Szinonimák tágabb értelemben
- Kopással összefüggő gerincoszlop betegség
- Gerincoszlop kopása
- Gerinc degeneráció,
- A gerinc degenerációja
- A gerincoszlop kopása
- Az ágyéki gerinc szindróma
- Nyaki gerinc szindróma,
Meghatározás
Degeneratív (kopással kapcsolatos) gerincbetegségek (hátproblémák) számos olyan klinikai képet tartalmaznak, amelyek külön-külön vagy együtt is előfordulhatnak, és amelyek közös jellemzője az életkorral függ. Az ágyéki gerinc leggyakrabban érintett. A degeneratív gerincbetegségek (hátproblémák) lényegében
- Gerinccsatorna szűkület (a gerinccsatorna szűkülete)
- Spondylarthrosis (a kis csigolya ízületeinek artrózisa = facet szindróma)
- Spondylosis Osteochondrosis (az intervertebrális lemezek és a csigolyatestek kopása)
- Degeneratív spondylolisthesis (Pseudospondylolisthesis = csigolyatest csúszása)
Anatómia
A gerincoszlop a csigolyákból, az intervertebrális lemezekből (= intervertebrális lemezek) és a hozzájuk tartozó szalagokból áll, amelyek feladata a gerincstruktúrák összekapcsolása és stabilizálása. Az emberi gerinc 33-34 csigolyatestből áll, amelyeket különböző felelősségi területeik szerint különböztetnek meg. Ennek megfelelően különbséget tesznek az úgynevezett nyaki gerinc hét nyaki csigolyája, az úgynevezett mellkasi gerinc tizenkét mellcsigolyája, az ágyéki gerinc öt ágyéki csigolyája, öt szakrális és coccygealis csigolyája között. A fent említett utolsó két csigolya 20-25 éves korban egyesül, hogy kialakuljon keresztcsont és a farkcsont. A gerincoszlop képezi az ún gerinccsatorna amelyben a gerincvelő található.
Patológia
A. Kopása csigolyák már egy ember 1920-as éveiben megkezdődik. Duzzadó vagy porckorongsérvhez (med. Nucleus pulposus prolapsus vagy NPP) vezethet.
Az intervertebrális lemezek növekvő vízvesztesége az intervertebrális testrész magasságának csökkenéséhez vezet (csontritkulás). Ennek következményei a kis csigolya túlterhelése ízületek, a gerincszalagok hibás működése és a gerinc mozgási szegmensének kúszó instabilitása, amely két csigolyatestből és a csigolyák közöttük. A csigolyatestek alapja és felső lapjai nagyobb nyomásnak vannak kitéve a leereszkedés miatt csigolyák.
A test erre úgy reagál, hogy e struktúrák területén összenyomja a csontot (szkleroterápia), amely röntgensugarakon látható. A test megpróbálja ellensúlyozni a gerincoszlop kúszó instabilitását azáltal, hogy a csigolyatesteken csontos kötéseket (oszteofita exofiták) hoz létre, amelyek támaszt keresnek a környéken. Nagyon fejlett instabilitás esetén kialakulhat a gerincoszlop kopásával kapcsolatos görbülete, ami tovább gyengíti a gerincoszlop statikáját (degeneratív scoliosis).
A megváltozott gerincoszlop-statika megváltoztatja a gerincoszlop izmainak és szalagjainak kiindulási és rögzítési pontjait is, egyes izmok és szalagok túlságosan szorosak és rövidülnek, mások pedig túlságosan megnyúlnak. Mindkét tényező ezeknek a struktúráknak a funkcióvesztéssel járó gyengüléséhez vezet. Fájdalmas izomkeménység (izomfeszültség myogeloses) alakulhat ki.
A. Inkongruens helyzete gerinces test ízületek egymáshoz viszonyítva idő előtti porcogó a közös partnerek kopása. Ugyanazok a folyamatok, amelyek jól ismertek a térd ill csípőizület arthrosis akkor fordulnak elő. Ez ízületi gyulladáshoz, a kapszula duzzadásához és megvastagodásához vezet, és még gyorsabban, mint a nagyban ízületek, az ízület deformációjáig. A csigolyaízület összképe arthrosis (spondylarthrosis = facet szindróma) jelent meg. Instabilitás okozta elmozdulások a csigolyatestekben (spondylolisthesis-pseudospondylolisthesis), a csigolya ízületi struktúrájának megvastagodása, csontos gerinccsatorna a csigolya-szalagok (ligamentum flavum) tapadásai, korongnyúlványai és megvastagodása végül a gerinccsatorna jelentős beszűküléséhez vezethetgerinccsatorna szűkület) és nyomást gyakorol a gerincvelő maga vagy a kimenő ideggyökerek.
