Perisztaltikus reflex: Funkció, feladatok, szerep és betegségek

A perisztaltikus reflex egy mozgási reflex a belekben. A reflexet a belekben elhelyezkedő mechanoreceptorokra gyakorolt ​​nyomás váltja ki. A idegrendszer a bél viszonylag autonóm, ezért a reflex továbbra is megfigyelhető egy elszigetelt belben. Olyan betegségekben, mint cukorbetegség, a reflex megszűnhet.

Mi a perisztaltikus reflex?

A perisztaltikus reflex egy mozgási reflex a belekben. A reflexet a belekben elhelyezkedő mechanoreceptorokra gyakorolt ​​nyomás váltja ki. A bélmozgásokat perisztaltikának nevezzük. A perisztaltika különböző mozgásmintáit különböztetjük meg. Például az ún pacemaker a bél sejtjei másodpercenként vagy percenként szabályozzák a lassú potenciális hullámokat. Az emésztés során a nem propulzív perisztaltika gyűrű alakú formában fordul elő összehúzódások. A béltartalom szállítása a végbél propulziós perisztaltikán keresztül történik. Folyamatos összehúzódások különböző bélterületek megakadályozzák a béltartalom felfelé vándorlását. A perisztaltikus reflex a jellegzetes bélperisztaltikát váltja ki a nyújtás inger. Fiziológiailag a béltartalom biztosítja a nyújtás inger az emésztési mozgások kiváltására. Minél teltebb lesz a belek, annál inkább a béltartalom stimulálja a bél úgynevezett mechanoreceptorait nyálkahártya. A küszöbpotenciál túllépésekor a bélfalak enterokromaffin sejtjei szekretálódnak szerotonin. Ez az enterális anyag hírvivő anyaga idegrendszer Az szerotonin gerjeszti a bélfal idegsejtjeit, és ezáltal kiváltja az izmokat összehúzódások vagy relaxációk. A neurotranszmitter, a reflex független a központi idegrendszer és az izolált belekben is megfigyelhető.

Funkció és feladat

Az emberi szervezetben számos idegrendszer létezik, amelyek viszonylag függetlenül hatnak egymástól. A központi idegrendszer mellett meg kell említeni az autonóm idegrendszert. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerrel együtt az enterális idegrendszer alkotja az autonóm rendszert. Az enterális idegrendszer a gyomor-bél traktus autonóm idegrendszere, amely felépítésében hasonló a agy. Emiatt a gyomor-bél traktust kicinek is nevezik agy. Az extrinsic szimpatikus és parasimpatikus idegpályák figyelemmel kísérik és szabályozzák a bél motoros aktivitását, de végül a gyomor-bél traktus az egyetlen olyan szerv, amely még mindig képes a központi idegrendszertől elzárva működni. Az anatómiai szerkezet minden motoros aktivitását tehát kvázi autonóm módon szabályozzák. Az enterális motoros tevékenység reflex motoros tevékenység. Következésképpen az emésztés akaratlan és független a beteg saját döntéseitől. Minden emésztési mozgás fenntartása az enterális idegrendszer feladata. Kommunikációs célokból az enterális idegsejtek több mint 25 adóanyagot szintetizálnak. Így elméletileg több mint 1,000 különböző adó-kombináció áll rendelkezésre a gyomor-bél traktus motoros aktivitásának szabályozására. Körülbelül 30 populáció működik szenzoros neuronként, motoneuronként, interneuronként és kikötő neurotranszmitterként. Az enterális idegrendszer fő működési módja a szinaptikusan közvetített aktiváció és gátlás. A gyors gerjesztő posztszinaptikus potenciál a legfontosabb átviteli mechanizmusok közé tartozik. Acetilkolin az elsődleges neurotranszmitter az enterális idegrendszerben. A posztszinaptikus idegsejteket a nikotinreceptorokhoz kötődve aktiválja. A szerotonin és a adenozin a trifoszfát szintén részt vesz a mediációban. A szerotonin kötődik az 5-HT3 receptorokhoz. Az enterális idegrendszer reflex áramkörökön keresztül szabályozza effektorrendszereit. A perisztaltikus reflex ezáltal formálja a propulzív perisztaltikát. Az enterális idegrendszer IPAN-ját (intrinsic primer afferens neuronok) a béltartalom mechanikai nyomása vagy kémiai ingerek stimulálják, és olyan reflex kört indítanak el, amely magasabb szintű összehúzódást és alacsonyabb szintű kikapcsolódás a kör alakú izmok. Az enterális motoros neuronok vetületi polaritása biztosítja a működést. A gátló és gerjesztő motoros idegsejteket az IPAN közvetlenül megcélozhatja. Az IPAN-ok azonban közvetett aktiváláshoz egy köztes interneuront is használhatnak. Az áramkör milliméter és centiméter távolságokon halad. Ezen áramkörök közül több egymás után azonnal aktiválódik. Modulációja a béltartalom transzportját biztosítja az aktiválást vagy gátlást kapó áramköri elemek közötti szinaptikus érintkezések révén.

Betegségek és rendellenességek

A gátló idegsejtek patológiás hiperaktivitása a bélben a bél izmainak olyan végső lazítását eredményezi, hogy az atónia közel van. Szélsőséges esetekben a perisztaltikus reflex leáll. Még a bél teljes bénulása is előfordulhat ilyen módon. A perisztaltikus reflex ekkor már nem váltható ki. A rezidens mechanoreceptorok már nem regisztrálnak ingereket, még erős bélfalfeszültség jelenléte esetén sem. Az ellenkező feltétel betegségértéke is lehet, például a gerjesztő rendszer kóros hiperaktivitása esetén. Az ilyen hiperaktivitás felgyorsult tranzitot és hasmenés. A bél számos betegségét funkcionális obstrukció kíséri. E betegségek egy része az idegsejtek degenerációja miatt merül fel, amelynek mértéke különböző lehet. Például az általános degeneráció befolyásolja a gátló és gerjesztő hatásokat idegsejt az enterális idegrendszer populációi. Amikor a gátló idegek kudarc, a következmények súlyosabbak, mint az izgató sejtek meghibásodása. A bél gátló neuronjai fékező hatást gyakorolnak a bél mozgására. A gátló tónus teljes elvesztése olyan állapotokat eredményezhet, mint pl Hirschsprung-kór, achalasiavagy a záróizmok szűkülete. E betegségek bármelyike ​​helyi aganglionózisban gyökerezhet. A hipoganglionosis bél pszeudoobstrukciót eredményez. Ezek az asszociációk szerepet játszanak például a diszfunkció okaként Chagas-betegség és a citomegalovírus fertőzés. Cukorbetegség a mellitus az enterális áramköröket is megzavarhatja. Ebben az esetben a diszfunkciók főként a lassú gyomorürülésben nyilvánulnak meg, amely látszólagos parézissé fokozódhat. Neurológiai betegségek, mint pl sclerosis multiplex támadja a központi idegrendszert, nem pedig az enterális rendszert. Minden kapcsolódó bélműködési zavarnak szimpatikus vagy paraszimpatikus oka van, és nem magában a bélben rejlik.