A ritmizálás képessége az a képesség, hogy a saját mozgásritmusát egy adott ritmushoz igazítsa. Ez a koordinációs képesség különösen fontos a sportorvoslás szempontjából. A központi idegrendszer károsíthatja gyulladás, vérzés, sérülés vagy helyet elfoglaló elváltozások.
Mi a ritmizálás képessége?
A ritmizálási képesség az a képesség, hogy a saját mozgásritmusát egy adott ritmushoz igazíthatja. Ez a koordinációs képesség különösen fontos a sportorvoslás szempontjából. A sportorvosi szakemberek a ritmizálási képességet a hét koordinációs képesség egyikének tekintik. A kapcsolási képességgel, az átállási képességgel, a differenciálási képességgel és a egyensúly valamint a tájékozódási és reakciókészség, a ritmizálási képesség tökéletes interakciót tesz lehetővé a idegrendszer és az izomzat. Ez a tökéletes interakció nagyon hasznos a mindennapi életben, és elengedhetetlen a sportos kihívásokhoz. A ritmizálásra képes személy érzékeli az adott mozgásritmust, felismeri és saját mozgásait ehhez a ritmushoz igazítja. A saját mozdulatoknak az adott ritmushoz való igazítása számos sportágban fokozott szerepet játszik, például a táncban, de a labdasportokban is. Végül azonban alig lehetséges mozgás az adott ritmushoz való alkalmazkodás képessége nélkül - még a sporton kívül is. A különféle sportágak edzései egy ideje gyakran a ritmizálás képességének edzésére összpontosítanak.
Funkció és feladat
Az emberek koordinációs képességei lehetővé teszik a központi érzékszervek közötti harmonikus kölcsönhatást idegrendszer és az izmok. egyeztetés lehetővé teszi az egyes mozgáskomponensek célzott mozgását vagy célzott mozgássorozatát, így elsősorban. Intermuscularis összehangolás több izom összehangolt kölcsönhatására utal. Ezt meg kell különböztetni az intramuscularistól összehangolás, amely leírja a idegek és az izomrostok egyetlen izomban. A mozgás áramlása, a mozgás sebessége és a mozgás pontossága mellett a mozgás ritmusa jelzi az ember koordinációs képességét. A feltételes készségekkel együtt erő, kitartás és sebesség, a koordinációs képességek alkotják a sport motoros készségeit. A sportos mozgássorozatok összetettebbek, mint a mindennapi mozgássorozatok. Általában lényegesen több, pontosabban összehangolt egyéni mozgásból állnak, és általában maximális inter- és intramuszkuláris koordinációt igényelnek. Így az ember koordinációs képességei elsősorban azt határozták meg, hogy egy személy képes-e erre tanulás sporttechnikák és készségek egyáltalán, és mennyire lesz jó ezekben a technikákban és készségekben. A koordinációs képességek részeként a ritmikus képesség is rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel. Az érzékszervek és az izmok koordinációja a ritmizációs képesség egyik legfontosabb eleme. A jó futballista például érzékeinek kölcsönhatásán, léghangokon és vizuális benyomásokon keresztül érzékeli a labda sebességét. Tisztában van saját térbeli helyzetével és a labdával kapcsolatos helyzetével az izomérzet és a egyensúly. Ezután pontosan a külsőleg érzékelt ritmusra hangolja mozgásait egy bizonyos cél elérése érdekében. A ritmizálás képessége a táncos számára is szerepet játszik. Hallgatózóan érzékeli a zene ritmusát. Vizuálisan felismeri táncpartnere mozgásritmusát. Saját mozgásritmusát ehhez a két ritmushoz igazítja. A ritmizálás képessége így biztosítja a saját mozgási cselekedeteinek ritmikus kialakítását, és hangsúlyozással lehetővé teszi a mozgás értelmes felosztását. Bár a ritmizálási követelmények az adott sportágtól függően változnak, egy másik sportág követelményeit általában könnyebb megtanulni egy képzett szakember számára, mint egy sportilag inaktív ember számára.
Betegségek és betegségek
A koordinációs képességek, tehát a ritmizálási képességek nem minden emberben fejlõdnek egyformán. Bizonyos mértékben a ritmizálási képesség valóban az anatómiai struktúrák, például a központi, zavartalan működéséhez kötődik idegrendszer és az érzékszervi rendszer. Azonban a koordinációs képességek többségét inkább gyakorlással, mintsem veleszületetten szerezzük. Ez lehetővé teszi a megtanult és így képezhető készség ritmizálását. Az érzékek például élesebbek lehetnek. Ez különösen igaz a mozgásritmusokkal kapcsolatos figyelemre. A ritmizálás gyenge képessége nem feltétlenül betegség. Például, ha egy gyermek nem különösebben aktív és ritkán mozog, felnőttkorában általában gyengébb a ritmus képessége, mint egy aktív gyermeknél - ez a másik oka annak, hogy a fizikai játék és a hancúrozás előnyös. Ugyanígy a versenysportolónak az átlagosnál jobb a ritmizálási képessége. Ez azonban nem teszi kórossá az átlagember ritmizálási képességét. A fokozatos különbségek tehát nem szokatlanok. Mindazonáltal az érzékelési rendszerek károsodása, a központi idegrendszer károsodása vagy az izomszerkezetek károsodása még mindig megnehezítheti vagy ellehetetlenítheti a ritmizálás képességét. A stroke például hatással lehet mind az érzékelési rendszerre, mind az idegpályák vezetési képességére. Ha a motoros idegpályák sérültek, akkor a beteg saját mozgási ritmusa már nem alkalmazható külső ritmushoz, mivel a központi idegrendszerből érkező parancsok csak késéssel érik el az izmokat. Gyulladás a piramis és extrapiramidális idegtraktusok a gerincvelő károsíthatja a motoros képességeket és ezáltal korlátozhatja a ritmizálás képességét. Ugyanez vonatkozik a gyulladás szenzomotoros területein agy or kisagy. A demielinizáló betegségek késleltetik az idegrendszer vezetési sebességét is. Olyan betegségek, mint a Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy az ALS akár teljesen lebontja a központi idegrendszer motoros központjait. Daganatok és egyéb térbeli elváltozások a agy or gerincvelő hatással lehet az idegrendszer ritmusszabályozó képességére is. Számos neurológiai vizsgálati módszer teszteli a beteg koordinációs képességeit a központi idegrendszer károsodásának felmérésére és lokalizálására. Mint minden koordinációs képesség, a ritmizálás képessége is az életkor előrehaladtával csökken. Ez még a központi idegrendszeri betegségek hiányában is igaz.
