Spondylosis
Szigorúan véve a spondylosis kifejezés egy gyűjtőfogalom, amely összefoglalja a gerinc csontos változásainak sorozatát. Ezek olyan szabálytalanságok, mint a csontos meghosszabbítások, kidudorodások vagy fogazások, amelyeket különösen könnyű észlelni Röntgen vagy a gerinc számítógépes tomográfiája. Nagyon különböző betegségek vezethetnek a spondylosis diagnózisához. Gyakori példák arthrosis a gerinc, degeneratív változások az intervertebrális lemezekben vagy krónikus gyulladásos szisztémás betegségek, mint pl spondylitis ankylopoetica (spondylitis ankylopoetica).
Facet szindróma A spondylosis gyakran panaszokkal jár, főleg hátul fájdalom. Nem szokatlan fájdalom hogy a karokba vagy a lábakba sugározzon. A nyaki és az ágyéki gerincet különösen érintik a változások. A spondylosis terápiájának középpontjában az áll fájdalom olyan gyógyszereken alapuló terápia, mint pl ibuprofen or diclofenac. Gyakran az intenzív gyógytorna segíthet hosszú távon enyhíteni a tüneteket.
Facet arthrosis
Az egyik aspektusról beszél arthrosis amikor bizonyos ízületek a gerincoszlop degeneratív betegségben szenved. Az arculat ízületek, más néven csigolyaközi ízületek, két szomszédos csigolya közötti ízületi folyamatok összekapcsolása. Többek között a szempont ízületek biztosítsa a gerinc szabad és rugalmas mozgékonyságát.
Ha ezen ízületek degenerációja következik be az élet folyamán, hátfájás a panaszok középpontjában áll. An segítségével Röntgen vagy számítógépes tomográfia, arthrosis kimutatható és diagnosztizálható. Ez egy gyakori betegség, amely főleg az idősebb embereket érinti.
A kockázati tényezők közé tartozhat a rossz testtartás, a tartós túlterhelés és túlsúly. A facet arthrosis terápiája főként fájdalomcsökkentő gyógyszerek és intenzív fizioterápia bevitelén alapul. A fizioterápia felépítheti a hát izmait, és enyhíti a gerincet.
Gerincbetegségek gyermekkorban
A beteg gyűjtése mellett kórtörténet (anamnézis) és óvatos fizikális vizsgálat, a képalkotó eljárásoknak különös jelentőségük van a gerincbetegség diagnosztizálásában. A különböző diagnosztikai eljárások révén az ember átfogó információkat akar és vonhat le a meghozandó terápiás intézkedésekről. Elvileg a gerinc röntgensugara leírható alapvető képdiagnosztikaként.
A röntgensugarak betekintést nyújtanak a kezelőorvosnak a gerincoszlop testtartásába. Ezen kívül csontos változások (kalcium sócsökkentés, gerincgörbület, csigolya törés, csigolya ízületi arthrosis, gerinces test kötődések) és a korong degenerációja kimutatható. A szekcionált képdiagnosztika (CT és MRI, kontrasztanyaggal vagy anélkül) szintén lehetővé teszi a fájdalom hozzárendelését egy adott ideg- vagy gerincszegmenshez.
CT (számítógépes tomográfia) vizsgálat segítségével megválaszolhatók különösen a csontos szerkezettel kapcsolatos részletesebb kérdések (pl. gerinccsatorna szűkület, gerinces test törés). Az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) viszont még értékesebb a gerincdiagnosztikában. A csontos szerkezetek mellett sokkal jobb, mint a CT, és megmutatja a lágyrész-struktúrákat (csigolyaközi porckorongok, ideggyökerek, szalagok).
Az összes fent említett betegség MRI-vel kimutatható és hozzárendelhető egy adott gerincoszlop szakaszhoz. Abban az esetben gerinces test a törések mint gerincbetegség, az adott régió MRI (pl. ágyéki gerinc MRI) segítségével meg lehet különböztetni a friss és a régi töréseket, amelyeknek azonnali terápiás következményei lehetnek (lásd kyphoplasty). mielográfia olyan vizsgálatot ír le, amelynek során a beteget kontrasztanyaggal injektálják a duralis tasakba.
A duralis zsák körülveszi a gerincvelő és az alsó ágyéki gerinc területén az ideg kezdetét körülvevő terület, mielőtt elhagyja a gerinccsatorna. Az idegfolyadék és a kontrasztanyag összekeverésével konkrét kérdések a gerincvelő lehet válaszolni. A kontrasztanyag beadása után általában a gerincoszlop funkcionális képeit készítjük (hajlításban és nyújtásban) az idegnyomás funkcionális helyzetben történő kimutatására.
Ugyanabban az időben, gerincbetegségek gyakran CT-vizsgálat követi, amely bizonyos kérdéseknél értelmesebb az alkalmazott kontrasztanyag miatt. A kizárás érdekében idegkárosodás vagy az idegkárosodás mértékének megállapításához kiterjesztett vizsgálatokat kell végezni gerincoszlop betegség esetén. Ez elvégezhető neurológiai vizsgálattal és a neurofiziológiai paraméterek (pl. Idegvezetési sebesség) összegyűjtésével. 2. nyaki csigolyatestek 3. nyaki csigolyatestek 4. nyaki csigolyatestek 5. nyaki csigolyatestek 6. nyaki csigolyatestek 7. nyaki csigolyatestek 8. nyaki gerinckorongsérv 9. gerincvelő
