keresztcsont

Szinonimák

Os sacrum (latin), Sacrum (angol)

Bevezetés

A keresztcsontot sphenoid alakja jellemzi. Az öt szakrális csigolya egyesülésével (synostosis) alakul ki. Embereknél ez a fúzió csak a növekedési szakasz befejezéséig ér véget. A keresztcsont a gerincoszlop utolsó szakasza, amely körülöleli a hátsó részét gerinccsatorna. A csípőcsonttal együtt képezi a medenceövet.

Anatómia

Az os sacrum alapvetően ugyanazzal a szerkezeti elvvel rendelkezik, mint a gerinc többi része. A fúzió miatt bizonyos anatómiai struktúrákat csak másképp különböztetnek meg. A gerinces folyamatok címet képeznek (lat.

Crista sacralis mediana), amely a középvonal mentén fentről lefelé halad a hátsó felületen. A fennmaradó ízületi folyamatok olyan címet képeznek, amely kissé a középvonal, a crista sacralis intermedia oldaláig húzódik. A keresztcsont felső részén található kis kiterjesztés mindkét oldalán található egy kis ízületi felület, amely az utolsóhoz kapcsolódik ágyéki csigolya.

A keresztirányú folyamatok egy oldalsó lemezt képeznek, amelyben az elülső rész megnövekedett, hogy kialakuljon a szakrális szárny (lat. Ala ossis sacri). A szakrális szárnyak tetején egy aurikuláris felület fekszik (lat.

Facies auricularis), amely az azonos nevű iliummal van kapcsolatban és a sacro-iliacus ízületet képezi. Sacroiliacus ízületnek is nevezik. Oldalsó szélén az oldalsó lemez címeret képez, a crista sacralis lateralis, amely végigfut a crista sacralis mediana oldalán.

A keresztcsont hátsó részén található a dorsalis sacral foramina, a nyílások, amelyekben a dorsalis (hátsó) gerinc idegek felbukkan. A medence felé néző oldalon vannak a lyukak (lat. Foramina sacralia pelvina), amelyekből a ventrális (elülső) idegágak jelennek meg. A. Részeivel együtt idegek az ágyéki csigolyák közül a feltörekvő gerincvelő az idegek ideghálózatot alkotnak, a plexus lumbosacralis-t. Főleg a medencét és a lábakat látják el.