Viscerális érzékelés: Funkció, feladatok, szerep és betegségek

A viszcerocepció kifejezés magában foglal minden érzékszervi rendszert, amely érzékeli a test állapotát és aktivitását belső szervek, például az emésztőrendszer és a kardiopulmonáris keringés. A különféle szenzorok észlelésüket többnyire az autonóm afferens útvonalain keresztül jelentik idegrendszer hoz agy, amely tovább feldolgozza az üzeneteket. A legtöbb üzenet öntudatlanul folytatódik, így a feldolgozás után a agy önállóan kezdeményezi a belső szervek.

Mi a viscerocepció?

A viszcerocepció kifejezés magában foglal minden érzékszervi rendszert, amely érzékeli a test állapotát és aktivitását belső szervek, például az emésztőrendszer és a kardiopulmonáris keringés. A zsigeri észlelés, más néven enterocepció, amelynek során a belső szervek állapotának és aktivitásának többféle szenzoros megfigyelése és üzenete a agy az interocepció része. Az interocepció magában foglalja a test összes üzenetét a belső állapotokról, így a tőlük érkező üzeneteket is proprioception és az értelme egyensúly a radiális és lineáris gyorsulásokról. Sokféle érzékelő létezik, amelyek mindegyike egy feladatra specializálódott, és regisztrálja bizonyos nyomásviszonyokat, oxigén telítettség, a hidratáció mértéke, a gyomor kitöltésének mértéke és még sok más, és jelentse azokat specifikus ganglionoknak vagy agyközpontoknak az autonóm idegrendszer. Az autonóm használata idegrendszer azt jelzi, hogy az üzenetek többsége eszméletlen, vagyis észrevétlen. A belső szervek visceroceptív üzenetek alapján történő irányítása szintén nagyrészt öntudatlan, de a szimpatikus és paraszimpatikus rendszerek többé-kevésbé erős hatással vannak rá, amelyek nagyon erősen befolyásolják az anyagcserét és ezáltal a belső test viselkedését. szervek felé a feszültség és a csúcs fizikai teljesítmény (szimpatikus) vagy felé kikapcsolódás és növekedés (paraszimpatikus). A viszceroceptív üzenetek feldolgozása a központi idegrendszerben (CNS) nagyrészt megfelel az agy genetikailag előre meghatározott áramkörének, de részben az élet során szerzett tapasztalatoknak is, amelyekhez a test anyagcseréje alkalmazkodni tud.

Funkció és feladat

Amint azt a fentiekben kifejtettük, a viscerocepció nagyrészt önállóan, azaz öntudatlanul fut. Ez rendkívül megkönnyíti az embert, mivel nem kell tudatosan foglalkoznia azzal, hogy milyen erős és gyors szív meg kell verni, milyen magas a vér nyomás legyen, mennyi emésztő enzimek kell előállítani a gyomor és a hasnyálmirigy, hogyan kell az egyes harmatos izmoknak mozogniuk, és hány egyéb dolgot kell ellenőrizni. Látható, hogy a viscerocepció nemcsak a koordinált testi funkciókat enyhíti, hanem lehetővé teszi is, elsősorban azért, mert az embereket teljesen elborítaná, ha a folyamatok sokaságát tudatosan kellene irányítani. Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor az autonóm idegrendszer túladózik. Ezek például azonnali veszélyek, amelyek tudatos döntést igényelnek arról, hogy meneküléssel elkerüljük-e a közvetlen veszélyt, vagy megpróbáljuk-e megszüntetni a veszély okát, például támadással. A sérülésekhez egyéni döntés szükséges a további viselkedésről is. Ezekben az esetekben a nociceptorok (fájdalom érzékelők) biztosítják, hogy a fájdalom eléri a tudat szintjét is. Sok más esetben a viszceroceptív szenzorok vagy az autonóm idegrendszer képesek bizonyos állapotokat a tudat szintjére helyezni. Ez nem csak a szorongás vagy a kényelmetlenség érzésének előidézéséről szól, hanem elájulhat. Az ájulás a test azonnali védelmét szolgálja a már bekövetkezett sérülések vagy a közvetlen súlyos sérülések esetén. Kerületi vér hajók összehúzza és keringés abszolút minimumra csökken, így sérülés esetén a lehető legkevesebb vérveszteség következik be, és a tudat a lehető legnagyobb mértékben megkímél minden traumatikus élményt.

Betegségek és betegségek

Tekintettel a sok mechano-, kemo-, baro-, termo- és ozmoceptorra, valamint még sok más érzékelőre, amelyek a „méréseiket” továbbítják a központi idegrendszerre, zavarok lehetnek a jelek érzékelésében, továbbításában vagy feldolgozásában . Elképzelhetők az egyes érzékelők zavarai vagy meghibásodásai sérülések vagy kémiai anyagok helyi expozíciója miatt. Az egyes érzékelők elmaradása vagy téves üzenetei általában nincsenek hatással, mivel az érzékelők nagy száma esetén egyetlen receptor üzenete alig játszik szerepet szerepe a teljes üzenetek menetében. Azokban az esetekben, amikor a szenzorok egész csoportját károsítja a megfelelő szerv betegsége, előfordulhat, hogy a központi idegrendszer súlyos félremagyarázza a helyzetet, ami kiválthatja az érintett szerv megfelelő működési zavarait. Például, ha a emésztőrendszer - betegségük károsítja működésüket gyomor vagy bél, jelentős emésztési problémák a szerv diszfunkciója miatt következhet be. Hasonló problémák és kellemetlenségek fordulhatnak elő, ha az átvitel zavart. Különböző neurológiai betegségek, mint pl sclerosis multiplex (KISASSZONY), autoimmun betegségek, az agyvérzés vagy az ideggyulladás, amely a cselekvési potenciál csökkent vezetését eredményezi, hasonló tüneteket vált ki, akár életveszélyes állapotokat is. A központi idegrendszer nem képes a szerveket a valóságnak megfelelően irányítani a viszcerocepciótól származó, ilyen súlyos, helyes üzenetek nélkül Egészség problémák léphetnek fel a meghibásodások miatt. Egy másik probléma felmerülhet a tudattalan vagy a tudatos észlelés határán. Mint fentebb említettük, a legtöbb szenzoros üzenetet nem tudatosan érzékeljük, hanem csak olyan speciális helyzetekben, amelyek tudatos egyéni beavatkozást igényelnek. Az a döntés, hogy egy adott állapot tudatosságra emelkedik-e, egyénenként nagyon változó, és mind a genetikailag meghatározott idegi kapcsolatok, mind a tapasztalatok ellenőrzik. Ha az államok tudatosságát kiváltó küszöbérték túl alacsony, ez szorongást és további, káros hatású neurózisokat válthat ki Egészség. De az ellenkezője, a szervállapotok túl alacsony tudatossága szintén káros lehet Egészség mert a közelgő betegség korai figyelmeztető jelei, mint pl szív támadásokat és hasonlókat nem érzékelnek.