Stapedius reflexmérés

A Stapedius reflexmérés egy nem invazív (a testbe nem behatoló) fül, orr torokgyógyászati ​​eljárás a vezető készülék objektív funkcionális diagnosztizálására. A timpanometriával együtt (középfül nyomásmérés), ez az impedancia változás mérésének része. Az impedancia (akusztikai ellenállás) miatt dobhártya és a középfül, a kívülről leadott hangenergia egy része nem a belső fülbe kerül, hanem a dobhártya. A mérési eljárás detektálja az impedancia változását, amelyet többek között a stapedius reflex okoz. A stapedius izom reflexszerűen összehúzódik nagy térfogatnál, ezáltal megmerevedik az ozsikuláris lánc a belső fül védelme érdekében. A középső és a belső fül számos betegsége, valamint a reflexív vezet eltérõ impedancia értékekhez, és így a mérés segítségével diagnosztizálják. Mivel az eljárás nem támaszkodik a beteg megfelelőségére (ebben az esetben a kooperatív viselkedésre), ideális az újszülött / csecsemő vizsgálatára.

Jelzések (alkalmazási területek)

A hallás értékelésének módszereként:

• Objektív hallásvizsgálati módszer: gyermekeknél és nem kooperatív betegeknél alkalmazandó. Magas fokozatú halláskárosodás a behatolt fülnél a reflex hiányzik, mert a reflexküszöböt nem érik el.
• Újszülött szűrése
• Hallókészülékek felszerelése gyermekkorban

Ha kérdés van vezetőképességi rendellenességekkel (a középfül diszfunkciója):

• Az ozsicularis lánc rögzítése:
  • Stapesankylosis (a kapcsok rögzítése).
  • Az otosclerosis (csontosodás a csontok).
  • Timpanic sclerosis (gyulladásos változás a középfül nyálkahártya) nem észlelhető stapedius reflex.
• Az ossicularis lánc megszakadása:
  • Üllő elmozdulása (szétkapcsolás) pl. Után törés a petrous csontból nincs kimutatható stapedius reflex.

Amikor a hangérzet zavarairól kérdezzük:

• V. a. METZ toborzás: az egészséges fülben, a külső haj a sejtek alacsony hangintenzitással erősítve, magasan pedig csillapítva hatnak. Érzékszervi esetén halláskárosodás (szenzoros sejtek diszfunkciója), mind a hangerősítés, mind a csillapítás elvész. Az eredmény egyrészt a halláskárosodás másrészt pedig a hallásküszöb feletti hangszinten a hangosság észlelésének aránytalanul erős növekedése (toborzás). Méréskor a tűzött reflex küszöb kórosan (kórosan) közel van a hallási küszöbhöz (pl. 30 dB).
• V. a. retrocochlearis halláskárosodás (a cochlea mögött található): ha károsodnak a retrocochlearis szerkezetek (pl. a hallóideg), akkor a stapedius reflex hiányzik, vagy nő a hallás és a reflex küszöb közötti távolság.
• V. a. Halló fáradtság: A hallási út afferens (tápláló) végtaga sérült. A hang folyamatos kitettségével tehát megfigyelhető a stapedius reflex csökkenése, amelyet „reflex bomlásnak” neveznek.

Neurológiai kérdések (a neurológiával kapcsolatban):

• Arcparézis bénulása arcideg): arra lehet következtetni, hogy a idegkárosodás. A stapedius reflex hiányzik, ha az arc megszakadása a stapedius ideg (stapes ideg) ága előtt van.
• Központi elváltozások (károsodások): agydaganatok or agyvérzés megszakíthatja a központi reflexívet, ami a stapedius reflex meghibásodását okozhatja.

Ellenjavallatok

• Akut szenzorneurális halláskárosodás /fülzúgás (fülcsengés).
• Dobhártya perforációja: az impedancia mérése nem lehetséges, ha a dobhártya hibás.
• A külső rendellenességei hallójárat: A külső hallójárat erősen eltérő alakjai vezet arra a tényre, hogy a mérőszonda teljes lezárása lehetetlenné válik, és így nem lehet helyes értékeket mérni.

Az eljárás

A stapedius reflex a mozgáshoz vezet dobhártya (TMD = dobhártya-elmozdulás) az ossicularis lánc merevedése miatt. Ez a mozgás a változásban regisztrálható kötet a külsőben hallójárat mérőszondával. Különböző betegségek befolyásolják a reflex előfordulását, így diagnosztikai következtetéseket lehet levonni a belső fül integritásáról, a központi hallási út és a reflexív működéséről, valamint a feltétel a csontos lánc. Vizsgálati technika

• Az impedancia változás mérését közvetlen dobhártya érintkezés nélkül végzik, ezért a betegek többsége nem tartja fájdalmasnak vagy kényelmetlennek. Gyermekeknél a mérés alvás közben is elvégezhető.
• A hallójárat teljesen légmentesen zárva van, dugóval, amely tartalmaz egy kis hangszórót, egy mikrofont és egy csövet a levegőellátás / nyomás beállításához. Mivel a stapedius reflex csak nagyon kis változásokat okoz a dobhártya impedanciájában, a mérést a dobüreg legoptimálisabb rezgési tartományában kell elvégezni. Ezért a legtöbb esetben a timpanometriát előzetesen elvégzik a dobhártya maximális mobilitásának pontjának meghatározásához. Ez a külső légnyomás konkrét értéke hallójárat, amely előre be van állítva a következő stapedius reflexméréshez.
• A különféle frekvenciájú (500 Hz, 1 kHz, 2 kHz, 4 kHz, szélessávú zaj) ingerek a hangszórón keresztül a fülbe irányulnak. Megfelelő kötet, a reflexválasz TMD-ként (dobhártya-elmozdulás) mérhető, körülbelül 10 ms késleltetéssel.
• Ezenkívül meg kell jegyeznünk, hogy a stapedius reflex konszenzusos, azaz mindig regisztrálható mindkét fülben, még akkor is, ha csak egy fül stimulálódik. A kényelem érdekében az egyik fület általában fejhallgatóval ultrahanggal kezelik, és a kapcsos reflexet a kontralaterális fülben (szemben lévő fülben) mérik. Egyes központi elváltozásokban azonban elkerülhetetlen az ipsilaterális (ugyanazon oldali) reflex mérése, így a stimuláció és a vezetés ugyanabban a fülben történik.
• Az értékelés során figyelmet fordítunk a stapedius reflex kétoldali jelenlétére vagy a stapedius reflex küszöb szintjére. Ez a reflex kiváltásához szükséges minimális hangerő, és normál leletek esetén 70-100 dB kell, hogy legyen. Az eredményeket általában grafikusan impedancia vagy megfelelőségként (itt: a dobhártya megfelelősége) mutatjuk be.

Lehetséges szövődmények

• Akut sensorineuralis halláskárosodásban szenvedő vagy akut betegek fülzúgás nem szabad átesni a stapedius reflexmérésen, mivel a magas hangnyomás miatt a belső fül további károsodása fennáll.