A fájdalom leírása Fájdalom műtét után

A fájdalom leírása

Különböző típusok léteznek fájdalom és kezelésük más. Ezért pontosabban a fájdalom le van írva, annál jobb a posztoperatív fájdalomterápia. Ennek érdekében meg kell adni a pontos helyet és az ún fájdalom le kell írni a minőséget, a fájdalom típusát.

Például a fájdalmat szúrásként, fúrásként, tompa vagy égő. A fájdalom intenzitása is fontos tényező. Sok klinikán ezt az ápolószemélyzet naponta ellenőrzi 0-10-es skála segítségével.

Itt a 0 a fájdalomtól való mentességet jelenti, míg a 10 az elképzelhető legerősebb fájdalmat jelenti. A következőhöz is releváns: posztoperatív fájdalomterápia az, hogy a fájdalom mindig fennáll-e vagy rendszeresen megismétlődik-e, valamint az, hogy a fájdalom fokozható vagy enyhíthető-e és milyen tényezőkkel. Annak érdekében, hogy képet kapjunk a gyógyulási folyamatról, a fájdalom lefolyása az orvos számára is fontos.

Meg kell figyelni, hogy a fájdalom javul-e vagy súlyosbodik-e, változik-e a karakter és változik-e a fájdalom helye is. A műtéti beavatkozás során felmerülő fájdalom (posztoperatív fájdalom) kezelését „posztoperatív fájdalomterápia”Az orvosi terminológiában. A műtét utáni fájdalmat általában fájdalomcsillapító gyógyszerek beadásával kezelik.

Ebben az összefüggésben szigorú lépésről lépésre van egy terv, amely meghatározza a lehetséges gyógyszerek típusát és dózisát. Bár intravénásan (a ér) gyógyszerek általában sokkal gyorsabban és hatékonyabban működnek a legtöbb esetben, orális alkalmazás esetén fájdalomcsillapítók (tabletták vagy cseppek bevétele) előnyben kell részesíteni. Azoknál a betegeknél, akiknek csak enyhe posztoperatív fájdalma van, a kezelőorvos általában úgynevezett nem opioid fájdalomcsillapítókat kezd beadni.

Ezek viszonylag gyenge fájdalomcsillapítók, mint pl paracetamol, ibuprofen or novalgin. Ezek a gyógyszerek az úgynevezett ciklooxigenázok gátlásával fejtik ki hatásukat. Ezek enzimek amelyek többek között részt vesznek a fájdalom mediátorainak elengedésében.

A nem opioid fájdalomcsillapítók csoportjából származó hatóanyagok együttesen alkalmazhatók opioidok ha szükséges. Opioidok erősek fájdalomcsillapítók amelyek tartalmazzák morfintípusú szerek, és sokszor hatékonyabbak, mint a nem opioid fájdalomcsillapítók csoportjába tartozó gyógyszerek. Különösen nagy műtétek után azonban a posztoperatív fájdalom gyakran olyan súlyos, hogy a fájdalomcsillapítók már nem nyújt kellő enyhülést.

Ezekben az esetekben a opioidok a posztoperatív fájdalomkezelés fontos része. Az opioid fájdalomcsillapítók közvetlenül a centrumban szabadítják fel hatásukat idegrendszer az idegsejtek kapcsolási pontjainak specifikus blokkolásával és ezáltal a fájdalominformációk átadásának elnyomásával. Hatásmechanizmusuk miatt azonban ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása súlyos mellékhatásokhoz vezethet.

A műtét utáni fájdalom kezelésében az opioidok leggyakoribb mellékhatásai a befolyásolás lélegző (légzőszervi) depresszió), kiváltó hányinger, székrekedés és a vizelet-visszatartás. A legtöbb esetben a posztoperatív fájdalomtól szenvedő betegnek katétert adnak, közel a gerincvelő (úgynevezett „peridurális katéter”). Ezen a hozzáférésen keresztül helyi érzéstelenítők a posztoperatív fájdalom csillapítására használják közvetlenül a gerincvelő. A posztoperatív módszerek többségéhez fájdalomterápia, a pontos, betegspecifikus adagolás még mindig óriási problémát jelent.

A legtöbb esetben a kívülállók (rokonok, orvosok vagy ápolószemélyzet) nem tudják megbecsülni, hogy a páciens által érzett posztoperatív fájdalom mennyire kifejezett és intenzív. Még a közös fájdalomskálák is csak jelzést adhatnak. Ezenkívül az orvos és az ápolószemélyzet közötti szükséges konzultáció a fájdalomcsillapítók alkalmazása előtt felesleges késést jelent fájdalomterápia.

Emiatt az úgynevezett „beteg által kontrollált fájdalomcsillapítást (röviden: PCA)” ma a leghatékonyabb módszernek tekintik a posztoperatív fájdalom kezelésében. A „beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás” kifejezés egy olyan elvre utal, amely szerint az egyes betegek képesek meghatározni az orvos által kiválasztott fájdalomcsillapító adagolási és alkalmazási intervallumait. Ez a módszer lehetővé teszi a gyógyszerigény és a tényleges gyógyszerbevitel közötti idő körülbelül egy óráról csupán néhány percre történő csökkentését.

A műtét utáni fájdalom ezért a beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás során azonnal felszívódik, amint fellép, jelentősen javítva ezzel a beteg jólétét. Ezenkívül a beteg önállóságot és önállóságot kaphat. A legtöbb esetben a beteg által kontrollált fájdalomcsillapítást a katéter közelében végezzük gerincvelő.

A műtét utáni fájdalomtól szenvedő beteg egy gombnyomással szabályozhatja a szükséges fájdalomcsillapító dózist. Ez lehetővé teszi a dózis célzott beállítását a posztoperatív fájdalom különböző intenzitása szerint. A beteg így képes a gyógyszer beadását különböző helyzetekhez igazítani.

Ha például mobilizálásra, újrapozícionálásra vagy fizioterápiára van szükség, ami általában a posztoperatív fájdalom növekedéséhez vezet, akkor a dózis a fájdalom megjelenése előtt nagyobb dózist adhat be. Ezen túlmenően, a katéteren keresztül rendszeres időközönként adagolt bolust (azaz alapszintű fájdalomcsillapítót) adnak be. Ez a módszer kiküszöböli a fájdalomcsillapító túladagolásának kockázatát is, mivel a gerincvelő katéteréhez rögzített fájdalomszivattyút úgy programozzák, hogy a maximális dózist ne lehessen túllépni.

Ha szigorúan betartják a beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás ellenjavallatait, ez a módszer számos előnnyel jár a posztoperatív fájdalom szokásos alapterápiájához képest. Mindenekelőtt az egyes betegek elégedettségét és jólétét jelentősen növelheti a hosszú fájdalommentes intervallumok. Végső soron ez a beteg pszichéjére is hatással van.

Ezenkívül a betegek súlyos műtét utáni fájdalomtól való félelme enyhíthető. A WHO a lépésről lépésre történő megközelítést javasolja fájdalomterápia. Minden posztoperatív fájdalomterápia alapja a nem szteroid antireuma elleni gyógyszerek csoportja, beleértve az ismert gyógyszereket, mint pl. ibuprofen or paracetamol.

Általában tabletták, gyümölcslevek vagy kúpok formájában adják be. A tartós fájdalomcsillapítás elérése érdekében szükséges, hogy a gyógyszer mindig jelen legyen a vér elegendő adagban. Ezért vannak rögzített dózisok és időpontok, amikor a gyógyszert szedni kell.

Dekongesztáns gyógyszerek, mint pl bromelain, amelyek például Wobenzym® néven megvásárolhatók, szintén állítólag támogatják a gyógyulást és a posztoperatív fájdalmat. Enyhe vagy mérsékelt fájdalommal rendelkező betegeknél gyakran elegendő az önmagában ilyen típusú fájdalomcsillapítóval történő kezelés. Az alapvető gyógyszeres terápia keretében a fájdalomszint rendszeres feljegyzése nagy jelentőséggel bír annak érdekében, hogy szükség esetén a fájdalomterápiát ki lehessen igazítani.

Ha időnként erősebb fájdalom jelentkezik, például fizioterápia során, a posztoperatív fájdalomterápiát ki lehet egészíteni egy további erősebb gyógyszerrel, amelyet szükség szerint szednek. Erre a célra alkalmasak a gyengén hatékony opiátok csoportjából származó gyógyszerek, amelyek a WHO fájdalomcsillapításának második szakaszát képviselik, és amelyeket az első szakasz fájdalomcsillapítóival együtt adnak. Ide tartozik például a gyógyszer tramadol.Ha egy sebészeti beavatkozás nagyon súlyos fájdalommal jár, akkor a nem szteroid gyulladáscsökkentők (1. stádium) mellett egy erős opiátot is alkalmaznak, például a Dipidolor gyógyszert.

Az opiátok ott lépnek fel, ahol a fájdalom érzése jelentkezik: középen idegrendszer. Tipikus mellékhatások hányinger, székrekedés és fáradtság. Korlátozottakhoz vezethetnek lélegző és általában képesek függőséget okozni. Ezért sok beteg félti az opiátokat, de ez megalapozatlan mindaddig, amíg ezeket a gyógyszereket az orvos által előírt módon szedik.