (besugárzási cél). Az elektronokat egy injektor injektálja a gyorsító útra. Ha egy célt betesznek a gerendába, a kívánt ultrakemény Röntgen bremsstrahlung készül. A szükséges mezőméretet egy kollimátor rendszer éri el, amely behatárolja a nyalábot. Körgyorsító: Az elektronokat egy növekvő mágneses téren keresztül egy spirális részecske útján gyorsítják fel. A körpályát többször meg kell haladni, amíg el nem éri a kívánt gyorsulási energiát. A klinikai gyakorlatban a betatron, a ciklotron vagy a szinkrotron különböző tervezési elvekként szolgál. A legtöbb elektrongyorsító az 1960-as és 1980-as években a betatron elv szerint működött, amelyben a szabad elektronokat egy vákuumcsőben mágneses mezőben gyorsították fel körülbelül a fénysebességre. Azóta a kör alakú gyorsítókat nagyrészt erősebb lineáris gyorsítók váltották fel. Lineáris gyorsító: Az elektronok egyenes gyorsulási úton haladnak át. A gyorsulást nagyfrekvenciás elektromos térrel lehet elérni, amely egy gyorsítócsőben lévő hengeres elektródok sora között jön létre. Megállapítható egy álló mező (állóhullám-elv), vagy a mező együtt halad az elektronokkal (haladóhullám-elv). A gyorsítócsőből való kilépés és a fókuszálás (270 ° -os eltérítés) után a nagy energiájú elektronok eltalálják a célt (céltáblát), és létrehozzák az ultrakemény röntgensugarakat. A manapság használt gyorsítók automatikus, számítógéppel vezérelt és számítógéppel felügyelt rendszerek, amelyek öt részből állnak: modulátor, tápegység, gyorsító egység, sugárzó fej és a kezelőpanel.
Lehetséges szövődmények
Nem csak a tumorsejtek, hanem az egészséges testsejtek is károsodnak sugárkezelés. Ezért mindig fokozott figyelmet kell fordítani a radiogén mellékhatásokra, ezeket meg kell akadályozni, szükség esetén időben észlelni és kezelni. Ehhez a sugárbiológia, a sugárzási technika, adag és az adag terjesztés valamint a beteg állandó klinikai megfigyelése. A lehetséges szövődmények sugárkezelés lényegében a cél lokalizációjától és méretétől függenek kötet. Megelőző intézkedéseket kell tenni, különösen akkor, ha nagy a valószínűsége a mellékhatások előfordulásának. A sugárterápia gyakori szövődményei:
- Radiogén dermatitis (bőr gyulladás).
- A légzőszervi és az emésztőrendszer mukozididjai (nyálkahártya károsodások).
- Fog- és ínykárosodás
- Bélbetegségek: Enteritidek (bélgyulladás hányinger, hányásstb.), szűkület, szűkület, perforáció, sipoly.
- Hólyaggyulladás (vizelési hólyag fertőzések), dysuria (a hólyag nehéz kiürülése), pollakiuria (gyakori vizelés).
- lymphedema
- Radiogén pneumonitis (gyulladásos változások a tüdőben) vagy fibrózis.
- Radiogén nephritis (vese gyulladás) vagy fibrózis.
- A vérképző rendszer (vérképző rendszer) korlátai, különösen a leukopéniák (a vérben a fehérvérsejtek (leukociták) számának csökkenése a normával összehasonlítva) és a trombocitopéniák (a vérben lévő vérlemezkék (trombociták) számának csökkenése a normához képest)
- Másodlagos daganatok (második daganatok).
